"Éles vita az egyik televízióban. Jobb és baloldal ül egymással szemben. Kiabálnak. A stop Soros törvénytervezetről van szó. Egy illető kioktatóan mondja: minden törvénynek van valami előzménye, egy probléma, aminek a megoldását várják az előterjesztéstől. Migrációs ügyben nincs változás, a kerítés véd, a többi ország is igyekszik leállítani az illegális migrációt, miért kell most törvényt hozni?"
Párbeszéd – perbeszéd
Olykor mindkét politikai szekértáborunkban felvetik, hogy miért nincsenek
napjainkban viták a televízióban. Aki végignézett, netán végig szerepelt a
kilencvenes évek elején egy-egy ilyen vitát, amelyben az elvben semleges
vitavezető durván az egyik (az én szememben mindig a másik) oldalt támogatta,
nem is vágyik az ilyesmire. Manapság azért elő-előfordul, hogy van vitaműsor.
Ritkán nézem, ritkán látom értelmét.
Éles vita az egyik televízióban. Jobb és baloldal ül egymással szemben.
Kiabálnak. A stop Soros törvénytervezetről van szó. Egy illető kioktatóan
mondja: minden törvénynek van valami előzménye, egy probléma, aminek a
megoldását várják az előterjesztéstől. Migrációs ügyben nincs változás, a
kerítés véd, a többi ország is igyekszik leállítani az illegális migrációt,
miért kell most törvényt hozni?
Fontos kérdés, eleve rátapint az Orbán Viktor féle politizálás és a másik oldal
közötti eltérésre. Mivel a nyakunkba szakadt a globalizáció, nekünk is
globálisan kell gondolkodnunk. Jelen esetben figyelnünk kell azokra, akikben
teljesen természetesen megszületett az igény arra az életformára és arra a
jövedelemre, amit Európa nyújt polgárainak. Ők is tudják: otthon erre esélyük
sincs. Az un. fekete Afrikában élők lehetőségei nemhogy nem javulnának, hanem
rohamosan romlanak. A polgári jólét elérhetetlen számukra, sőt a puszta
megélhetésük is veszélyben van. Élelem és vízhiány, vallási türelmetlenség
(keresztényüldözés) lehetetleníti el az életüket. Hasonló indokok mozgatták
annak idején a népvándorlást, annak egyik utolsó hullámaként a honfoglalást is.
Az új népvándorlás Afrika mélyéről indul. A globális gondolkodás azt kívánja,
hogy a fejlett világ anyagi eszközeit a várható népvándorlás okainak
megszüntetésére fordítsuk. Erről azonban mindeddig csak szép szavak hangzottak
el, az a kevés tett, ami bekövetkezett, nem hozott érdemi változást. A migrációs
folyamatot egyesek rútul kihasználják. Pillanatok alatt kialakult egy új
„iparág”. Évszázadokkal korábban a rabszolgakereskedők, most az embercsempészek
vagyonosodnak. Mások azért támogatják a betelepülést, mert egy gyermekszerető,
életerős népesség betelepedése nélkül nem látnak további esélyt a gazdaság
növekedésére. Integrálni akarják a betelepülőket, de elfelejtik, hogy ez a
korábbi történelmi példákban soha nem történt meg.
Az
egyik oldal csak a már bekövetkezett bajokat tartja orvosolandónak, a másik meg
akarja előzni a veszedelmet. Az egyik annak ellenére hisz a gyors integrációban,
hogy ezt a helyenként már évtizedes együttélés sem érte el; a másik tábor nem
akarja a maga kultúráját feloldani egy idegen elemben. Az egyik azt hiszi, hogy
nekünk mindig követnünk kell másokat; a másik oldal szerint pedig
gondolkodhatunk a saját fejünkkel is.
Nem
nehéz a két oldal között választani.
A
vesztesek a győzteseket ócsárolják. Nem ismerik fel, hogy ezzel magukat is
kisebbítik. (Milyen gyengék lehetnek azok, akiket ezek a szidalmazott senkiházik
is legyőztek?) A választók ugyan döntöttek, de folyamatos a nyakunkba zúduló
vádözön: önzőn elzárkózásunk oka, hogy hiányzik belőlünk a szeretet. A vád
hamis: a befogadás arra a tömött erszényre hasonlít, amit Bánk bán adott
Tiborcnak, aki erre kifakadt: Szép pénz, de adhatsz-e mindenik szűkölködőnek?
Nem annak az évi néhány százezernek vagy egymilliónak a gondját kell
megoldanunk, aki ide jön, hanem az otthonmaradt százmilliókét. Magyarországnak
ehhez nincs ereje. A nagy, világméretekben jelentős vagyon nem nálunk
halmozódik. Mindazonáltal arra van erőnk, hogy példát mutassunk, s ezt tesszük
is. A szolidaritás hiányának vádja visszahullik a vádaskodókra.
Surján László