Kárpátalja - Egy szó, és ami mögötte van

„A múltban nem volt Kárpátaljának nevezett politikai-közigazgatási egység, ezt csak Magyarország trianoni feldarabolásakor hozták létre, amikor az újonnan kreált Csehszlovákiához került történelmi magyar Felvidéket felosztották Szlovákiára és Podkarpatszka Ruszra, vagyis Kárpátaljára. Az utóbbit négy vármegye területeiből: Ung egy részéből, Bereg kilenctizedéből, Ugocsa nagyobbik részéből és Máramaros északi kétharmadából szerkesztették egybe. Addig a terület a Magyar Királyság szerves része volt.” Így idézi a Kárpátalja Ma[1] hírportál Popovics Béla előadását.

Kárpátalja
Egy szó, és ami mögötte van

„A
múltban nem volt Kárpátaljának nevezett politikai-közigazgatási egység, ezt csak
Magyarország trianoni feldarabolásakor hozták létre, amikor az újonnan kreált
Csehszlovákiához került történelmi magyar Felvidéket felosztották Szlovákiára és
Podkarpatszka Ruszra, vagyis Kárpátaljára. Az utóbbit négy vármegye
területeiből: Ung egy részéből, Bereg kilenctizedéből, Ugocsa nagyobbik részéből
és Máramaros északi kétharmadából szerkesztették egybe. Addig a terület a Magyar
Királyság szerves része volt.” Így idézi a

Kárpátalja Ma[1]
hírportál
Popovics Béla előadását.

Hogy
Kárpátalja, mint közigazgatási egység csak most százéves és hivatalosan
Podkarpatszka Rusz néven látta meg a napvilágot, nem jelenti azt, hogy a
Kárpátalja szó a korábbiakban nem létezett. Létezett bizony, csakhogy nem azt
jelentette, amit ma értünk rajta.

A
Hazai Tudósítások[2]
1807 augusztus
15-én megjelent számában „KAKAS LOMNICZ, Szepes Várm. 21. jul” dátummal a
következő hír olvasható (eredeti helyesírással): „Ma tartatott Hunsdorfon
különös Gyulekezetök a Kárpátalljai Evang. Községeknek, mellyben Követek
neveztettek a’ Rosnyon tartandó 1o-dik Augustusi kerületbeli Gyűlésbe…”
Ugyanitt, de a bekezdés végén ezt áll: „A’ Kárpátaljai Községeknél Tiszt.
Schmicz Urnak Bieliczre való elmenetel által üresen maradott a Seniorság.”

Látnivaló, hogy a XVIII. század elején még annyira nincs egységes helyesírás,
hogy egy bekezdésen belül is hol Kárpátalljai, hol Kárpátaljai formát
használnak. Számunkra azonban nem a helyesírás az érdekes most. A szöveg
jelentőségét az adja, hogy alighanem ez az 1807-ben kelt tudósítás az első,
amelyen a Kárpátalja szóval találkozhatunk[3].

A
fenti 201 éves szövegből világos, hogy a Szepességről, illetve annak egy
részéről van szó. De hogyan utalhat egy Tátra alatti vidékre az a szó, ami ma a
Kárpát-medence észak-keleti csücskét jelenti? Van rá magyarázat. Fényes Elek
Magyarország leírása c. művében[4]
Szepes vármegye politikai felosztásáról a következőket mondja: „Eloszlik 2
szabad királyi városra (Lőcse és Késmárk); XVI szepesi városok kerületére, melly
a’ vármegye hatóságától egészen szabad, „s különös tisztkara és portája is van;
végre 4 főbírói járásra, mellyek ezek: I. Magurai Járás, II. Kárpátaljai,
III. Lőcsei, IV Hegyi.”

Tehát a XIX. század első felében a Kárpátalja szó Szepes vármegye egyik járását
jelenti. De nemcsak azt. Maga Fényes Elek is használja ettől eltérően[5]:
„A katonai
végvidéken igen kevés dohány termesztetik, a kárpátaljai megyékben épen semmi
sem.” Egy járást nem lehet több megyeként említeni, azaz Fényes Elek
Kárpátalját sensu lato, tágabb értelemben szerepelteti.

