"Személyes kapcsolatainktól nem követelhetünk olyan tökéletességet, szándékbeli tisztaságot és állandóságot, amellyel majd csak az eljövendő Királyságban találkozhatunk, de tartózkodnunk kell attól, hogy keményen elítéljük azokat, akik esendő állapotban vannak. ” - Bíró László püspök úr júniusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2018.
június
Folytatom
a Világiak, Család és Élet Dikasztériuma által írt és Ferenc pápa Amoris
Laetitia c. apostoli buzdítására alapozott katekézis-sorozat alapján a Szent
Család történetének elemzését.
Isten nagy vágya. „Mindnyájan,
akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein.”(Lk 2,47) Jézus a
templomban tanítókkal találkozik, kérdezi őket és kérdéseikre válaszol.
Intelligenciája lenyűgöz és meglep mindenkit. Feltűnő, hogy nem tanít, hanem
párbeszédet folytat, mindenkit meghallgat és mindenkinek válaszol. Idegen
emberekhez szól, és szavai megérintenek mindenkit. Nem csak az a képessége
mutatkozik meg, hogy mindenkivel személyes kapcsolatba tud lépni, hanem az a
vágya is, hogy mindenkihez szóljon, mert „azt akarja, hogy minden ember
üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,4)
A
megváltás isteni kegyelmét a Fiú nyilatkoztatja ki. Az isteni kegyelem áradását
nem állítja meg sem a bűn vagy a gyengeség, sem az emberi nyomorúság, sőt, ha „a
kegyelem kiárad, hiába marad meg a bűnre való hajlandóság, felülmúlja azt a
szeretet, amely lehetővé teszi, hogy előretekintsünk és megváltoztassuk
életünket.” (Misericordia et Misera 1). Az Egyháznak az a küldetése, hogy minden
embernek hirdesse Isten irgalmasságát, az evangélium dobogó szívét. Helytelen és
félrevezető azt gondolni, hogy Isten irgalmasságát jutalmul adja annak, aki
felhagyott a vétkes életmóddal. Isten irgalmát nem lehet megszerezni, vagy
megvásárolni, az mindig mindenkinek ingyenes ajándék. Az Atya távozása napjától
kezdve hazavárja a tékozló fiút, hogy megérkezésekor a legszebb ruhába
öltöztetve új életre keltse. A megtérést Isten kegyelme teszi lehetővé, nem a
megtérésnek köszönhető a kegyelem. Csodálatos, ahogy Isten az emberi szívbe
beülteti a megtérés és az új élet iránti vágyat. Senki, legyen bármilyen
nyomorult helyzetben vagy állapotban, nincs kizárva Isten irgalmából. Az
irgalmas Atya tártkarral várja azokat, akik bármilyen okból nem az evangéliumi
eszmény szellemében élnek.
Idézzetek fel családi, rokoni, baráti vagy ismerősi körből olyan „tékozló
fiúkat”, akik hazatértek! Kik és hogyan segítették hazatalálni őket?
„Fontos
éreztetni azokkal az elváltakkal, akik új kapcsolatban élnek, hogy részei az
Egyháznak, nincsenek kiközösítve, nem is szabad ilyenekként kezelni őket, mert
tagjai maradnak az egyházi közösségnek.” (AL 243) Ez azonban nem jelenti azt,
hogy megkérdőjelezzük az Egyháznak a szentségi házasság felbonthatatlanságára
vonatkozó tanítását. „Az Egyház a házassági kötelék minden megszakadását Isten
akaratával ellenkezőnek tartja,” (AL 291) mert „Isten a házasság
felbonthatatlanságát úgy adja, és úgy akarja, mint annak a teljesen hűséges
szeretetnek gyümölcsét, jelét és követelményét, amellyel Isten szereti az
embert, s amellyel az Úr Krisztus szereti Egyházát.” (FC 20) Az egész egyházi
közösséghez szól Ferenc pápa felhívása: „Legyen a házasság előtti és a házasság
alatti pasztoráció központi kérdése a házassági kötelék. Tartalmazzon olyan
elemeket, amelyek hozzásegítenek a szeretet érlelődéséhez és a nehéz pillanatok
leküzdéséhez. Ezek az elemek ne csak elméleti igazságokról szóljanak, ne is
korlátozódjanak csak azokra az értékes lelki erőforrásokra, amelyeket az Egyház
fölkínál, hanem adjanak gyakorlati megoldásokat, kipróbált jó tanácsokat,
tapasztalatból merített stratégiákat, pszichológiai iránymutatásokat is. Mindez
együttesen a szeretet pedagógiájához tartozik, hogy belsőleg mozgásba hozhassa a
fiatalokat, nem hagyva figyelmen kívül aktuális érzékenységüket. Ugyanakkor a
már jegyben járók felkészítésénél meg kell jelölni számukra azokat az
intézményeket és személyeket, tanácsadókat vagy megfelelő családokat, akikhez
segítségért fordulhatnak, ha nehézségeik támadnának. Emellett azonban soha nem
szabad megfeledkezni arról, hogy fölkínáljuk nekik a szentségi kiengesztelődést,
mely Isten irgalmas megbocsátásával és gyógyító erejével lehetővé teszi a
korábbi élet és az adott kapcsolat tévedéseinek és bűneinek letételét.” (AL 211)
Osszátok meg tapasztalataitokat a családközösségek, egyházi mozgalmak házaspárok
számára szervezett preventív segítségnyújtásáról!
