Johannes Aquila falképei
Mártonhelyen és Bántornyán
A többnyelvű
nyugat-pannon táj nyugati határa sem az 1918 előtti, sem az 1920 utáni nyugati
magyar határral nem esik egybe, hanem az ókori római tartományhatárral, Pannonia
és Noricum választóvonalával azonos. Ez a több országon elterülő régió magába
foglalja hazánknak a Balatontól nyugatra fekvő dombvidékét, a déli Burgenlandot
és Stájerország valamint Szlovénia keleti hegyaljai vidékét. Ez a térség adott
otthont és teret Johannes Aquilanak az 1300-as évek utolsó negyedében. Ő a
gótika közép-európai festészetének nagy mestere. Az eddig felfedezett,
azonosított alkotásai kizárólag ezen a nyugat-pannon vidéken találhatók.
Johannes
Aquila, vagy ahogy mi mondjuk Aquila János feltehetően a korabeli magyar határ
túloldalán a stájer Radkersburgban született, amelynek a mára lassan elfelejtett
magyar neve Regede. Nem ismerjük nemzetiségét, de fennmaradt freskóin önmagát
görbeszablyás magyar vitézként, vagyis nemesként ábrázolta! Valódi nevét sem
tudjuk. Keresztneve feltehetően valóban Johannes/János. Családneve viszont
valószínűleg nem Aquila volt. Ez lehet a művészneve, amit talán védőszentjének
János apostolnak a szimbóluma, a sas után választotta, hiszen a latin aquila szó
sast jelent. A középkorban az ihletett egyházművészek védőszentje János
evangélista volt, és mivel az ő szimbóluma a sas, e kettő kombinációja adhatta a
művész nevet.
Nevét és
származási helyét öt templom falfestményeinek feliratai őrizték meg számunkra. A
nevét megörökítő feliratokon kívül a művész öntudatáról tanúskodnak veleméri és
mártonhelyi freskókon az önarcképei, melyeken látszik, hogy bár Radkersburgban
született, külső megjelenése, ruházata magyar volt. Iskolázottságára abból
következtetnek, hogy feliratait latin nyelven írta.
Johannes Aquila példája azt is mutatja, hogy működésének színtere nem
határolható be nemzeti-nyelvi korlátokkal, hiszen három nép, a magyar, a
vend/szlovén és a stájer joggal osztozik a művész szellemi hagyatékán. Ez azt is
bizonyítja, hogy Európában a határoknak mindig is csak hatalmi jelentőségük
volt, és sohasem képeztek szellemi vagy kulturális választóvonalat.
Freskóiról
általánosságban
Freskóinak
stílusa azt a felső-itáliai és csehországi elemeket egyesítő udvari festészet
formáit követi, amely a fénnyel játszik, plasztikus figurákat ábrázol,
perspektivikus építészeti elemeket és a mozgalmas drapériákat alkalmaz, és mind
e mellett a portré- és a csendélet realizmusát mutatja.
Elsőként a
veleméri Szentháromság-templom freskóit festette meg 1377–1378-ban.
Ez után
Bántornyán munkálkodott (szlovén neve Turnišče) 1383-ban a szentélyt
festette ki, 1389-ben pedig a templom hajóját. Itt látható egyik legismertebb
munkája a Szent László legenda.
Nagytótfai
freskók az 1300-as évek végéről valók.
1392-ben - az
ott lévő felirat szerint - ő építette, majd festette ki a mártonhelyi
(szlovén neve Martjanci) templomot. Építészeti munkásságát sokan nem ismerik el
a felirat ellenére.
A kisnemes
megrendelők Veleméren és Mártonhelyen megengedték, hogy egy-egy freskón
önarcképét is megörökítse, a magasabb rangú megrendelők a maguk képét kérték
rögzíteni. Térségünkben elsőként festett önarcképet, sőt lehet, hogy az önarckép
fogalma is közép-európai. Giotto egy képét egyesek önarcképnek tartják, de a
legrégibb ismert önarckép Aquila Jánosé.