Erre a
tágabb értelemre sok példát lehet találni, most csak egyet említek, a XIX.
század nyolcvanas éveiből. A lentebb idézett szövegből világos, hogy a Kárpátok
legnyugatibb része alatt elterülő térségről szól: „Nádas községének — helyi
fekvésénél fogva már régóta fontos szerep jutott ki[6].
Az ugyanis a Nagyszombattól-Jablonicz-Szeniczig vonuló fehér hegyi országúinak —
mintegy kulcsát képezte. Ezen országút már a régi századokban nevezetes
közlekedési vonal volt, mit egyrészben az ezen útvonalba esett, jelentékeny
jövedelmű vámok, s még nagyobb részben azon szembeszökő helyi körülmény
bizonyít, hogy Nagyszombat vidékéről s a Pozsony felőli Kárpátaljáról
— Szeniczczel közlekedő közönség — legkényelmesebben s leghamarább Nádason át
jöhetett a Szenicz melletti hegyentúli vidékre.”

A
Protestáns egyházi és iskola lapok egy cikkét azért idézem, mert kiviláglik
belőle a XIX. századi nemzetiségi konfliktus mélysége, akár igaz, hogy a „Matica
tudósai” Uhorszkot Kárpátaljaként értelmezték, akár nem. A magyarországi
nemzetiségek teljes jogegyenlőséget követeltek, melyről mi szeretjük azt hinni,
hogy adva volt. Csak épp az érintettek akkor valahogy nem vették észre. Ahogy ma
a magyar kisebbség sem érzi, hogy rendben volnának a jogai. Az idézendő írás
mondhatni egész Magyarországot Kárpátaljaként tekinti. A cikk[7]
szerint egy bizonyos
Raab Károly „hazája nem Magyarország, tótul Magyarszká krajina, hanem bizonyos
Uhorszko, melyről a Matica tudósai mondják, hogy jelentése Hegyalja, azaz
Kárpátalja, tehát csak földrajzi fogalom, mint pl. Szibéria. A túróci lapok
ezerszer elmondták (utoljára a Nár. Nov. 1o-ik számában olvastam), hogy cseh,
bolgár, horvát nemzet után az illető ország helyesen el van nevezve
Csehországnak, Bolgárországnak és Horvátországnak, hanem hazánkat
Magyarországnak elnevezni nem szabad, mert itt több nemzetnek annyi joga van,
mint a magyarnak.”

Találkozunk persze a Kárpátalja szóval olyan vonatkozásban is, ami már szinte
elővételezi a mai szóhasználatot. Az Alkotmány 1899 decemberében így írt a Kelet
című hetilapról, „mely a magyarországi görög-katholikusok érdekeit képviseli[8]”:
„A derék lap különben szinte felbecsülhetetlen hazafias missziót tölt be a
kárpátalji magyar oroszok között.”

Popovics
Béla az 1884-ben megjelent első munkácsi lap fejlécében észlelte a mai
szóhasználat legközelebbi rokonát, de akkor még csak Munkács és tágabb
környékéről, s nem az egész mai Kárpátaljáról volt szó.

A
Kárpátalja szó használata és jelentésének változása nem pusztán nyelvtörténeti
kuriózum. Két tanulság adódik. Nem találtam olyan szöveget, amelyben a
Kárpátalja Magyarországnak ma Romániához tartozó területére vonatkozna. Erdély
és a Partium teljesen csak a kiegyezéssel integrálódott be Magyarországba, ez a
relatív különállás lehet ennek a magyarázata.

A másik
következtetés fontosabb. Felső-Magyarországnak, Erdélynek és a Délvidéknek volt
az ország egészétől részben elkülönülő öntudata, ami megkönnyítette, hogy az
elszakítás után a kisebbségi sorsra jutott magyarság lelkileg magára találjon.
Ez a hagyomány a mai Kárpátalján hiányzott, és a csehszlovák időkben sem
kezdhetett kialakulni. Kárpátalja magyarságának csak 1944-ben kezdődött az
önállósága, s az a teljes elzártság, ami a szovjet időket jellemezte, még inkább
növelte a magárahagyottság érzését. Ugyanakkor Kárpátalja kulturális kincsei,
akár az épített örökségben, akár az irodalomban olyan gazdagok, hogy azokhoz
erőt meríteni bízvást fordulhatnak az ott élők, de bátran fordulhat minden
magyar. 

Surján
László