A cím plágium, a Budapesti Hírlap 1918. szeptember 29-én megjelent számának 9. oldaláról való. Itt a lap egy beszélgetést közöl Mangra Vazul metropolitával, az erdélyi román ortodoxok frissen választott vezetőjével. Mangra metropolita két püspöktársával (egyébként versenytársaival a metropolita címért) I. Papp aradi és Miron Cristea karánsebesi püspökökkel tiltakozott Románia 1916-os erdélyi betörése ellen és felszólították az erdélyi románokat a haza megvédésére.
”MAGYARORSZÁG ALAPÍTOTTA ROMÁNIÁT”
Mivel már
nem egy alkalommal óvtam magunkat a nemzeti gőg túltengéseitől és más nemzetek
lebecsülésétől, talán nem érti senki félre, kivéve mondjuk Ioan Aurel Pop urat,
a román tudományos akadémia frissen választott elnökét, ha a fenti címet adom
ennek az írásnak. A cím egyébként plágium, nem én találtam ki, hanem a Budapesti
Hírlap 1918. szeptember 29-én megjelent számának 9. oldaláról vettem. Itt a lap
egy beszélgetést közöl Mangra Vazul metropolitával, az erdélyi román ortodoxok
frissen választott vezetőjével. Mangra metropolita két püspöktársával (egyébként
versenytársaival a metropolita címért) I. Papp aradi és Miron Cristea
karánsebesi püspökökkel
tiltakozott Románia 1916-os erdélyi betörése ellen
és felszólították az erdélyi románokat a haza megvédésére. Tudjuk, hogy Bukarest
arra számított, hogy az Erdélyben nagy tömegben élő románok azonnal a behatoló
hadsereg mellé álltak, de ez nem következett be. A metropolita nyilatkozata arra
késztette a Budapesti Hírlap szerkesztőségét, hogy rákérdezzen az érsek
pásztorlevelében olvasottakra. Nem csoda, ugyanis ezzel találkoztak:
„Magyarország alapította Romániát, mivelhogy a fogarasi Negru Rada alapította az
oláh fejedelemséget, a máramarosi Dragos pedig a moldovait. Mégis — úgymond a
pásztorlevél — a mai Románia megszegte hűségi fogadalmát, hitvány módon
összetörte a szerződés pecsétjét s fölemelte fegyverét a magyar haza ellen.”
A
metropolita válaszát a hitelesség kedvéért az újság kifényképezett részletével
mutatom be:
Ezek után Mangra Vazul metropolita még a következőket mondotta:
—
Más tereken is a legnagyobb hálára volna kötelezve Románia a kettős monarchia és
Magyarország iránt. A hasznos gazdasági példákat innen szerezték és gondosan
utánozták. A megboldogult Károly király ismételten küldötte ide a többi között a
korona-javadalmak igazgatóját, Kalindero Jánost, a ki tanulmányozván nálunk
Magyarországon a magyar gazdaságot, Romániában több helyütt mintagazdaságot
rendezett be. A román gazdasági élet is az itt kapott segítség folytán erősödött
és nőtt meg. Azért vágyunk mi úgy elkeseredve, hogy ezt a szép és hasznos
kapcsolatot Románia mai hatalmasai oktalanul és hitszegő módon széttépték. Ez
nemcsak nálunk, hanem odaát is, igen kiváló román államférfiak lelkében mély
elkeseredést ébresztett. Ott van például az öreg Karp Péternek a nyilatkozata,
aki az emlékezetes bukaresti koronatanácsban olyképp fejezte ki méltatlankodását
és elkeseredését, hogy „egész szívemből kívánom, hogy győzzenek le bennünket”,
Mert az orosz szövetség csak szerencsétlenséget hozhat Romániára. ...
Azt
hiszem nem sértem meg tisztelt olvasóimat, ha feltételezem, Mangra Vazul
metropolitáról még soha nem hallottak. Ide idézem hát a Tolnai Új Világlexikona
rá vonatkozó szócikkét:
Mangra Vazul, g. kel. érsekmetropolita, politikus, szül. 1850. Száldobágyon
(Bihar m.), megh. 1918. Aradon végezte a teológiát, ugyanott egyházjogtanár
lett; 1900. nagyváradi g. kel. püspöki helynök, 1902. aradi püspökké
választották, de nem nyert királyi megerősítést. 1910. munkapárti programmal a
magvarcsekei kerület országgyűlési képviselője lett. Mint politikus, a
magyarok és románok közti egyetértés szükségességét hangoztatta. Később a
magyarországi g. kel. egyház érsekmetropolitájává lett. Több folyóiratot
szerkesztett és jelentős irodalmi működést is fejtett ki, melyért a bukaresti
akadémia 1909. tagjává választotta.
Egy
lexikon nem adhat árnyalt képet, így nem derül ki, hogy Mangra szélsőséges román
nacionalista nézeteket vallott, és az ennek megfelelően a nemzeti pártban
politizált. Bár volt, aki ezt nem így értékelte. Ady Endre az aradi
püspökválasztás kapcsán élesen kritizálta azokat, akik Mangrát hazafiatlansággal
(azaz magyar ellenességgel) vádolták. Adynak erre a megszólalására, akár jól,
akár rosszul ítélte meg az akkori Mangrát, azért is érdemes figyelni, mert egy
olyan kifejezést használ, ami mellbevágóan találóan jellemez egy ma sem
ismeretlen magatartást: csaholó hazafiság. Tény, hogy Mangra ellen éles
sajtóhadjárat indult, s alighanem ez volt az oka, hogy az aradi püspökséget
végül nem nyerte el. 1910-ben pártot váltott és Tisza Istvánhoz csatlakozott,
akinek több románbarát gesztusa volt. Mangra ezekben bízva az erdélyi románság
sorsát egy nemzeti fejlődésüket lehetővé tevő Magyarországon vélte
megoldhatónak, így lett a lázadó nacionalistából Tisza pártján álló politikus,
aki képviselő is lett, majd nagyszebeni érsek metropolita. Hogy a fordulat nála
érdekből vagy meggyőződésből történt, nem merem megítélni. A románok egy része
árulónak tartotta, s a bukarestiek a lexikonban említett akadémiai tagságától is
megfosztották.
A
Magyar Királyság és a román fejedelemségek közötti kapcsolatokról sokkal
többet kellene tudnia a magyar közvéleménynek, de alighanem a románnak is,
mint ami ismeret ma rendelkezésre áll. A fentiek szerepe mindössze annyi, hogy
mind a régmúltat, mind a száz évvel ezelőtt történteket nem szabad árnyalatlan
sémák alapján megítélnünk. A csaholó hazafiság ártalmai ellen csak a tudás véd
meg.
Surján László