"Nem tisztem, hogy szisztematikus választ adjak a jelentésben felvetett gondolatokra. De a hatvan oldalon számos dolgot kárhoztatnak, aminek nem sok köze van hazai demokráciánk állítólagos „betegségéhez”. Érdemes egy-egy ilyen „bűnt” közelebbről megvizsgálni."
Surján László
Bűneink I.
A beteg
demokráciákkal szembeni ellenállás Európában. Ezzel a címmel jelent meg a Centre
for Peace Studies (Horvátország), a Lengyel Helsinki Bizottság (Lengyelország),
a magyar Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság, a Yucom –
Jogászok Bizottsága az Emberi Jogokért (Szerbia), a zágrábi Human Rights House
és Human Rights House Foundation 60 oldalas jelentése, amelyhez csak Haraszti
Miklós adta a nevét, mint az előszó írója. Az anyag világos stratégia, hogy mit
kell tenniük az un. civil szervezeteknek hogy megdöntsék a beteg demokráciák
kormányait. Az elemzésük Lengyelországra, Magyarországra, Horvátországra és
Szerbiára vonatkozik.
Nem tisztem,
hogy szisztematikus választ adjak a jelentésben felvetett gondolatokra. De a
hatvan oldalon számos dolgot kárhoztatnak, aminek nem sok köze van hazai
demokráciánk állítólagos „betegségéhez”. Érdemes egy-egy ilyen „bűnt”
közelebbről megvizsgálni.
Idézek:
„A
múlt kontruált [bizonyára konstruált] narratívája … lehetővé teszi az
illiberális kormányok számára, hogy széles körben támogatásra tegyenek szert
bizonyos kérdések vagy intézkedések tekintetében azáltal, hogy a múltbeli
igazságtalanságok hangsúlyozása érdekében szimbolikus értéket tulajdonítanak
egyes történelmi eseményeknek. Az Orbán Viktor által a trianoni békeszerződéssel
(a Magyarország és a szövetséges hatalmak között 1920-ban létrejött
békeszerződéssel) kapcsolatban használt diktátum kifejezés is ennek példája.”
Nem
hiszen, hogy Orbán Viktor támogatottsága szempontjából sokat számít, hogy
trianoni békediktátumról vagy trianoni békeszerződésről beszél. Vizsgáljuk meg
viszont, hogy melyik kifejezés a helyesebb.
Szerződést a szerződő felek közös megegyezésével szoktak kötni. „Béke, a háború
és általában a vita ellentéte, általában tehát az egymással érintkezésben álló
személyek, népek vagy államok azon állapota, melyben — a mindegyiket megillető
jogokra nézve legalább tényleg megegyezvén — a fölött nincsenek egymással
erőszakos vitában. A béke egyszersmind egyértelműnek vétetik a békekötéssel,
békeszerződéssel is. Ezek alatt olyan ünnepélyes szerződést értünk, mely által
két vagy több állam a köztük folyt háborút befejezettnek nyilvánítván, a további
erőszakoskodásokat beszünteti, a nélkül, hogy egyik a másiktól teljesen függővé
tétetnék; ebben különbözik a békekötés a föltétlen megadástól”. Így áll az
1879-ben megjelent Magyar Lexikonban. Akár ezt vesszük figyelembe, akár csak a
józan eszünket használjuk, mindenképp kiderül, hogy Trianonban nem volt
békekötés. A korábban szembenálló felek nem ültek tárgyalóasztalhoz és nem
alakítottak ki kölcsönösen elfogadható megoldást, hanem a nagyhatalmak nyersen
közölték az akaratukat, elmondhattuk ugyan a véleményünket, de csak azért, hogy
azt minden magyarázat nélkül figyelmen kívül hagyják.
Ezek alapján úgy vélem, hogy a trianoni békediktátum kifejezés a szikár tények
kifejezése, amit párthovatartozástól függetlenül bárki szabadon használhat.