"A családon áll és bukik Krisztus Nagy Misztériumának és az Egyháznak az ügye. Más szóval, ha a családot támogatjuk, nem csak az Egyház fog magára találni, de megérthetjük, hogy mit vár Isten az emberi és családi kapcsolatoktól. Így válik valóra Isten nagy álma az emberiségről.” - Bíró László püspök úr májusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2018.
május
Folytatom a Világiak, Család és Élet Dikasztériuma által írt és Ferenc pápa
Amoris Laetitia c. apostoli buzdítására alapozott katekézis-sorozat alapján a
Szent Család történetének elemzését.
Isten nagy álma. „Nem
tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?“ (Lk 2, 49) Jézus
ifjúkorából csak ez a néhány meglepő szó maradt ránk az evangéliumban. Jézus
látszólag nem tiszteli Máriát és Józsefet, meglepődik, talán egy kicsit
bosszantja is, hogy nem értik, miért maradt a templomban anélkül, hogy erről
szólt volna nekik. Rejtélyes szavai mögött valójában elsőszülött fiúságának
misztériuma húzódik meg. Isten szívében már dédelgette Őt születése előtt is.
„Minden anyja szíve alatt formálódó gyermek az Atyaistennek és az Ő örök
szeretetének terve: Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek;
mielőtt megszülettél volna, megszenteltelek (Jer 1,4-5). Minden gyermek
öröktől fogva ott van Isten szívében, és fogantatása pillanatában megvalósul a
Teremtő örök álma.” (AL 168)
Nem csak
Jézus, az Isten fia hivatott arra, hogy az Atya „dolgaiban” tevékenykedjék,
minden gyermek az Atyához tartozik, nem szüleinek a tulajdona. Az Atya pedig a
szülők minden elképzelését felülmúló csodálatos álmot dédelget minden
gyermekről. Erről az álomról mondja Szent II. János Pál: „Az ember képtelen
szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét
veszíti az élete, ha szeretetet nem kap, szeretettel nem találkozik, nem tud
szeretni és nem teheti a szeretetet magáévá.” (RH 10) A szeretet több mint a
lélek egy megnyilvánulása, vagy az önátadás egy cselekedete. A megélt és
megtapasztalt szeretet, amellyel találkozunk, és amelyet megtapasztalunk, egy
valóságos, élő személy, maga Krisztus, aki „az Atya és az Ő szeretete
misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és
megmutatja magasztos hivatását. Ezek az igazságok belőle fakadnak, és benne érik
el csúcspontjukat.” (GS 22) Isten nem elvont, vagy idillikus szeretetről
álmodik. Az egyszülött Fiúban, aki József és Mária megdöbbenésére azt mondja,
hogy Atyja dolgaiban kell lennie, jelenik meg számunkra az élet iránya és az
igazi szeretet.
Hogyan gondoltatok gyermekeitekre, amikor fogantatásukról
értesültetek? Milyen álmokat szőttetek róluk és hogyan módosultak ezek az álmok
a gyerek megszületése után?