A századforduló
körül Regedén, szülővárosában élt és tevékenykedett; 1389-ben festette ki ott a
Pistorhaust/Pásztorházat. Bár ezeket a freskókat nem szignálta, de a
művészettörténészek egybehangzóan a keze munkájának tartják. Ez idő tájt már nem
egyedül festett, hanem festőiskolát alapított.
1405-ben
festette ki műhelyével Fürstenfeldben az Augustinekirchét, az
ágostonrendi templom szentélyét. Érdekes, hogy ennek a stájer városnak is van
magyar neve: Fölöstöm. Mintha csak magyarok által is lakott településeken
dolgozott volna.
Halálának
idejéről és helyéről nincs adat. Hogy nagy művész volt-e, vagy csak derék
piktor, ezen a művészettörténészek hosszasan el tudnak vitatkozni. Mi viszont,
akik a török idők, azaz évszázadok óta Európa nyugati felétől való
elmaradásunkon kesergünk, Aquila freskóit nézve büszkén gondolhatunk azokra az
időkre, amikor az egyetemes európai kultúra szerves részei voltunk.
Mártonhely
- Szent Márton-templom
(A képek rákattintva nagyobb
méretben is láthatóak)
A szlovéniai
Martjanci, magyarul ma Mártonhely, régi magyar neve azonban a 19. század végi
magyarosításig Martyáncz volt. A falu nemcsak templomáról, hanem arról is
nevezetes, hogy itt keletkezett a zsoltárokat tartalmazó martyánczi énekeskönyv,
melyet a vend nyelv első írott szövegének tartanak.
A település neve
először 1365/66-ban jelenik meg a forrásokban, s ekkor már Tours-i Szent Márton
volt a templom védőszentje, de ez egy korábbi templom volt, hiszen. a mai
templomban található felirat szerint ez 1392-ben épült, éppen László királyunk
szentté avatásának kétszázadik évfordulójának évében.
|
|
A templom a gótikus
stílusnak megfelelően kisméretű, ablakai szűkek, akárcsak bejárata. Maga a
templom külsejében szinte érintetlenül maradt ránk. Egyhajós, a nyugati
homlokzathoz csatlakozik az ötszintesen ablakokkal tagolt torony. A korabeli
templomépítéseknek megfelelően a szentély "keletelt”, vagyis a hajó keleti
végéhez csatlakozik a hosszúkás, sokszög-záródású szentély, melyhez északról
nyílik a sekrestye. Egy építési periódusban épült téglából, kapuit és ablakait
azonban kőből faragták, ezek közül kiemelkedő a torony alatti kapu és a szentély
ablakainak faragványai. A templom annak idején kívül-belül festett volt. Ma
kívülről csupán Szent Kristóf nagyméretű alakja látható a déli homlokzaton.
A tornyot és a
szentély sarkait is homokkőből faragott, többlépcsős pillérek támasztják meg.
A templomot a XVII.
században rövid ideig evangélikusok használták. Az épületen az 1700-as évek
elején kisebb átalakítást végeztek, az eredeti síkmennyezetet barokk boltozatra
cserélték. Ekkor a templomhajó freskóinak jó része elpusztult, a szentélyben
azonban szinte sértetlenül megmaradtak a falképek.
Freskók
A freskók alkotója
radkersburgi (regedei) Johannes Aquila volt, amint arról a déli oldalon a Szent
Márton legenda fölötti felirat is tanúskodik: „p(er) man(us) Johannis Aquile
Rakespurga oriund(us) ...” Az 1392. esztendőben építtetett ez a templom azoknak
a szenteknek a tiszteletére, akiknek ereklyéi itt vannak, tudni illő, hogy
Erasmus plébános idejében a radkerspurgai származású Aquila János keze által.
Kétféle freskó van a szentélyben:
-
áhítatot elősegítő ábrázolások:
szentek, apostolok, angyalkórus -
történetet elbeszélő, narratív
freskók: Szent Márton életének eseményei
A hajótól a
szentélyt elválasztó diadalíven, a szentély felőli oldalon Remete Szt.
