"A magyarság a történelem folyamán őt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos, Trianon. Ez az öt seb nem a kiválasztottság isteni szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás, mindenik elég arra, hogy egy faj elvérezzen bele, hacsak az életereje nem olyan roppant szívós, hogy kiheverje " - Dobos Marianne írása
Dobos
Marianne
Nemzeti összetartozás
„A
magyarság a történelem folyamán őt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács,
Kismajtény, Világos, Trianon. Ez az öt seb nem a kiválasztottság isteni
szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás, mindenik elég arra, hogy egy
faj elvérezzen bele, hacsak az életereje nem olyan roppant szívós, hogy
kiheverje. A magyarság idegen erők játékának lett áldozatává, s a maga erejéből
heverte ki, amint békén hagyták ezek az idegen erők. Egyetlen hibánk, hogy nincs
alapgondolatunk egy valódi nemzeti életre. Magyar ember nem tekinthet a világra
hódító szándékkal, és nem tekinthet szolgai kicsinyhitűséggel. A magyarságnak
egy lehetősége van: birtokába venni az országot, és kitermelni belőle a
legmagasabb értéket, amit lehet. A Krisztus életét azonban a hatodik oltotta ki,
s a lándzsaszúrás a bordák közt a szívbe. Vigyázzon a magyarság, hogy ezt a
szúrást meg ne érje!” (Móricz Zsigmond)
A
CEPOLITI kiadó gondozásában 2016-ban jelent meg Vizi László könyve:
A könyvborítókra kattintva
olvasható méretet kapunk
Vannak
kötetek, melyek aktualitása amellett, hogy múlhatatlan, valahányszor kezünkbe
vesszük, más és más kérdésünkre találunk fénycsóvájával megvilágított választ.
612
lábjegyzet, közel 30 oldalas bibliográfia.
Trianon.
Trianonról öt nagy fejezetre osztottan:
I.Trianon kezelésének két
világháború közötti modelljei (1920–1944)
II. Párizs, a megismételt Tríanon
(1945–1947)
III. A diktatúrák hallgatása: a
szőnyeg alá söpört probléma (1948–1988)
IV. A rendszerváltozás utáni
nemzeti érdekképviselet (1989–2009)
V. A Nemzeti Összetartozás
törvénye a nemzetegyesítésért (2010)
Gondolom
életkorától függetlenül mindenki, akit kicsit is érdekel a „rövid” 20. század
története, – amely egy ismert brit történész, Eric Hobsbawm szerint –, 1914-től
1991-ig tartott, olyan ismeretekre tehet szert „abból” a korból, melyek
nélkülözhetetlenül hasznosak „ebben” a korban, azaz napjainkban is.
Milyen
ismeretek az „ismereteink” amelyben felnőttünk? Ez olyan kérdés, melyet mindenki
saját maga tud megválaszolni. A huszadik századi magyar tragédia, a trianoni
trauma, a megoldatlan nemzetiségi kérdés tudatosan agyonhallgatott,
kibeszéletlen volt. Fordulatot 1988. június 27 jelentette először, mikor több
ezres tömegek, körülbelül hetven-nyolcvanezren vonultak nagygyűlésre, hogy a
Hősök terén tiltakozzanak a falurombolás ellen. Az alakuló ellenzéki mozgalmak
szervezésére rendezett eseményen Csurka István mondott beszédet. Az elkészített,
négy nyelvre fordított petíciót valamennyi budapesti külképviseletnek, a
Nemzetközi Emberi Jogi Konferenciának valamint az ENSZ-hez is elküldték. Mert a
román követség nem volt hajlandó átvenni, postán továbbították.
Az
elfojtott indulatok szökőárként végre kimondott szavai nagy illúziókkal
társítottan törtek fel. Azonban, sajnos a felszabaduló szocialista
utódállamokban nem az anyaországgal való együttműködési gondolat győzött, hanem
erősödött a magyarellenes nacionalizmus. Kis idő múlva a határon kívüli
magyarsághoz való kapcsolat kérdése a hazai belpolitikában is megosztó lett.
Kilencven év elmúltával, 2010. május 31-én szavazott az Országgyűlés a Nemzeti
Összetartozás melletti törvényjavaslatról, és a törvény sürgősséggel való
kihirdetéséről.
A
2018.április 8-i választás után, mikor alig egy hónapja kezdte meg munkáját az
újonnan választott országgyűlés mintegy mementóként(!) idézem a nyolc évvel
ezelőtti május 31-i szavazás eredményét:
„A jelen
lévő 369 képviselőből 302-en igennel szavaztak, 55-en nemmel voksoltak, míg
12-en tartózkodtak. Igennel szavazott a Fidesz frakció mind a 222 jelen lévő
tagja (5 fő, köztük az elnöklő Schmitt Pál nem szavazott), a KDNP
képviselőcsoportjának mind a 36 tagja, a Jobbik frakció jelen lévő 42 tagja,
valamint az LMP-s Schiffer András és minden bizonnyal tévedésből az MSZP-s
Juhász Ferenc. Az MSZP frakció jelen lévő 56 tagjából ugyanis 55-en – kivéve az
említett Juhász Ferencet – a „nem” gombot nyomták meg. Azaz az MSZP
képviselőcsoportja a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló
törvényjavaslattal kapcsolatban elutasító álláspontra helyezkedett. Az LMP jelen
lévő képviselői közül 12-en tartózkodtak, s csak Schiffer András szavazott
igennel. Az egyetlen független országgyűlési képviselő Molnár Oszkár nem vett
részt a szavazásban.”