A „szeretet” szó
jelentheti például a hazaszeretetet, hivatásszeretetet, barátok közötti
szeretetet, a munka szeretetét, a szülők és gyermekek közötti szeretetet, a
testvérek és rokonok közötti szeretetet, a felebaráti szeretetet és Isten iránti
szeretetet. E sokféle szeretet közül kiemelkedik a férfi és a nő egymás iránti
szeretete, melyben a test és a lélek összjátéka szétválaszthatatlan, és az
embernek a boldogság ígéretét adja. Ez a szeretet ellenállhatatlannak, sőt a
szeretet őstípusának látszik, amely mellett első látásra minden egyéb szeretet
elhalványul. (vö. DCE 2) Ennek a szeretetnek különleges nyelve és eredeti
kifejezésmódja van, és a házasságban teljesedik ki. Ezért mondja XVI. Benedek
pápa, hogy egyedül „a kizárólagos és végleges szereteten nyugvó házasság lehet a
jele annak a kapcsolatnak, amely Istent a népéhez fűzi, és fordítva: a mód,
ahogyan Isten szeret, lesz az emberi szeretet mércéje.” (DCE 11)
Isten Krisztusban
megvalósult szeretetének teljességét az egy férfi és egy nő közötti lakodalmas
szeretet jeleníti meg. Ez valóban Nagy Misztérium. Maga a gondolat, hogy Isten
szívébe fogadva az emberiséget ilyen szeretettel szereti, már része a misztikus
igazságnak. Istennek Izrael választott népével való egyedülálló kapcsolatáról
szólva a Szentírás – különösen a próféták könyveiben – gyakran szól
lakodalomról. „A szerető és életet fakasztó emberpár igazi élő ikon – nem a
tízparancsolat által tiltott kőből vagy aranyból készült bálvány –, és képes
megjeleníteni a teremtő és üdvözítő Istent. (…) Ebben a megvilágításban a pár
termékeny kapcsolata képmássá válik, segít megérteni és leírni Isten
misztériumát, amely alapvető a Szentháromság keresztény szemléletében: Istenben
megláttatja az Atyát, a Fiút és a szeretet Lelkét. A háromságos Isten
szeretetközösség, és a család az ő élő tükröződése. (…) A házaspár
szentháromságos szemlélete Szent Pál teológiájában (lásd Ef 5,21–32) jelenik
meg.” (AL 11) Ferenc pápa meggyőződéssel mondja: "családalapításkor
elhatározzuk, hogy részt vállalunk Isten álmában; hogy vele együtt álmodunk;
hogy vele együtt alkotunk; hogy vele együtt játsszuk ezt a történetet és olyan
világot építünk, amelyben senki nem érzi magát egyedül”. (AL 321)
Idézzetek fel olyan eseteket, amelyekben a Szentlélek
megvilágosító kegyelme segített megoldást találni a családi problémára!
A Nagy Misztérium
nem elgondolás, vagy igazság, hanem valóságos esemény konkrét formában: a
Kereszt. Szinte észrevehetetlenül, folyamatosan, mindig új és kreatív formában
jelenik meg történelmünkben. „Mivel a házastársak
kölcsönösen
egymáshoz tartoznak, a szentségi jel révén valóban megjelenítik Krisztus és az
Egyház kapcsolatát. A házastársak tehát állandóan emlékeztetik az Egyházat arra,
ami a Kereszten végbement; egymás és gyermekeik számára tanúi lesznek az
üdvösségnek, amelynek részesévé a szentség teszi őket.” (FC 13) Ez ellenkezik a
házasságról széles körben elterjedt, a házasság szentségét eltorzító felületes
elgondolással, ugyanis „a házasság szentsége nem társadalmi szokás, üres
szertartás, vagy az elköteleződés pusztán külső jele. A szentség ajándék a
házastársak megszentelésére és üdvösségére, és kölcsönös egymáshoz tartozásuk
szentségi jele révén valóban megjelenítik Krisztus és az Egyház kapcsolatát.” (AL
72)
Emberi szavakkal
lehetetlen a Nagy Misztérium leírása. „A szentség nem dolog vagy erő, mert
valójában maga Krisztus az, aki elébe jön a keresztény hitvestársaknak. Velük
marad és erőt ad nekik, hogy fölvegyék keresztjüket és így kövessék őt, bukásaik
után fölkeljenek, bocsássanak meg egymásnak, és hordozzák egymás terhét. A
keresztény házasság jel, amely nemcsak azt mutatja meg, hogy Krisztus mennyire
szerette Egyházát a kereszten megpecsételt szövetségben, hanem ezt a szeretetet
jelenvalóvá is teszi a házastársak közösségében.” (AL 73)
A házastársak
kölcsönös szeretete ugyanaz a szeretet, amelyet Krisztus a kereszten adott az
Egyháznak. Ez egy rendkívüli azonosság, ezt meggondolva az embert borzongás
fogja el. A házastársak a házasság szentsége révén isteni szeretettel, Isten
kegyelméből szeretik egymást. Isten szereteténél nincs nagyobb szeretet: „mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta.” (Jn 3, 16) A
házaspár tudatában van annak, hogy az isteni szeretet megmagyarázhatatlan, mégis
hirdeti a világnak. Amint Ferenc pápa mondja: „A házastársak egész közös életét,
köztük a gyermekeikkel és a világgal szövődő kapcsolataik teljes hálózatát
átjárja és erősíti a megtestesülés és a húsvét misztériumából fakadó szentség
kegyelme. Ezekben Isten kifejezésre juttatta egész szeretetét az emberiség
iránt, és bensőségesen egyesült azzal. Soha nem maradnak magukra a kihívásokkal
szemben, arra hivatottak, hogy elkötelezettségükkel, kreativitásukkal,
mindennapos ellenállásukkal és küzdelmeikkel válaszoljanak Isten ajándékára.