Fontos
tehát mindent megtennünk azért, hogy élhessünk a házasság szentsége
felbonthatatlanságának csodálatos ajándékával és tegyük tökéletessé, főként
pedig tegyük mindenki számára érthetővé, hogy Krisztus a házasság szentségében
„új szívet” ad a házaspárnak, amellyel nem csak „szívük keménységét” (l. Mt
19,8) tudják legyőzni, hanem elsősorban képessé lesznek Krisztusnak, az új és
örök szövetségben megtestesült, mindent felülmúló szeretetét egymással
kölcsönösen megosztani. Ahogy az Úr Jézus a „hűséges tanú” (l. Jel 1,5), az
Isten ígéreteire mondott „igen” (l. 2Kor, 1,20), a legtökéletesebb példaképe
annak a feltétel nélküli hűségnek, amellyel Isten a népét szereti, úgy a
keresztény házaspárok is arra hivatottak, hogy részesedjenek Krisztus és
menyasszonya, az Egyház örök szeretetének visszavonhatatlan
felbonthatatlanságában. (l. FC 20)
Ismerve
azt a hatalmas kincsestárat, amely az evangéliumi igazságokat és az ezekből
következő konkrét és realisztikus pasztorális irányelveket tartalmazza, felmerül
a kérdés: mennyi időt, alkalmat és erőt szánnak keresztény közösségeink a
házastársi és a házasság előtti pasztorális gondozásra? Nagyon könnyű lenne a
házassági problémákért egyedül magukat a házasokat hibáztatni. De vajon az
egyházi közösségek adtak-e megfelelő lehetőséget arra, hogy a fiatalok érett,
felelős döntéssel kössenek szentségi házasságot? „A házasság első évei eleven és
kényes időszakot képeznek, melynek során a házaspárokban egyre inkább
tudatosulnak a kihívások és a házasság jelentősége. A lelkipásztori kísérés
ezért nem szorítkozhat az esküvő körüli kérdésekre. A pasztorációban nagyon
fontos szerepet játszanak azok a tapasztalt házaspárok, akik segíthetnek a
fiatalabbaknak az egyházi mozgalmakba bekapcsolódni, közösséget alkotni,
összejöveteleket, tapasztalatcserét szervezni.” (AL 223)
Ugyanilyen fontos a
konfliktushelyzetbe került családokkal való törődés is. Krisztus tekintetétől
megvilágosítva az Egyház szeretettel fordul azok felé, akik nem teljesen
részesednek életében, tudva és elismerve, hogy Isten kegyelme az ő életükben is
működik, bátorítja őket a jó megtételére, az egymással való szeretetteljes
törődésre, és arra, hogy szolgálatára legyenek a közösségnek, amelyben élnek és
dolgoznak. (AL 291) Az isteni kegyelmet soha senki nem szoríthatja korlátok
közé, mert mindenben és mindenütt jelen van, állandóan, emberileg
elképzelhetetlen módon működik. „Őszintén hiszem – mondja Ferenc pápa –, hogy
Jézus olyan Egyházat akar, amely figyel a Szentléleknek az emberi törékenység
közepette osztogatott ajándékaira, egy olyan Anyát akar, aki ugyanakkor, amikor
világosan kimondja objektív tanítását, mindig teszi a jót, még akkor is, ha
közben az út sarától beszennyeződik a cipője ".(AL 308)
Hogyan lehet meglágyítani a „keményszívű” házasságra jelentkezők, vagy házasok
szívét?
A
keresztény hit központi és döntő kérdéséhez érkeztünk. Az egyik szélsőség azt
vallja, hogy mivel Isten előtt mindenkinek a saját lelkiismerete számít,
párkapcsolatának formáját maga választhatja meg. Ez a nézet kultúránkban nagyon
gyakori és igen elterjedt. A másik – ma retrográdnak tekintett – nézet szerint
meg kell különböztetni a „szabályos” keresztényeket azoktól, akik nem
„szabályos” körülmények között élnek. Nyilvánvalóan e két szélsőség egyike sem
egyeztethető össze sem az evangélium, sem az Egyház tanításával. Aki ugyanis nem
tud véglegesen elköteleződni a szeretetben, hogyan tudna beteljesedni az örök
élet, azaz Isten végtelen szeretetében való részesedés vágyában?
