"Ezt a „csuda” kötetet ... feltétlen ajánlom olvasóinknak, akik íróinkat nemcsak műveiken keresztül szeretnék megismerni, hanem személyes létezésükről is vágynak irodalmi értékű információkra. " - Kabdebó Lóránt írása
Kabdebó Lóránt
Egy
varázsló újabb sikeres „csudája”
Örömmel
mutatok be egy új irodalmi körképet, amely magukat az írókat kéri fel önmaguk
„szabálytalan” bemutatására. Élő, hangulatos, mégis pontos széttekintés
született Szondi György szerkesztő-varázsló felkérésére. Erről írtam a Magyar
Idők 2018. június 30-i Lugas című szombati mellékletében, és erre szeretném a
Hon-Lap olvasóinak is felhívni a figyelmét. Vegyék és olvassák! Érdemes. Üde
színfolt a mostanában megjelent könyvek világában.
A cikkre kattintva olvasható méretet
kapunk
Felszabadult önlexikon
Íróink
különleges bemutatkozása
Szondi György sok évtizede
barátom, talán a legszívósabb és legötletesebb magányos szervező személyiség a
hazai irodalmi életben. Egyik íróbarátom keményen fogalmaz, de valójában
pontosan jellemzi a bolgár irodalomtörténet tudós, értő és szerető szakemberének
nélkülözhetetlen szervezői karakterét: Szondi
mestert meg sokáig félig amatőrnek véltem, aztán kiderült, hogy az is, és ennek
ellenére milyen remek dolgokat hoz össze már hosszú évek óta. Csuda! Most én is
csak a legfontosabbakat soroljam: megteremtette a Napút folyóiratot, és
fenntartja, utóbb online változattal is modernizálva, benne például az évente
megszerkesztett „hetvenesek” köszöntő számával. És egyéb tematikus kötetekkel.
Vagy mára már legendává vált különc ötletét: egyik világhírű sakknagymesterünket
összehozta szimultánra írókkal, ahol végül ő maga egyedül tartott ki sikeresen a
döntetlenig.
Mi lehet ennek az irodalmi szervezőnek
„csudát” teremtő vonzóereje írótársaira? Az, hogy szerkesztőként az
önmegvalósító véleménymondás szabadságát biztosítja, és kerüli a nyomorító
terjedelmi korlátozásokat az általa szerkesztett kiadványokban részt vevőknek.
Már a „hetvenesek” esetében sem köszöntőt írat róluk, hanem maguknak adja meg az
önbemutatkozás szabad szárnyalását. Most pedig kezembe ad egy 520 oldalas,
furcsa című kötetet: Önlexikon. Miről szól? Örömmel mutatja be módszerét: „Ez a
sajátos lexikon olyan szócikkeket tartalmaz, melyeket maguk az írók fogalmaznak
önmagukról, de lehetőleg nem önéletrajzszerűen, hanem a 3. személyű közlés –
színlelt vagy valós – tárgyilagosságával, és nem is elsősorban a lexikonírás
műfaji szabályai szerint: azaz lehet az önképalkotás polemizáló, önironikus,
példázatszerű, vagy másféle módon szépirodalmi jellegű is”. És ezáltal
elszabadította az írói fantáziát. Kortárs íróink olyan önbemutatkozását tette
lehetővé, hogy ez nekünk mai olvasóknak éppúgy, mint utókorunknak a ma élő és
alkotó írók életmódját teszi megismerhetővé. Teljes szociológiai körképet
alakítva.
Kézbevételkor persze a számomra hiányzókra
utaltam. Nem tehetek róla, válaszolta, két éven át négyszáz felkérő levelet
küldtem, nem is egyszer, ebből 233 válasz érkezett. Ahogy a könyvben szereplő
névsor alakulásáért „egyedül én felelek”, hasonlóképpen a nem válaszoló írók
kimaradásáért pedig okoljad, akik ellenálltak kérésemnek. Pedig a kötet
„összeállítója”, miként magát megnevezi, példákon át sorolta: a „kánontábor
kerülése” volt szervezői törekvése.
A két háború között volt már hasonló
vállalkozás, a kitűnő könyvész, Kőhalmi Béla
Az új könyvek könyve – 173 író,
művész, tudós vallomása olvasmányairól
című
gyűjteménye. Ezt a „csuda” kötetet hasonlóképpen feltétlen ajánlom olvasóinknak,
akik íróinkat nemcsak műveiken keresztül szeretnék megismerni, hanem személyes
létezésükről is vágynak irodalmi értékű információkra. És még egy: irodalmi
életünk egészét is át tudom tekinteni, ha végigolvasom ezeket a sajátos
hangulatú és színezetű „önszócikkeket”.
(Önlexikon
– Kortárs magyar írók önszócikkei.
Szerk.: Szondi György. Cédrus Művészeti Alapítvány,
Budapest, 2018.528 oldal. Ára: 3990 forint)
A hátsó borítóra kattintva
olvasható méretet kapunk