Mindig kérhetik a Szentlelket, aki megszentelte egységüket, hogy a kapott
kegyelem minden új helyzetben újra megmutatkozzék.” (AL 74) A házastársak
"szeretetük és családi életük örömeiben már itt a földön a Bárány menyegzős
lakomájának előízét kapják" (AL 73)
Milyen konkrét következményei vannak a
házas és családi életetekre annak, hogy a házasság nem a boldogság maga, de az
igazi boldogság előíze?
A házastársak végső célja tehát nem egy
földi szövetségbe való belépés, hanem az örök egyesülésbe, Krisztusnak, a
vőlegénynek és menyasszonyának, az Egyháznak a nászába való bekapcsolódás. Ha ez
az alapvető irányultság hiányzik, a házasság elveszíti jelentőségét és
stabilitását. Az örök távlat teszi igazán emberivé, nélküle minden értelmetlenné
és zavarossá válik. Erre vezethető vissza a házasság korunkban elterjedt válsága
is. A házasság csak ízelítő a boldogságból, nem maga a boldogság. Aki boldog
akar lenni, ne keresse azt egyedül a házasságban. A házasság a tökéletes örömhöz
vezető út kapuja, de aki megáll a kapuban, kockáztatja részvételét az örök
nászlakomában. Sürgős feladatunk, hogy hitelesen hirdessük Jézus Krisztus
evangéliumát, hogy megmutassuk: „Krisztus megtestesülésében magára veszi az
emberi szeretetet, megtisztítja, beteljesíti azt, és Lelke révén megajándékozza
a házastársakat azzal a képességgel, hogy meg tudják élni azt, átjárja egész
életüket a hit, a remény és a szeretet. A házastársak így fölszenteltetnek, hogy
sajátos kegyelmük által építsék Krisztus testét és így családegyházat
alkossanak.” (AL 67) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a létrejött családegyház
minden vallási feladatot magára vállalhat. Ellenkezőleg, a családokról való
egyházi gondoskodás elsőrendű feladat, mert „a család jóléte döntő jelentőségű a
világ és az Egyház jövője szempontjából;” (AL 31) sőt „az Egyház azért, hogy
teljesen megértse saját misztériumát, úgy tekint a keresztény családra, mint
olyasvalamire, ami őt őseredeti módon nyilvánítja ki.” (AL 67)
Mit jelent számotokra az, hogy
családegyház alkotására kaptatok felszentelést?
A családon áll és bukik Krisztus Nagy
Misztériumának és az Egyháznak az ügye. Más szóval, ha a családot támogatjuk,
nem csak az Egyház fog magára találni, de megérthetjük, hogy mit vár Isten az
emberi és családi kapcsolatoktól. Így válik valóra Isten nagy álma az
emberiségről.
Bíró
László
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista