"...ha úgy tekintünk az országra, mint hazánkra, a Kárpát-medencére, mint szülőföldünkre, akkor felelősen kell tennünk felemelkedéséért, jövőjéért."
Pálmai Tamás
Élni ma
Egy tanmese szerint egy vándor az úton
haladva meglátott egy fadarabot. Milyen gyönyörű faág, gondolta és hazavitte,
beletette egy vázába, és az pár nap múlva kivirágzott. Ugyanazon az úton egy
másik vándor szintén meglátott egy fadarabot. Milyen erős ez a faág, jó lesz az
úton, gondolta, s vándorbotként használta. Egy harmadik vándor is haladt az
úton, ő is meglátott egy ugyanolyan fadarabot. Milyen ronda kígyó, gondolta,
feléje nyúlt, de az megmarta. Mert minden dolog azzá válik, aminek látják. És
minden ember olyanná válik, amilyennek látják.
Magyarország, a magyar nemzet is olyanná válik, amilyennek látjuk, amilyennek
megálmodjuk. Ha azt mondjuk, hogy élhetetlen ország, nemzet vagyunk és közben
semmit sem teszünk azért, hogy ez ne így legyen, akkor elégedetlenségünk miatt
külföldre fogunk költözni. Ám, ha úgy tekintünk az országra, mint hazánkra, a
Kárpát-medencére, mint szülőföldünkre, akkor felelősen kell tennünk
felemelkedéséért, jövőjéért. Milyennek látjuk életterünket, nemzetünket? Homokra
vagy sziklára épített háznak? Elsodor minket a történelem vihara vagy
rendületlenül állunk századok múlva is? Amilyennek látjuk, olyanná fogjuk tenni.
Még székely anyósom is kapásból azt válaszolta - mikor megkérdezték, hogy vajon
milyen év lesz az idei új - hogy olyan, amilyenné tesszük. Ha saját történelmi
régióinkat biztonságot adó otthonunknak tekintjük, akkor termékeny munkánkkal
megerősíthetjük. Ha csak hasznot akarunk húzni belőle, meggyengítjük. Ha
élhetetlennek tartjuk, mi is azzá válunk. Mert
minden ország, nemzet olyanná válik, amilyenné
teszik az ott élők. Ezer évvel ezelőtt Szent István megérezte ezt a felelősséget
és a keresztény értékekben meglátta az építőköveket. Neki köszönhetjük azt, hogy
nemzetünk szilárd alapon, a krisztusi igazságon és a keresztény értékrenden
nyugszik. A Szűzanya oltalmába ajánlotta országunkat, ennek köszönhetően Mária
országa vagyunk, értve ezalatt mindazt a Kárpát-medencei területet, ahol ma
élünk.
Horváth István Sándor magvas gondolatait nem először használom fel. Köszönet
érte. Böjte Atya egyszerű, érthető és éppen ezért nagyszerű, világos, építő és
gyakorlatias gondolatait szeretem ennyire vagy tán kicsit jobban is, hisz
mindenkinek picinykét hazahúz a szíve. Ám gondolatai mellett esetében arra is
figyelnünk kell, amit és ahogyan csinál. És ez roppant egyszerű. Nem lamentál,
hanem egyszerűen teszi a dolgát. Dolgozik. Tele hittel, optimizmussal és
reménységgel. Ennyi a nagy titok. Az ő figyelmeztetése a következő is:
„Az emberiség időről időre nagy lendülettel beront egy zsákutcába, amiből aztán
csak rengeteg szenvedés árán tud kiszabadulni! Ezek a történelem nagy
eretnekségei és mind ugyanazon a kaptafán készültek (fasizmus, kommunizmus,
liberalizmus)” Nos, ezeket az utunkba akadó (vetett!) fadarabokat is használjuk
úgy, ahogyan kell: gyújtsunk vele tüzet! Mi megmelegszünk mellette, az „eszmék”
meg elégnek. Mi megmaradunk és „eszméletlenül” jól élünk majd!