Pál (a magyar pálos rend névadója) az oroszlánokkal és a sárkánnyal küzdő Szent
György jelenete látható.
|
|
A Szentély
boltozatán az evangélisták szimbolikus ábrázolásai kaptak helyet (ember,
oroszlán, bika és sas), melyeket páros angyalábrázolások fognak közre
írásszalaggal a kezükben, rajtuk a Glória szövege: Dicsőség a magasságban
Istennek.
Melyik
szimbólum, melyik evangélista jelképe?
Máté
= ember v. angyal, Lukács =
bika, Márk = oroszlán,
János = sas.
Többféle magyarázat van arra, hogy
miért ezek a jelképek. Az ember/angyal Krisztus megtestesülésének, a bika
Krisztus áldozati halálának, az oroszlán a föltámadásnak, a sas pedig a
mennybemenetelnek képe.
Másik értelmezés szerint az
evangéliumok első fejezetei alapján: ember v. angyal = Máté, mert Krisztus
emberi családfájával kezd, bika = Lukács, mert az ószövetségi áldozatokról
beszél, oroszlán = Márk, mert az oroszlánok lakóhelyén, a pusztában Keresztelő
Szent Jánossal kezd, sas = János, mert a Logoszról, az Igéről szóló kezdő sorai
sasként szárnyalóak.
A szentélyboltozat
egyik zárókövére Krisztusnak, mint áldozati báránynak a jelképe került.
A szentély
freskói
Rómer Flóris régész, művészettörténész
1874-ben megjelent Régi falképek Magyarországon című könyvének vázlata
A sekrestyeajtó
timpanonjában Szt. Mihály arkangyal klasszikus ábrázolása látható, kezében a
lelkeket megmérő mérleggel.
|
|
Mellette a Szent
Márton legenda, ahogy megosztja köpenyét a koldussal.
A freskók sorát
megtöri a falba süllyesztett kőből faragott szentségtartó fülke.
Felettük az
apostol-ciklus látható. Bal szélen az építtető Erazmus plébános térdelve kezében
felirattal: „Deus esto propitius mihi peccatori” Istenem légy irgalmas hozzám
bűnöshöz”. Mellette négy apostol (a 2. apostol Bertalan), majd András, Péter és
Pál következik. Az apostolok sora a déli falon folytatódik: itt 5 apostol
látható, balról az első János, és jobbról az utolsóelőtti az idősebb Jakab
apostol. Az apostolok alakjai felett gazdagon tagolt építészeti motívumok
láthatók a Menyei Jeruzsálemet jelképezve. Legfelül pedig két-két ószövetségi
próféta. Az északi falon a Mennyei Jeruzsálem bal szélen Dávidot lanttal, jobb
szélén Salamon király alakját festette meg a művész.
|
|
|
A szentélyt záró
ablakok alatt női szentek láthatók karitatív szerepben: Szent Dorottya, Szent
Ilona és Szent Borbála, majd Antiochiai Szent Margittal, Szent Apollóniával és
Szent Hedviggel folytatódik, s jobb szélen a sort Árpádházi Szent Erzsébet zárja
kezében felirattal: „Krisztus nevébe vegyétek”.
|
|
Ezt követi a
Krisztust sirató asszonyok, majd a szarkofágban a Szenvedő Krisztus képe és
felette az eucharisztia egyik jelképe: a szőlőtőke.
A szentély jobb
szélén folytatódik a Szent Márton legenda: a halott keresztes vitézek
feltámasztása szalag felirattal: „Az Úr Jézus nevében keljetek fel, és
higgyetek!”, az utolsó kép pedig Szent Márton halála.
Az ablakok
magasságában az oltár mögött az ablakközökben Szent Márton és Szent Miklós
püspök látható, felettük pedig Veronika kendőjén Krisztus arca.
