"Az európai posztkeresztény kor elkeserít minket. Ma olyan dolgokat hallunk keresztény gyökerű európai országok kormányaitól, amelyek szöges ellentétben vannak azzal, amit a misszionáriusaik hirdettek nekünk. "
Pálmai Tamás
Európa
(második rész)
Nemrégiben jelent
meg egy interjú
Palmer-Buckle ghánai érsekkel.
Ne tessenek megijedni, jórészt igencsak világi dolgokról lesz szó benne, bár
kereszténységről és iszlámról, globalizációról és nemzetközi nyomásról, az öreg
Európáról és a fiatal Afrikáról közli gondolatait az érsek.
Ghána körülbelül háromszor akkora, mint
Magyarország, 29,4 millió lakosa van, ebből 65% 35 év alatti. A keresztények az
ország lakosságának 71%-t teszik ki.
„Nekünk,
történelmi egyházaknak arra kell nevelnünk őket, hogy mélyen gyökerezzenek a
keresztény hitben, erkölcsben, mert ez védi meg őket a globalizáció, a
szekularizáció és az iszlám kihívásától is. Mi szociális, egészségügyi, oktatási
szolgáltatásokat nyújtunk. A karitatív szolgáltatások 58%-t működteti az
egyházunk. Nagyon jók az ökumenikus kapcsolatok, bármikor felhívhatom a
protestáns püspököket. Az Egyház prófétai szerepet vállal. Európában a hit ehhez
képest sokkal inkább a privát szférába tartozik, és ezt nagyon sajnálom. Itt
bátraknak kell lennünk, nem maradhatunk kívül, el kell vinnünk az evangélium
sóját a közoktatásba, és mindenhová, ahol a morális jellegű döntések
megszületnek. A kereszténységnek az élet középpontjában kell lennie.”
A globalizációról
szólva kifejtette, hogy papjaiknak el kell menniük a másik kontinensre, hogy
meglássák az Egyház valóban egyetemes arcát. Európa számos részén vannak már
afrikai missziós papok. Tudni kell, hogy Afrikában sok papi hivatás születik.
Ennek oka a demográfiában és a vallásosságban keresendő. Az afrikai ember nagyon
vallásos, Afrika nagyon fiatal kontinens, lakosságának 65%-a fiatal. Mindenütt
növekedés tapasztalható: vallási, kulturális téren is, sőt az iszlám is
növekszik. A kereszténység is fiatal Afrikában, átlagban kétszáz éves. Vonzó,
pozitív, Krisztus örömhírét hirdeti. „A liturgiáink is vonzóak, sokat énekelünk,
táncolunk. Az afrikai liturgiákból árad az öröm. Afrika azt bizonyítja, hogy
kevés dolog birtokában is örömteliek lehetünk. Nem kell sok hozzá, az öröm
belülről jön, nem az anyagi, hanem a lelki dolgokból. Európában is megvan az
öröm, lángra kell lobbantani. Az európai posztkeresztény kor elkeserít minket.
Ma olyan dolgokat hallunk keresztény gyökerű európai országok kormányaitól,
amelyek szöges ellentétben vannak azzal, amit a misszionáriusaik hirdettek
nekünk. Például a család. Nálunk, Afrikában nagycsalád van. Ősiem még poligám
családokban éltek. Jött a kereszténység, és azt tanította, a házasság egy férfi
és egy nő köteléke. Nehezen, de megértettük, elfogadtuk, ma nagyrészt monogám
házasságokban élünk mi is. És akkor az európai kormányok elkezdik azt hirdetni
nekünk, hogy a házasság nem egy férfi és egy nő közössége, hanem lehet két férfi
és két nő között is. A mi kultúránkban ez tabu. És most Anglia, Hollandia,
Spanyolország, Portugália, akiknek misszionáriusai megtanítottak minket a
házasság értékére, azt mondják, hogy vagy elfogadjuk az egyneműek házasságát,
vagy nem adnak pénzt a fejlesztésre, a betegek kezelésére, a gyerekek
oktatására. Természetesen a homoszexuális ember is Isten gyermeke, tiszteletben
kell tartani. De hogy rákényszerítenek egy országra egy másik kultúrát, ez
érthetetlen: vagy törvénybe foglaljuk az egyneműek házasságát, vagy nem tudjuk
kezelni a betegeinket. Szenvedünk ezektől a feltételektől, amelyeket a nyugati
világ, a Világbank, az ENSZ támaszt. Megpróbálunk ellenállni, de sokszor a
politikusok a hatalmukat féltve nem állnak ellen, eladják a méltóságukat.” A
2014-es maputói jegyzőkönyvet a nők abortuszhoz való jogáról Ghána még nem írta
alá, de sok afrikai ország igen. „A mi népünk szereti az életet, szereti a
gyermekeket. És akkor azt akarják megértetni a nőkkel, hogy akkor lesznek
szabadok, ha jogukban áll megszabadulni a terhességtől. Mintha a terhesség
egyfajta betegség lenne, amely akadályozza a nőt a szabadságában, méltóságában.
A nők tudják, hogy annak a magzatnak is megvan a maga méltósága, amelyet
tiszteletben kell tartani – és ezt akarják elvenni tőlük.