Démonok szabadon

"Krimihez írok ajánlósorokat, és mottóul Ryszard Legutkótól idézek. Nem vagyok én eltévedve? Hiszen nem elriasztani akarom a műfaj szerelmeseit, hanem sokkal inkább arra buzdítani, hogy mielőbb vegyék kezükbe a kötetet. Mert nem fogják megbánni, le sem tudják majd tenni a könyvet " - Dobos Marianne könyvajánlója

Dobos
Marianne

Démonok szabadon

 „Minden
társadalmi rétegben megtalálható a III. Köztársaság homo novusa.
Egykor szubkultúrának nevezték ezt az
elemet, csak igen gyorsan terjedt, ma kultúrának, méghozzá modern kultúrának
titulálják, márpedig egyedül ennek van teljes létjogosultsága. A homo novus mindenütt otthon van, mert nemcsak a tömegek
szórakoztatására nyomta rá a bélyegét – ott bukkant fel először, és bámulatosan
magára talált –, hanem a divatban, az esztétikában, a művészetben, a nyelvben, a
viselkedésben, az információközvetítésben és a nyilvánosság terét betöltő
gondolati sztereotípiák rendszerében is jelen van.” (Ryszard Legutko: A közönséges ember diadala)

Krimihez írok
ajánlósorokat, és mottóul Ryszard Legutkótól idézek. Nem vagyok én eltévedve?
Hiszen nem elriasztani akarom a műfaj szerelmeseit, hanem sokkal inkább arra
buzdítani, hogy mielőbb vegyék kezükbe a kötetet. Mert nem fogják megbánni, le
sem tudják majd tenni a könyvet, amelynek szerzője:

A könyv a „főkrimi”-n
belül, egy „alkrimi”-be is betekintést nyújt.

Az a történet, ami krimiben
a krimi, valóságos történet. Bár nagy valószínűséggel van valóság gyökere,
megtörténhetett (sajnos) a másik is.

Karol Kot még iskolás: „Tulajdonképpen
már reggel eldöntöttem, hogy meg akarok ölni valakit, de nem találtam senki
megfelelőt. Ezért, miután eljöttem az iskolából, úgy határoztam, keresek egy
alkalmas személyt. Sötét volt már, és nem emlékszem pontosan, milyen utcákon
keresztül jutottam el a Loretanska u. 16. szám alatti iskolából a Főtér A-B
vonaláig.” – Tehát ezek a sorok egy iskolás gyerek naplójegyzetei 1964
szeptemberéből. (Megrendítő valóság, ami itthon a közelmúltban történt, és
teljesen hasonló szavakat mondott a nyolc éves kislány kiskorú gyilkosa
letartóztatásakor.)

A sorozat gyilkosságért
1968. március 17-én ítélték halálra, és 1968. május 16-án végezték ki. Amikor
felboncolták, hatalmas agydaganatot találtak a koponyájában.

Mint ahogyan a krimi
olvasása közben nehéz megállni, hogy mikor már nagyon kíváncsian bogozgatjuk a
szálakat, ne lapozzunk a végére, hogy megtudjuk, ki a gyilkos, jól tippeltünk-e,
valóban ő volt, nekem sem könnyű az ajánlósorok írójaként nem írni magáról a
történetről. Még Twardowska kisasszonyról, és Malinowska asszonyról sem.

De mert megígértem, hogy
írok a könyvről, hát írok.

„Mi
jár a fejedben?” – Amúgy, mint ahogyan egy facebook kezdőlap kérdésre írnám
válaszul.

 „Pro
primo először”, pardon ez már „pro primo” másodszor, hiszen a mottó volt az
először.

Pár sort Bronislaw Kasper
Malinowskiról (1884, Krakkó – 1942, New Hawen,
Connecticut): a funkcionális antropológia megteremtője, elméletalkotó tudós. A
krakkói Jagelló Egyetemen kezdte tanulmányait. Filozófiát tanult, matematikát,
és fizikát. Tudományfilozófiai témából doktorált. Ezt követően szociológiát
hallgat Lipcsében, majd antropológiát Londonban. Alig harminc éves első angol
nyelven írt, az ausztráliai bennszülöttek családszerkezetéről szóló munkájának
megjelenésekor.