A déli falon lévő
ablak mellett jobbra pedig a freskóegyüttes nagyon fontos eleme, Aquila János
önarcképe kapott helyet. A festőcéh címerét is fontosnak tartotta
megörökíteni, a szalagon pedig a latin nyelvű szöveg magyarra fordítva a
következőt jelenti: „Mindenszentek, imádkozzatok értem, Aquila János festőért."
|
|
A templomhajóban
csak az északi falon, illetve a diadalív falán lévő néhány freskó maradt fenn:
Szent Gergely pápa (vagy Ambrus) a donátorral, Alexandriai Szent Katalin, Szent
Anna harmadmagával (Mettercia-kompozíció), valamint a Keresztelés a Jordán
folyóban, a diadalív falán pedig Szent Miklós Szentgróti Miklós donátorral és a
Köpenyes, védelmező Szűzanya látható palástban.
Érdekesség: A
második világháború előtti időszakban Music építész agyagcsövekből álló
rendszerrel megoldotta az épület szellőzését, így a nedvesség már nem
veszélyezteti az értékes freskókat.
Még egy zárómondat:
a grafiti nem csak napjainkban divat, hanem a régmúlt századokban is firkálták a
falakat. Itt is az 1500, 1600-as évekből jól látható, olvasható bevésések
vannak: Itt járt x.y. ekkor és ekkor.
Grafiti a Toursi Szent Márton falképen
Bántornya Szűz Mária Mennybevétele templom
(A képek rákattintva nagyobb
méretben is láthatóak)
Turnišče, Toronyhely,
a XIX. század végi magyarosítás óta azonban magyar neve: Bántornya. A falu fő
utcáján áll a 14. század második felében épült románkori templom. Kívülről jó
állapotú, a freskók viszont rosszabb állapotban vannak, mint a mártonhelyi
templomban. A templom üres, vallási célra a közvetlen szomszédságában épült
újabb, barokk berendezésű templomot használják, melyet egy oldalajtó köt
közvetlenül össze az Aquila János által kifestett templommal. Az építtető család
a Bánffy-ak voltak, feltehetően Szent László volt a Bánffy család védőszentje.
Az ótemplom freskói
között - egyebek mellett – felfedezhetjük a Mártonhelyen már megismert apostolok
és evangélista ábrázolásokat, de a bántornyai freskók legértékesebb, történelmi
szempontból is jelentős részét a Szent László-ciklus képezi.
Írásos források
szerint a bántornyai templom 1860-ban még egészen festett szentéllyel bírt!
1863-ban fedezték fel, s pár év múlva Rómer Flóris régész keserűen állapítja
meg, hogy a freskók egy része tönkrement.
A szentély
A szentély ablaka
felett zöld és vörös színű mandorlában (egész alakot körülvevő, mandula formájú
keret) szivárványon az Üdvözítő ül, jobbjával áld, baljában az élet nyitott
könyvét tartja. A könyv alatti íráslapon olvasható Aquila neve, a baloldalin
pedig a festés ideje 1383. augusztus 14 Szűz Mária mennybevételének előestéje.
Rómer Flóris
rajza
A szentélyt itt is az
apostolok állják körül hármas csoportban, (felismerhető Péter a kulcsról, Pál a
kardról) a mennyezeten pedig a 4 evangélista ismert jelképeit (ember, bika,
oroszlán, sas) láthatjuk.
A déli diadalívpillér
nyugati oldalán itt is megjelenik a bűnösök számára menedéket biztosító
Köpenyes Madonna jelenete, melynek kialakítása a hajó eredeti sík zárására
is utal.
A keleti falon Jézus
születése és a Királyok imádása jelenetek töredékei láthatók.
A szentélyt a hajótól
elválasztó diadalív két oldalán egy-egy fülkében szent Péter, illetve szent
Miklós alakja áll.
A hajó északi fala
A Szent László legenda
kezdő képsora alatt legfelül az utolsó ítéletet láthatjuk, középen az Ítélkező
Krisztussal, jobbján az üdvözült lelkekkel, balján pedig a kárhozatra került
lelkekkel.
Alattuk az úgy
nevezett Mettercia – Szent Anna, Szűz Mária és a gyermek Jézus – balján
Alexandriai Szent Katalinnal, jobbján Szent Borbálával került megfestésre.
