Nem lehetünk sokan, akik még hallottuk a kisbírót dobolni. Szalki Bernáth Attila nemcsak felidézi az emléküket, hanem színesíti is a kisbíró trombitájával. Hogy értené-e a mai olvasó, ha a javaslat megvalósulna, nem tudom. De a helytörténet fontos dolog, s az is, hogy azok, akiknek hosszú élet adatott, emlékeiket átadják az utódoknak. Ezért közöljük ezt a kis szösszenetet.
Emlékem (álmom) egy trombitáról…
Nem lehetünk sokan, akik
még hallottuk a kisbírót dobolni. Szalki Bernáth Attila nemcsak felidézi az
emléküket, hanem színesíti is a kisbíró trombitájával. Hogy értené-e a mai
olvasó, ha a javaslat megvalósulna, nem tudom. De a helytörténet fontos dolog, s
az is, hogy azok, akiknek hosszú élet adatott, emlékeiket átadják az utódoknak.
Ezért közöljük ezt a kis szösszenetet.
„Közhírré
tétetik!” – ez a piros színnel, csupa nagybetűkkel írt szöveg olvasható a
Szalkszentmártoni Kisbíró - mint az - Önkormányzat Hivatalos Lapja fejlapján
legfelül. Középen a Szent Márton szobor, mely alatt a község címere látható, két
oldalon pedig egy-egy kisbíró, nyakukban dobbal, kezükben papírral.
A „tétetik”
ugyanúgy szenvedő ige, mint a „születik”. És bizony szüleim jóvoltából
vélem is megtörtént ez, éppen itt ebben a faluban, immár 82 éve. Elsodort az
élet már vagy hatvan éve szeretett szülőfalumból, de ott élő unokanővérem
jóvoltából rendszeresen megkapom és olvasom a Kisbírót.
A
negyvenes-ötvenes években gyerekként, ifjúként magam is láthattam, hallhattam az
egyik kisbírót, nevezetesen Mészáros Pétör bácsit, aki hol dobbal, hol
trombitával hívta össze a népeket, hogy ott aztán közzé tegye a híreket.
Unokájától, Mészáros Esztitől - aki egykor osztálytársam volt, sajnos már ő sem
él – vagy húsz éve tudtam meg, hogy nagyapja nem valami bolondériából, hanem
amiatt használta a trombitát esős időben a dob helyett, hogy annak bőre ne ázzon
meg.
Látva a
fejlapon a két ugyanolyan kisbírót, felvetődött bennem, nem lehetne-e az egyik
nyakába trombitát akasztani, rajzoltatni. Ezt az ötletemet a község jelenlegi,
szalki születésű és igen derék, népszerű polgármestere határozottan elvetette,
mondván: Nem lesz!!!
Nem is bízom
ezek után abban, hogy az ő hasznos regnálása idején ez meg fog történni. Azt
viszont remélem, hogy lesz ő utána olyan humorérzékkel is megáldott
polgármestere szeretett szülőfalumnak, aki trombitát rajzoltat az egyik kisbíró
nyakába. Mert nem mese az, amit itt leírtam, hanem falutörténeti tény, a tények
pedig – tudjuk – makacs dolgok.
(Ha ez az álmom egyszer
valóra válna, a szalki Kisbírót kézbe véve, mindig derűs mosoly suhanhatna át az
olvasók arcán…)
Amatőr
műfordítóként – mert meg kellett magam más Bernáth Attiláktól különböztetni –
Szalki Bernáth Attila névvel jegyzem magam szülőfalum iránti szeretetem és
tiszteletem jeleként. Mi közöm ehhez a faluhoz, hogy javasolgatok itt bármit is?
Csak annyi, amit fent leírtam, nem több és nem kevesebb…
Szalki Bernáth Attila
Budapest - Szalkszentmárton