"Anyai nagyapám Bellus Márton történetét írom, két háborút és két forradalmat élt meg békés, vallásos, bölcs ember volt." - Rapai István írűsa
Rapai István
Az
ősök szava
Anyai nagyapám Bellus
Márton történetét írom, két háborút és két forradalmat élt meg békés, vallásos,
bölcs ember volt. Katona idejét a 32 es ezred díszszázad dobosaként Bécsben
töltötte 1908-tól 1911-ig, erről az időszakról sokat mesélt a Burgról a
mulatságokról a sok nemzetiségű Bécsi díszalakulatokról ahol ő a szláv nyelvű
katonákkal könnyen megérthette magát. Leszerelése után megnősült és 1914-ben
Szent Anna napi búcsún voltak Kerepesen Anna húgánál vendégségben ott dobolta ki
a kisbíró hétfőn reggel minden tartalékos jelentkezzen az ezredénél, bevonult,
többször megsebesült végig harcolta a szerb és olasz frontot 19-ben tért haza az
alakulatával. Leszerelték és végig kellett néznie, ahogy a román katonák még azt
is elvitték ami mozdítható volt. Nélkülözések betegségek találtak otthon és
eltemették Terka és Miska nevű két pici gyermekeiket. Bátyámmal sokszor
kérdeztük a harcokról csatákról, két történetet mondott el tanulságként.
1.
Szerbia volt az első ellenséges ország ahova bevonult a hadsereg és a szerbek
partizán harcmodort alkalmaztak. A megszálló katonaság partizánokat és
fegyvereket kereset. Kis hegyi falvakat kellet ellenőrizni, járhatatlan utak,
ellenséges, felháborodott lakosság fogadta a katonaságot. Ketten járőrtársával
ellenőrizték a falu szélső házát a házban nem találtak senkit a ház végében
meredek domboldalban egy pince ajtót kinyitva egy pár négyzetméteres krumplis
-zöldséges verembe jutott. Egy fiatal asszony ült a verem közepén egy
pólyásbabát etetett éppen, nagyon meg volt ijedve. Nagyapa megkérdezte van
valaki más is a teremben, láttak partizánt, van elrejtve fegyver, nemleges
válasz után jobban szétnézet és csak krumplit és zöldséget látott felhalmozva,
elköszönt az asszonytól. Járőrtársa akkor odajött megkérdezte kivel és mit
beszélt, elmondta egy fiatal asszony van bent és eteti a pólyás babát, és csak
krumpli és zöldség van rajta kívül. Társa látni akarta az asszonyt, nagyapa
kérlelte ne menjen be mert így is megijedt az asszony de nem lehetett lebeszélni
a társát. Bement hangosan fenyegetőzött, gyereksírás hallatszott, az asszony
könyörgő majd síró hangja után egy durranás, lövés történt. Nem volt bezárva az
ajtó és nagyapa benézett a verembe az asszony állt, inge letépve kezében egy
elöl töltős pisztoly, társa átlőtt testtel a földön hevert, halott volt. Mi
történt, nem kellett sokat magyarázni nem hagyta magát az asszony
meggyalázni.... és hol volt a pisztoly, végig a pólya alatt. Mi legyen, (ugye ő
nem hősi halott) ha ez kiderül kiirtják a fél falut, el tudják temetni a katonát
kérdezte az asszonyt. Eltűntnek jelentette az egységnél és nem is volt akkor ez
akkor olyan ritka elfogadták, ez volt a kegyes hazugság.
2.
Valahol az Isonzónál már a háború vége felé hajnali támadást rendeltek el, már
gyenge volt az élelmezés a ruházat gyatra és a támadás előtt a meglevő 5 db.
töltényhez még ennyit adtak. Fel kellett tűzni roham előtt a szuronyt, és
parancsra több hullámban szemből támadni. Elfogyott a lőszer mindkét oldalon és
a szuronyrohammal kiszorítani az ellenséget, távolról emberre lőni, megölni egy
embert....de amikor szembekerül és ember ember ellen harcol azt nem lehet
elfelejteni. Roham végén győztünk - a megmaradt ellenség megadta magát. A
századból 15-en maradtunk sebesülten véresen elfáradva.
Csak a békés élet
mentheti meg az országot, volt a tanulság.
***
BÁR MINDEN CSALÁDBAN
ÁTADNÁK ÍGY AZ EMLÉKEKET A NEMZEDÉKEK!