"...jó lenne tudatosítanunk, hogy a keresztényeknek – a klérusnak és a híveknek egyaránt – komoly felelősségük van abban, hogy szóvá tegyék azokat a társadalmi, politikai jelenségeket, amelyek az erkölccsel ellentétesek. Ez nem csak jog, hanem kötelesség is."
NINCS ÚJ A NAP ALATT
Politikai kérdések nem
valók a templomi szószékre
Ezzel a
címmel jelent meg egy kis írás a Budapesti Hírlapban 1939. január 15-én.
Érdekes, hogy egyes, az egyházakkal távolról sem rokonszenvező politikusok ezt a
mondatot szajkózzák napjainkban is. A mondat voltaképp helyénvaló, és az is
maradéktalanul igaz, ami a cikk végén olvasható: A pap mindig az egész
hívőseregnek lelkipásztora.
Mielőtt tovább mennénk,
ide másolom a nyúlfarknyi kis cikket:
Hanauer A. István dr. váci
megyéspüspök figyelmezteti papjait, hogy a szószéket csak az evangélium
hirdetésére szabad használni. Nem szabad a szónoknak politikai kérdéseket a
szószékre vinni, vagy ilyeneket a beszédbe beleszőni. Ilyen politikai kérdés
mostanában az úgynevezett zsidókérdés, amelynek megoldását a kormányra
és a politikusokra kell hagyni.
Ez legyen általában irányadó
a pap egész nyilvános szereplésénél is, akinek figyelnie kell ugyan a politikai
időjelző jelentéseit, de inkább csak azért, hogy a veszélyes hullámzajlásokat
el tudja kerülni. A pap nem lehet sohasem a hívek valamelyik csoportjának,
hanem mindig az egész hívőseregnek lelkipásztora és egyéniségét teljes
egészében a lelkipásztorkodásnak tartozik szentelni.
Mi
katolikusok büszkén szoktunk megemlékezni Márton Áronról, boldog Apor Vilmosról,
akik bizony nem Hanauer püspök szavára figyeltek, hanem a lelkiismeretükre, és
szót emeltek a zsidóüldözés ellen. Persze 1939 más, mint 1944. Mégis jó lenne
tudatosítanunk, hogy a keresztényeknek – a klérusnak és a híveknek egyaránt –
komoly felelősségük van abban, hogy szóvá tegyék azokat a társadalmi,
politikai jelenségeket, amelyek az erkölccsel ellentétesek. Ez nem csak jog,
hanem kötelesség is.
Ebből a
kis hírből nem tudhatom, s ezért nem is mondhatok véleményt arról, hogy Hanauer
püspök okosat, vagy rosszat mondott annak idején. Ha ugyanis a figyelmeztetése
azoknak szólt, akik nyíltan vagy burkoltan helyeselték a zsidótörvényeket, akkor
jogos volt a megszólalása. Ha azonban azokat akarta leinteni, akik kifogásolták
a kormány intézkedéseit, akkor bizony utólag is elnézést kell kérnünk miatta. A
püspök megszólalását tehát „balladai homály” fedi, nekünk azonban legyen örök
tanulság, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma”.
Ma is
tele vagyunk hamis eszmékkel: A halál kultúrája az élettel szemben. A nemi
identitás összezavarása. A nemzeti mivolt eljelentéktelenítése. Ezek mind olyan
területek, amelyek kapcsán világosan ki kell állnunk az igazság mellett.
Surján
László