Száraz Miklós György Osztozkodók című legújabb regénye az idei könyvfesztivál rangos eseménye. Párban kerül bemutatásra Ferdinandy György, a világot járt novellistánk válogatott elbeszéléseivel. Az Osztozkodók című regényről Kabdebó Lóránt írt ismertetést.
Kabdebó Lóránt
Rangos
könyvbemutató a Nemzetközi Könyvfesztiválon
A borítóra kattintva olvasható méretet kapunk
Száraz
Miklós György Osztozkodók
című regénye az idei könyvfesztivál rangos eseménye. Párban kerül bemutatásra
Ferdinandy György válogatott elbeszéléseivel. A magam részéről a Magyar Idők
szombatonként megjelenő Lugas mellékletében külön méltatást írtam róla, a 2018.
április 21-i szám 15. oldalán:
Megszabadítani a gonosztól
(Száraz Miklós György metafizikai kalandregénye)
Mondjam ki kezdő mondatként, ami
már oly régóta kimondásra vár: Száraz Miklós György a legjelentősebb magyar írók
közé tartozik. És hozzátehetem, a Lovak a ködben az általam eddig olvasott
legjobb regények egyike. De most legújabb kisregényéről kell véleményt mondanom,
az Osztozkodókról. Én az említett regény mellé illesztem. Meg a tizennyolcadik
századi klasszikus kalandregények társaságába. Candide, Tom Jones, Robinson.
Egyszerre voltak korukat minden időben felidéző valóságleírások, egyben az ember
cselekvését értékelő erkölcsi tanmesék.
Száraz Miklós György varázslatos
mondataiban mindig otthonosan érzem magam, szereplőinek megszólalása engem, az
olvasót is belevon az életükben fel-felbukkanó esélyekbe és csapdákba.
Mozdulataik bennem folytatódnak, feladványaik engem gondolkodtatnak meg.
Megcsodálom, amint olvasmányos és eseményes, ugyanakkor rejtélyes jelenetekből
rak össze – bennem is életre varázsolva – sajátos kalandvilágot regényeiben.
Miként? Módszerét belerejti – nem kiszólva belőle – az elbeszélésnek is szerves
részét alakító szövegrészekbe.
„A
napok később is színesek maradtak, időnként figyelt rájuk, máskor nem, ahogy
gyakran a felhőkre sem figyelünk, a derengésre, a szitáló ködre, a varjak
röptére, csak megyünk a gondolatainkba merülve, a járda göbjeit, a szomszéd
cammogó öreg kutyáját nézve, látva és mégsem látva.” „A felnőtt egész életében
ezt fogyasztja, abból és addig él, amíg a gyermek tart benne.” „Bűn?
Ártatlanság? Igazság? […] Mást sem csinált egész életében, mint a határokon
mozgott, kiskapukat és titkos ösvényeket keresett, olyan sorompók alatt hajtott
át, amelyekről tudta, hogy másnapra szigorúan tiltott útvonallá lesznek […]
Számára a törvény nem létezik. Csakis a saját belső szabályai léteznek.” „–
Kértél te már bocsánatot valakitől? – És megbocsátottál már valakinek?” „Az
igazi együttérzés nem érzelem, hanem cselekvés, gyógyszer és kenyér, de
legfőképpen figyelem és odafordulás.” Ki kit tud – és tud-e – megszabadítani a
„gonosztól”?
Ami a mai mindennapi életünkben
véletlenként jelenik meg, az Szent Ágoston Istenről vallott elmélkedéseiben
találhatna legméltóbb helyére. Kalandorai az eleve elrendelés és a szabad akarat
filozófiai csörtéjében inkább helyüket találhatnák, mint bármifajta
földhözragadt krimiben. Száraz Miklós Györgynek mégis szinte minden mondatán, a
könyv rögtönzött jeleneteiben átsüt személyes környezetének, a Várkerületnek
szenvedélyes szeretete, és múltjának benne lüktető történelme. Ebben a
csapdákkal és esélyekkel teljes valóságban véletlenek között csetlenek-botlanak
különös, mégis mindennapi kalandorai. Mondhatnám: mi magunk, különleges
helyzetekbe emelve.
A poénokat nem szeretném lelőni,
a regény kalandos problematikáját mégis jeleznem kell. Két rivális iskolatársból
jó baráttá lett ifjú, Hanbal és Tim egy átlagos értelmiségi család, Ábrahámék
életét keresztül-kasul át-átjáró kalandjai embert próbáló eseményeket váltanak
ki. A cselekmény középpontjában hirtelen ötlettel végrehajtott betörés áll,
amelynek során egy csak zsebre tett lottószelvény által utóbb megnyert, de soha
fel nem élt milliók osztódnak. Csakhogy e valóságos világ felett érzékelhető egy
elrendező erő. Mert igazi értelmet nem ez, a fel sem használt pénz adhat ennek a
kalandsornak, – és valójában bármely életnek – hanem annak felismerése, hogy a
szeretetben való osztozás jelentheti az isteni teremtés világában létezés
legfőbb értelmét. Rejtvénnyé váló történeteikben az író részesévé avat a minden
pillanatban választásra kényszerítő jeleneteknek, szinte ránk, olvasóira bízza,
mit tennénk, ha mi élnénk szereplői helyében. Lebegünk elrontott bábként, vagy
cselekvéseink a megpróbáltatások során morális lényekké emelnek.
(Száraz
Miklós György: Osztozkodók,
Scolar Kiadó, 2018. 114 oldal.
Ára: 2990 forint)
Az újságcikkre kattintva olvasható
méretet kapunk