Krisztus
felséges üzenete, amelyet a világba hozott, és amelyet nem tudunk elégszer
ismételni az, hogy Isten minden egyes embert feltétel nélkül és öröktől fogva
szeret, és van egy mindnyájunkra vonatkozó nagy vágya. Ebből a szeretetből és
vágyból senki sincs kizárva. Isten arra vágyik, hogy minden ember részesedjék
örök szeretetében, eljusson az örök életbe, hogy része legyen Krisztusnak az
egész emberiséggel együtt ünnepelt lakodalmában. Akik teljességgel megélik a
házasság szentségét, már itt a földön ízlelőt kaphatnak az örök lakomából. Azok
sincsenek azonban kizárva ebből a lakomából, akik ugyan szentségi házasságot
kötöttek, de az különböző okokból sérültnek és gyógyíthatatlannak bizonyul. Az ő
szívükben tehát még forróbb vágynak kell égnie azért, hogy eljussanak a
lakomára.
Miért van
az, hogy a házasságról, a családról szóló magyarázatokban és az Egyház
pasztorális gyakorlatában gyakran olyan különböző vélemények és álláspontok
jelennek meg, amelyek a keresztényekben kétségeket és zavarokat idéznek elő?
Ennek oka az, hogy Isten vágyára, arra, hogy mindnyájunkat meghív az örök
életre, gyakran földi és nem égi perspektívából nézünk. Ha egy hímzést a
fonákjáról nézünk, csak kusza, értelmetlenül és zavarosan összefonódó fonalakat
látunk. Ha azonban megfordítjuk ezt a hímzést, kiderül, hogy a látszólag
rendetlenül összekuszált fonalakból egy szép kép rajzolódik ki. Ugyanígy Isten
vágyának szépségét és nagyságát csak akkor érezhetjük meg, ha az örökkévalóság
felől közelítjük meg.
Mi
számotokra az örök élet? Hogyan függ össze a házastársi elköteleződés az örök
élet vágyával? Hogyan tudjátok gyerekeiteknek megmagyarázni, hogy mindnyájan
meghívást kaptunk az örök szeretetben való részesedésre?
Irányítsuk tekintetünket a még el nem ért tökéletesség felé, hogy megfelelő
perspektívában szemlélhessük családként bejárt utunk történetét. Személyes
kapcsolatainktól nem követelhetünk olyan tökéletességet, szándékbeli tisztaságot
és állandóságot, amellyel majd csak az eljövendő Királyságban találkozhatunk, de
tartózkodnunk kell attól, hogy keményen elítéljük azokat, akik esendő állapotban
vannak. Arra vagyunk hivatva, hogy törekedjünk magunkat és korlátainkat
legyőzni, minden családnak szüntelenül ebben a törekvésben kell élnie.
Kerekedjünk fel mindnyájan, haladjanak a családok az élen! Amire ígéretet
kaptunk, az minden képzeletet felülmúl. Sohase veszítsük el reményünket
korlátaink miatt, és ne mondjunk le a szeretet és a közösség Isten által
számunkra fenntartott teljességének kereséséről. (vö. AL 325) Sőt, mivel a
házasság szentsége – hasonlóan az egyházi rendekhez – az Egyház építésének és
missziós küldetésének támogatására rendeltetett, azoknak, akik a házasság
szentségének kegyelmében élnek, még nagyobb a felelősségük a házastársi és
családi krízishelyzetekért. Ezek a helyzetek figyelmes megkülönböztetést és
tiszteletteljes kísérést igényelnek, elkerülve minden olyan megnyilvánulást és
magatartást, amely diszkriminációt éreztetne az érintettekkel szemben,
ellenkezőleg, bátorítani kell őket a közösség életében való részvételre. A
keresztény közösség számára az, hogy gondját viseli ezeknek az embereknek, nem a
házasság felbonthatatlanságára vonatkozó hitének és tanúságtételének a
gyengítése: sőt, az Egyház éppen ebben a gondoskodásban mutatja meg szeretetét.
(vö. AL 243) Ilyen értelemben a házasság felbonthatatlanságát nem csupán a
házaspár kapja ajándékba, hanem az egész közösség, és különösen azok, akik a
házasságukban a krízis sebeit viselik. Más szavakkal a házas-kegyelem,
istenáldotta közösségük ereje, ez az elfojthatatlan erő nem zárható a házaspárt,
vagy a családot körülvevő falak közé. Ellenkezőleg, természeténél fogva kiterjed
mindenhova, és elér mindenkit, különösen azokat, akik házas és családi drámák
áldozatai, hogy élvezzék a közösség balzsamát, Isten gyengédségét és
együttérzését. Így válik a felbonthatatlanság ajándékká az egész Egyház részére,
mert mindenkinek Isten örökké hűséges szeretetét jelenti Jézus Krisztusban.
Isten nagy vágya, hogy
mindnyájan részesedjünk Krisztus örök lakomájából. Legyen meg az Ő akarata!
Bíró
László
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista