"Sajnos a politika becstelen, kettős mércét alkalmaznak. Globalizációról, nyitottságról beszélnek, a határok megnyitásáról a gazdasági mozgás érdekében, és aztán a multinacionális vállalatok belépnek a nyitott határokon az országomba és elveszik az egyszerű emberek földjeit, éhbérért dolgoztatják az embereket, aztán nyugaton jó pénzért eladják a kakaót, a kávét. Európában a mi fiataljaink kárára növekszik így a jólét. "
Pálmai Tamás
Európa
(harmadik rész)
Vannak néhányan a
keresztény fiatalok között, akik éppen az európai gondolkodásmód miatt tolódnak
az iszlám fundamentalizmus felé. Mert az iszlám igent mond az életre, a sok
gyermekre és nemet mond a homoszexualitásra. Amikor egy fiatal keresztény azt
látja, hogy a keresztény Európa elárulta őt, és jön egy muszlim, aki azt
mondja, boko haram – ami azt jelenti, hogy minden, ami nyugatról jön, negatív –
akkor hajlik arra, hogy őt kövesse.”
Az nyugat-afrikai
iszlámról is szólt: „nagyon szép, csodálatra méltó a kapcsolatunk az iszlámmal.
Szenegálban, ahol a lakosság 96%-a muszlim nagyon jó kapcsolatban vannak a
keresztényekkel. Sierra Leonéban 90% felett van a muszlimok aránya, és ott is
remek kapcsolat van a keresztényekkel. Ghánában soha nem volt semmi problémánk a
muszlimokkal, harmóniában élünk. Ugyan-akkor „nekik sem tetszik a radikalizmus,
ami agresszióhoz, emberek meggyilkolásához, pusztuláshoz vezet. Az iszlám
fundamentalisták nem hallgatnak senkire. Terroristák, akik gyakran a nem
fundamentalista muszlimokat támadják meg. A fundamentalizmus kiindulópontja az
emberek elégedetlensége. A szociális, anyagi, kulturális hátrány utat ad a
radikális gondolatoknak. A hetvenes években éltem Olaszországban, tanúja voltam
a Vörös Brigádok terrorjának, láttam Németországban a Vörös Hadsereg Frakciót,
Latin-Amerikában a Fényes Ösvény gerillaszervezetet. Ugyanaz a radikalizmus élt
a fiatalokban: egy igazságosabb társadalomra vágytak, de végül radikalizálódtak.
És Olaszországban, Németországban is nagyon sok idő kellett arra, hogy
felszámolják ezt a szociokulturális jelenséget. Sok idő kell ahhoz is, hogy
véget vessünk ennek a mostani, sajnos vallási jellegű radikalizmusnak. Veszélyes
lehet, mégis az egyetlen út a párbeszéd útja. Ahogyan Benedek pápa mondta, a
vallás nevében senki nem ölhet meg egy másik embert. Nagyon sok párbeszédre van
szükség, másrészt becsületes politikára és gazdaságra Európa és Amerika
részéről. Sajnos a politika becstelen, kettős mércét alkalmaznak.
Globalizációról, nyitottságról beszélnek, a határok megnyitásáról a gazdasági
mozgás érdekében, és aztán a multinacionális vállalatok belépnek a nyitott
határokon az országomba és elveszik az egyszerű emberek földjeit, éhbérért
dolgoztatják az embereket, aztán nyugaton jó pénzért eladják a kakaót, a kávét.
Európában a mi fiataljaink kárára növekszik így a jólét. Elmennek a tanult
fiatalok, akik munkát találnak Európában mint orvosok, mérnökök, olyan szakmák
képviselői, amelyekre oly nagy szükségünk lenne az ország fejlődése érdekében.
Elmennek a tanulatlan fiatalok is, mert azt látják a tévében, milyen jó az élet
Európában. Aztán kihasználják, új rabszolgaságba vetik őket, elveszik az
irataikat. Vannak olyan közel-keleti országok, ahol a ghánaiak 16–20 órát
dolgoznak éhbérért, embertelen körülmények között. Erről is beszéltünk európai
püspöktársainkkal: próbálják meggyőzni a politikusaikat, hogy a világpolitika ne
veszítse szem elől a fejlődő országok érdekeit.”
Afrika jövőjéről is beszélt. „Afrika a
világ reménysége, tavasza. A népesség fiatal, míg Európa a demográfiai télbe
hajlik. Ha sikerül helyben tanítani, képezni a fiatalokat, önállóvá tenni őket,
hogy segítsék országaik fejlődését, akkor olyan tudósok születnek majd, mint
Einstein, Galilei, Leonardo da Vinci, olyan zenészek, mint Verdi, Mozart, olyan
kémikusok, mint Pasteur, Marie Curie. Az afrikai ember agya még szűz, nincs jól
kihasználva. Be kell fektetnünk a fiatalokba, mindent meg kell tenni azért, hogy
otthon érezzék jól magukat. Úgy kell nevelnünk őket, hogy mélyen gyökerezzenek a
család, a humanizmus, a demokrácia értékeiben. Az afrikai demokrácia problémás
kérdés, azonban ennek geopolitikai okai is vannak. Nincs béke a nagy tavak
vidékén, mert hihetetlenül értékes ásványkinccsel rendelkeznek, amelyet a világ
meg akar szerezni, mert Európa, Kína, Amerika geopolitikailag érdekelt a
területen. Szegény Afrika! Ha Európa valóban
keresztény lenne, Afrika valóban fejlődne. A Katolikus Egyháznak ezért nagy
feladata van: az örömhír hirdetése, az emberek elméjének formálása, és a
szeretetben való szolgálat. Evangelizálni kell Afrikát, és Európát is újra kell
evangelizálni. Keresztény, humanista politikusokat kell nevelni. Ahogyan Gandhi
mondta: A Föld mindenki szükségletét ki tudja elégíteni, csak a kapzsiságát nem.
A globalizációt a kapzsiság uralja, ezen kell változtatnunk.”
Nos, ezek után azt hiszem, hogy csak
nyelni és bólintani lehet. Aztán dolgozni.