"... ismét nyert - mondhatni váratlan mértékben - egy „csapat”. S bár ezt a „társulatot” politikailag Fidesz - KDNP-nek nevezik, a valódi nyertes azonban a magyar nemzetként egyre ismertebbé vált „alakulat”, amely nem várt mértékben bizonyult érettnek. A Budapesten elért 34%, a vidéki városokban kivívott 42%, a kisebb településeken megvalósult 51%, a hűséges határon túliak 96,24%-a mutatja a végeredmény összeállását. ”
Pálmai Tamás
„Sport”
Eric Moussambani Malonga (becenevén „Eric,
az angolna”)
egyenlítői-guineai úszó,
aki nemzetközi hírnevét a 2000-es
olimpián szerezte,
amikor a 100 méteres gyorsúszásban úgy ért célba valami rettenetesen hosszú
idővel, hogy a végén majd belefulladt a vízbe. Az olimpia előtt soha nem látott
50 méter hosszú olimpiai méretű medencét. Csak előtte nyolc hónappal kezdett el
úszni és egy tóban gyakorolt. De leúszta a távot, és ezzel sokak elismerését
vívta ki. Nem nyert, de célba ért, ezzel igazi olimpikonnak, sportszerű
versenyzőnek, azaz embernek bizonyult.
A „Jég veled” filmet bizonyára sokan látták. A jamaicai
bob csapat történetének romantikus, meseszerű megfilmesítése ma is újranézhető,
meleg lelkű, ha úgy tetszik könnyfakasztó alkotás. Mert igaz történetre épül,
melyben kis emberek vívják meg az afrikai úszóhoz hasonló harcukat. Elsősorban
magukkal, környezetükkel, majd az egész világ kishitűségével szemben. És
nyernek. No, nem olimpiát, hanem egy másik nagyon fontos, jellemfejlődési
„versenyt” és válnak ugyancsak igazi sportemberré. Emberré, mint az „angolna”.
Hogy miért mesélem el mindezeket épp most? Mert
választások voltak Magyarországon, melyet mindannyian végigizgultunk ezért, vagy
azért, melyen ismét nyert - mondhatni váratlan mértékben - egy „csapat”. S bár
ezt a „társulatot” politikailag Fidesz - KDNP-nek nevezik, a valódi nyertes
azonban a magyar nemzetként egyre ismertebbé vált „alakulat”, amely nem várt
mértékben bizonyult érettnek. A Budapesten elért 34%, a vidéki városokban
kivívott 42%, a kisebb településeken megvalósult 51%, a hűséges határon túliak
96,24%-a mutatja a végeredmény összeállását. Sokak szerint - és nagy igazságuk
van - a kampányt a miniszterelnök vitte a hátán, aki példát mutatott arról,
hogyan kell, kellene dolgozni mindenkinek, aki a haza, a nemzet szolgálatának
„hasznát élvezi”, s, hogy mekkora szerénység és alázat kell, kellene mindennek a
sikerességéhez. És persze ahhoz, hogy az egész ország, az egész nemzet - de
legalábbis növekvő többsége - hihesse és láthassa, hogy a dolgok nem a saját
zseb hízlalásáról, hanem a közjóról szólnak. Főleg ebben a zömében ellenséges
közegben, amely minket körülvesz.
Kicsit olyan tehát a mi helyzetünk, mint az említett
sportolóké. Két kezünkön meg tudjuk számolni, kik hisznek abban, amiben mi.
Talán a V4-eken kívül Olaszország, Ausztria, néhány balti és balkáni állam és
kész. A dekadens, értévesztett Nyugat-Európa vezetői, az EU mai korifeusai
(értsd nagykutyái), a világ liberális pénzmágnásai nem nekünk szurkolnak, sőt,
keményen ellenünk dolgoznak. Talán a nyugat ébredező kisemberei, kik lassan
megtanulnak a sorok közt olvasni az agyoncenzúrázott médiájukban és mellette
bőrükön érzik a környezetük drámai alakulását lehetnek szövetségeseink. Mi, a
magyaroknak nevezett örök „rebellis” sereg - kik önzetlen, sokszor drámaian
hősies harcainkban mindig Európát is védtük - ebben az ellenszélben hoztuk az
eredményt. Az esélytelenek csodálatos nyugalmával voksolva akkor, amikor a belső
feszültség majd szétvetett közben. De versenyezni, nyerni - nem politikai,
történelmi világbajnokságot, de életet, reményt - csak így lehet. És így, ebben
a szellemben éli napjait, vívja harcát az önhibáján kívül, csupán történelmi
percnyi ideje határainkon túl rekedt minden magyar, bizonyulván Európa szívében
élő és tiszteletre méltó guineainak vagy jamaicainak, akiket számba sem vettek,
kigúnyoltak és lenéztek, míg meg nem mutatták emberi nagyságukat.
Nekünk, magyaroknak nem kell elismerés, nagydíj vagy érem.
De sportszerűség és tisztelet igen. Csupán annyi, amennyi kijár mindenkien, aki
Embernek bizonyult. Mert 70% szavazó nagy hányad. Akkora, hogy döntése szent és
sérthetetlen.