-
Katalin-legenda
(kerék, 50 bölcs megtérése, a bölcselők, a könyvtárak, a nyomdászok, az
ügyvédek, a filozófusok és a magasabb iskolák védőszentje), -
Borbála-legenda
(torony, bányászok, tűzszerészek védőszentje)
Legalul pedig Szűz Mária szüleinek: Annának és Joachimnak az Aranykapunál való
találkozása, majd az ószövetségi Zsuzsanna és a vének története látható. Az
ablak után Assisi Szent Ferenc stigmatizációja került megfestésre.
A diadalív a hajó
felől
A
szentélyt elválasztó falon baloldalt Szent Miklós legendáját követhetjük nyomon,
felettük a kegyúri család, a Hahót-Buzád nemzetség ökörfejes címere látható.
A legalsó mezőben Szűz
Mária megkoronázásának kompozíciója kapott helyet.
A diadalív jobb
oldalán Szent Pál alakja látható alatta a festés évszámával 1389, mellette pedig
Saul megtérése. Alatta Szent Péter halálát, fejjel lefelé való keresztre
feszítését ábrázolta Aquila.
A hajó déli fala
A déli falon két
egymás alatti mezőben folytatódnak a Saul/Pál történetek, alattuk pedig Szent
Lőrinc vértanúsága kapott helyet. A déli ablak alatt egy töredékes szarvas
vadászat és Szent Péter csodálatos halászata között egy férfi térdel
védőszentjével a gyermek Jézust karján tartó Szűz Mária előtt.
A Szt. László
legenda
A legfelső, északi,
keleti és déli mezőbe került a mind ez idáig egyedülálló legteljesebb Szent
László-legenda.
Nagy Magyarország területén mintegy 70 templomban található megfestve a Szent
László legenda. 69 helységben 41 alkalommal festették a templom északi falára a
legfelső szintre, ez azt jelenti, hogy elsőként ezt a témát rendelte meg az
adott építtető.
(Sajnos legtöbbjük a határainkon túlra kerültek, itthon a legismertebbek:
Tereske, Ócsa, Türje, Vizsoly) Az alap-ciklus az 1068-ban
zajlott kerlési (közismertebb nevén a cserhalmi) ütközet megjelenítése 6
képsorban: Kivonulás Nagyváradról vagyis az áldás az útra, a csata, az üldözés,
a birkózás, a kun lefejezése, a megpihenés.
 |
A
fekete rajzok Storno Ferencz rajzai, amelyeket az 1865. február 24-i akadémiai
ülésen mutattak be.
Bántornyán az északi falon ebből 5 részlet szerepel, az üldözés hiányzik, és az
első a nagyváradi kivonulás képe megsemmisült. Különlegessége még a ciklusnak,
hogy László története folytatódik a keleti és déli falon a királyválasztással,
koronázással, csatajelenettel (valószínűleg Dalmácia elfoglalása), 1083-as
székesfehérvári szentté avatás szertartásával, amikor visegrádi fogságából
szabadon bocsátotta Salamont. Egy újabb harci jelenet következik. Az utolsó két
kép a váradi székesegyház építését ábrázolja, és egy záró jelenetet, mely egy
csuklyás, szakállas, de dicsfényes férfi fejére egy illető koronát emel.
Czakó
Gábor szerint Salamonról van szó. (Czakó Gábor Aranykapu - Boldog Salamon király
címmel regényt is írt erről a témáról). A képen e szerint Salamon Lászlónak
nyújtja a koronát, miután meggyőződött arról a fehérvári alamizsnaosztáskor
(melyen László király nem királyi díszben jelent meg), hogy jó kezekben van az
ország.
A
Szent László freskók egymással való szerkezeti hasonlósága alapján mondhatjuk,
hogy ezek egy kaptafára készültek. Itt Bántornyán azonban a Salamon jelenet
egyedi, másutt nyomát sem találjuk. Czakó véleményére egyébként könnyű
rámondani, hogy kitaláció, de kétségtelen, hogy az ő felfogása az, ami hihetően
értelmezi a látottakat.