Ausztráliai, pápua
új-guineai bennszülöttek között terepmunkával töltött évek után, 1922-ben
meghívják a függetlenné vált Lengyelországban a Jagelló Egyetemen az Etnográfia
Tanszék vezetésére. Nem fogadja el az ajánlatot. Belátva, hogy a nyugati
egyetemeken nagyobbak a kutatási lehetőségek. 1931-tõl brit állampolgár.
Látogatóba sem tér vissza többet. Pedig korán elhunyt első felesége, akivel a
házasságát Ausztráliában kötötte, Elsie Rosaline Masson, és három leányuk,
akiknek lengyel keresztneveket adott, nagyon szerették volna megismerni
édesapjuk szülőhazáját.

1940-ben köti második
házasságát. Felesége, Anna Valetta Swann. Vele Amerikában élnek, szívroham
okozta hirtelen haláláig. Özvegye gondos igyekezettel állítja össze, és készíti
elő az addig kiadatlanul maradt műveit megjelentetésre. Bronislaw Kasper
Malinowski tudósok nemzedékét nevelte. A XX. század egyik legjelentősebb
társadalomtudósa, legnagyobb antropológusa volt.

A funkcionalizmus fogalmát Bronislaw
Malinowski vezette be a néprajzba, annak tudatában, hogy hasonló szemlélettel
már korábban is kutattak. Funkción a jelenségek egymásra hatását, funkcionális
antropológián pedig a kultúra olyan megismerését értette, amelyben feltárul,
hogy a rendszeren (a kultúrán) belül a jelenségek hogyan kapcsolódnak össze
egymással, és a rendszer, mint egész, milyen viszonyban van külső környezetével.
A néplélektan iránti fogékonyságú tudósról elmondhatjuk, hogy minden idők
legnagyobb terepkutatója volt.

Terepkutatónak nevezném, és remélem, ezt
maximális elismerésnek tekintené, ahogyan annak is szántam, ha hallaná tőlem,
Marcin Świetlicki is. Új-Guinea helyett Lengyelországban talál rá az ő Trobriand
szigetére, Krakkóra. Krimiben leírt kutatásainak tárgya, írnám inkább, hogy
megfigyeléseinek tárgya, de a politikai nyelvhasználat kissé mássá alakította a
szó jelentését, az ő bennszülöttjei a krakkóiak.

És még, „pro primo harmadszor”: „Mi jár a
fejedben?”

Egy kép: repedezett füge
sötét belsejéből világosságra mászó hangyák. Krisztus lándzsával átdöfött
oldalából áradó fény. Az a világosság, (amely) világít a sötétségben, de a
sötétség nem fogadta be.

 „Ám
akik befogták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.”

Parányi hangyái, világító
szentjános-bogarai ők a világnak. Mint az a János, akit Jannak, Jan
Twardowskinak neveztek. Lengyel. Pap. Költő. Főképpen hosszú, 91 évig tartó
életében, Isten Főhivatású Gyermeke, aki hatalmat kapott, a „hatalom nélküliség
hatalmát”, mert befogadta Jézust.

Bocsánat, de nem tudok
ellenállni a kísértésnek, hogy a karácsony estéjén befejeződő könyv
összegzéseként, ne idézzek egy verset:

Jan
Twardowski

Siessünk

Siessük szeretni az embereket

olyan gyorsan mennek el

cipõ marad utánuk meg süket
telefon

csak ami nem fontos az cammog,
mint a tehén

ami igazán fontos, oly gyors
hirtelen történik,

utána a csend normális, egészen
kibírhatatlan

mint a tisztaság, amely
legegyszerűbben

a kétségbeeséstől születik

amikor valakire gondolunk
nélküle maradván

 

Ne légy nyugodt, hogy van időd

mert a bizonyosság bizonytalan,

elveszi érzékenységünket, mint
minden szerencse

úgy jár egyszerre a kettő, mint
a pátosz és a humor

mint két szenvedély,

mely egynél mindig gyengébb,

oly hamar mennek el,

mint júliusban elhallgató
sárgarigó

mint egy esetlen hang

vagy egy ügyetlen meghajlás

becsukják szemüket, hogy
lássanak igazán

nagyobb kockázat egyébként
megszületni,

mint meghalni

mindig túl keveset és túl későn
szeretünk

 

Ne írj róla túl gyakran,

de írj egyszer s mindenkorra,

és olyan leszel, mint a delfin
szelíd erős

 

Siessünk szeretni az embereket,

oly gyorsan mennek el,

és azok meg, akik nem mennek
el,

nem mindig térnek vissza

hisz soha nem tudni a
szerelemről,

hogy az első az utolsó,

vagy hogy az utolsó – első

fordította
Sajgó Szabolcs

 (Marcin
Świetlicki: Tizenkettő, Rézbong Kiadó –
FELCZAK-KÖNYVEK SOROZAT,
Budapest, 2018. 255 oldal, ára: 3200 forint)