"...egyértelmű, hogy a magyar migrációs politika nem ellentétes, hanem éppenséggel összhangban áll Ferenc pápa elgondolásával."
Ferenc pápa a migránsokról
Ferenc pápa
sajtótájékoztatóján (augusztus 26-án, Írországból hazajövet a repülőn) szó esett
a migrációról is. A baloldal többnyire ki akarja sajátítani a pápát, mint a
bevándorlás abszolút hívét. Nálunk, a megosztott magyar társadalomban ez pápa
ellenessé teszi azokat, aki erre hajlamosak. A közösségi médiában számtalan
példa mutatja, hogy milyen erős indulatok élnek az emberek egy részében. Az
elfogultsággal nehéz mit kezdeni. Nem az ő meggyőzésük céljából, hanem azért
idézek a pápa szavaiból, hogy azoknak, akik a szívük mélyén hisznek a pápának,
legyen érvük. Ferenc pápa ugyanis reálisan gondolkodik. Kiindulópontja nem lehet
más, mint ami: segíteni a bajban lévőn. Segíteni, de hogyan? Tessék
megfigyelni a szavait:
„A migránsok befogadása ősi
dolog. A Második törvénykönyvben, a parancsolatok között, ezt a parancsot is
megtaláljuk: befogadni a migránst, „az idegent”. Ősi dolog, amely ott van az
isteni kinyilatkoztatás szellemiségében és a kereszténység szellemiségében is.
Erkölcsi alapelv. Nem „ahogy esik, úgy puffan” befogadásról, hanem ésszerű
befogadásról van szó. És ez egész Európára érvényes. Mikor vettem észre,
hogy milyennek kell lennie ennek az ésszerű befogadásnak? Amikor a merénylet
történt Zaventemben [Belgiumban]: a fiatalok, a harcosok, akik a merényletet
elkövették, belgák voltak, de nem integrált, hanem gettósodott bevándorlók
gyermekei. Vagyis befogadták őket az országba, de aztán magukra hagyták őket, és
ők gettóba zárkóztak, nem integrálódtak. Korábban beszéltem az okosság
erényéről, amely a kormányzó emberek erénye, és arról is beszéltem, hogy a
népeknek megfontoltaknak kell lenniük a számot és lehetőséget illetően: az a
nép, amely be tudna ugyan fogadni, de nem tudna integrálni, jobb, ha nem fogad
be. Tehát felmerül a megfontoltság kérdése. És azt hiszem, ma ez a párbeszéd
érzékeny pontja az Európai Unióban. Tovább kell erről beszélni: találhatók
megoldások…
Eddig az idézet a pápai
sajtótájékoztatóból. Az említett okosság voltaképp a helyes arány kérdése. A
befogadás csak részben anyagi kérdés. Nagy súllyal esik latba, hogy a
bevándorlók szét tudnak-e, szét akarnak-e oszlani a befogadó társadalomban, vagy
a céljuk éppen az egy tömbben maradás. Ha kevesen vannak, értelemszerűen nem
alakulhatnak ki a „gettók”. Tömeges bevándorlás viszont szükségképp vezet a
gettósodáshoz, és szinte eleve lehetetlenné teszi az integrálódást. Az ő
oldalukról nézve jogos igény, hogy egy tömbben akarnak maradni, de a befogadó
ország részéről is jogos, hogy az ebből fakadó párhuzamos társadalomépítést
ellenzi. Ezért az értelmes megoldás csak az lehet, hogy a gazdag Európa vigyen
elegendő pénzt és tudást a probléma keletkezési helyére, hogy a bevándorlásra
késztető okok megszűnjenek. Ha ez a folyamat elindul, akkor a rosszindulatú
betelepülők, a terroristák ellen már könnyebb lesz a törvény szigorával
fellépni.
Mindezek alapján egyértelmű,
hogy a magyar migrációs politika nem ellentétes, hanem éppenséggel összhangban
áll Ferenc pápa elgondolásával.
Surján László