"Nem tisztem, hogy szisztematikus választ adjak a jelentésben felvetett gondolatokra. De a hatvan oldalon számos dolgot kárhoztatnak, aminek nem sok köze van hazai demokráciánk állítólagos „betegségéhez”. Érdemes egy-egy ilyen „bűnt” közelebbről megvizsgálni."
Surján László
Bűneink III.
A beteg
demokráciákkal szembeni ellenállás Európában. Ezzel a címmel jelent meg a Centre
for Peace Studies (Horvátország), a Lengyel Helsinki Bizottság (Lengyelország),
a magyar Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság, a Yucom –
Jogászok Bizottsága az Emberi Jogokért (Szerbia), a zágrábi Human Rights House
és Human Rights House Foundation 60 oldalas jelentése, amelyhez csak Haraszti
Miklós adta a nevét, mint az előszó írója. Az anyag világos stratégia, hogy mit
kell tenniük az un. civil szervezeteknek hogy megdöntsék a beteg demokráciák
kormányait. Az elemzésük Lengyelországra, Magyarországra, Horvátországra és
Szerbiára vonatkozik.
Nem tisztem,
hogy szisztematikus választ adjak a jelentésben felvetett gondolatokra. De a
hatvan oldalon számos dolgot kárhoztatnak, aminek nem sok köze van hazai
demokráciánk állítólagos „betegségéhez”. Érdemes egy-egy ilyen „bűnt”
közelebbről megvizsgálni.
Idézek:
„Az
ezen országokban hatalmon lévő kormányok – mint minden illiberális kormány – a
választásokon szerezték meg a többséget. Választási győzelmük gyakran alapult a
marginalizált csoportok és a kisebbségek elleni gyűlölködő kampányokon, valamint
a fokozottabb jólét, a jobb szociális ellátások, illetve a magasabb nyugdíjak és
életszínvonal ígéretén. Azt állítják, hogy mióta hatalmon vannak, „az emberek
jobban élnek”. Ezenkívül azt is állítják, hogy a választásokon elért többség
biztosítja politikájuk legitimitását, valamint arra hivatkoznak, hogy az emberek
ezeket az intézkedéseket kérték. Céljaik érvényesítése érdekében az illiberális
hatóságok gyakran visszaélnek a parlamenti többségükkel, és figyelmen kívül
hagyják a jogalkotási folyamatokat, például a konzultációkat.”
Ha
jól értem, a jelentéstevők szerint érvényteleníti a választások adta
demokratikus felhatalmazást az, hogy milyen kampánnyal érték el a győzelmet. A
magam részéről viszont nem érzékeltem, hogy például nálunk marginalizált
csoportok és kisebbségek elleni gyűlölködő kampányról lett volna szó 2010-ben
vagy 14-ben. A 18-as kampányt sokan gyűlöletkeltőnek minősítették, de valaki
nézeteinek az elvetése (a véleményem szerint is túlzásba vitt Soros Györgyözés)
nem tekinthető gyűlöletkeltőnek és egy tömeges jelenség, az illegális migráció
elutasítása voltaképp a jogállamiság alapkövetelése, és nem kisebbség elleni
izgatás.
Tessék mutatni már egy olyan választási kampányt, amelyben a jólét növelése nem
szerepel. Ez a bűnlista egészen nevetséges. Ha egy politikai erő olyasmiket
állít, ami ellenkezik a polgárok tapasztalatával, nem szerez többséget. Így
bukott a Fidesz 2006-ban, amikor azt üzente: „rosszabbul élünk”, pedig nem
éltünk rosszabbul. (Mérsékelt) tisztelettel kérdezem, mi a csuda tudja egy
politika legitimitását biztosítani más, mint a választásokon elért többség? Aki
ezt kétségbe vonja, a demokrácia alapjait kérdőjelezi meg.