Gondolatok Európa és az európai kereszténység jövőjéről

"A kérdést sokan úgy teszik fel, hogy van-e jövője Európának és a kereszténységnek. A kereszténység jövőjéről nincs mit mondani, egyrészt a pokol kapui sem vesznek erőt rajta, másrészt jön, itt van, vagy már régen megérkezett az Antikrisztus, aki sokakat megtéveszt. A kereszténység jövője, általánosságban az Úristen kezében van, nyilván a legjobb helyen.”

Surján László

Gondolatok Európa és az európai kereszténység jövőjéről

A
kérdést sokan úgy teszik fel, hogy van-e jövője Európának és a kereszténységnek.
A kereszténység jövőjéről nincs mit mondani, egyrészt a pokol kapui sem vesznek
erőt rajta, másrészt jön, itt van, vagy már régen megérkezett az Antikrisztus,
aki sokakat megtéveszt. A kereszténység jövője, általánosságban az Úristen
kezében van, nyilván a legjobb helyen.

Más
a helyzet, ha egy adott területen élő keresztény közösségről beszélünk. Ilyen
helyhez kötött megmaradásra nincs garancia. Az iszlám hajdanán óriási
területeket foglalt el és kiszorította onnan azokat, akik nem hódoltak be neki.
Minden segédpüspökünk képletesen egy olyan egyházmegye püspöke, ahol hírmondó
sem maradt a hajdani keresztényekből. Nem lehetetlen tehát, hogy Párizs érseke
egyszer majd fekete Afrika mélyére jár bérmaútra, és mondjuk a kaposvári titulus
birtokosa a tűzföldieknek hirdeti az igét.

Nem
így lesz, remélem, de nem lehetetlen.

Szerencsére azonban ami lehetséges, egyáltalán nem biztos, hogy meg is valósul.
Ha nincs kényelmes, kinyilatkoztatott biztonságunk a megmaradásra, attól még
megmaradhatunk. Ez reményt ad, és persze feladatot. Itt és most elsősorban azt,
hogy gondoljuk végig alaposan a helyzetünket és a teendőket. Egyszer megjelent
különféle beszédeimből, interjúkból és írásaimból egy összeállítás. Azt a címet
adtam neki: Rajtad is múlik. Most is ez az elemzés lényege: Európa keresztény
jövője személy szerint rajtad is múlik.

Ferenc pápa a magyar püspöki kar legutóbbi ad limina látogatásán Márfi érsek úr
kérdésére azt mondta, hogy az iszlám nagy veszély Európa számára, ugyanakkor van
egy másik nagy baj, Európa elkereszténytelenedése, és nem tudja eldönteni,
melyik a nagyobb.

,
hogy megértsük miért veszélyes az iszlám, egy kissé jobban meg kell ismernünk
gondolkodásmódjukat. Hasonlítsuk össze a magunkéval. A rómaiaktól örökölt
európai gondolkodás szerint mindenki hasznos kell legyen a társadalom számára és
minél hatékonyabban kell dolgoznia.

A
munka hatékonysága évszázadokon át elsősorban Európában növekedett, és ezáltal a
vagyon is itt halmozódott (A vagyon felhalmozódás másik elemével, más népek és
földrészek kirablásával, most nem foglalkozom.)

A
munkaközpontú európai ember maga és családja számára felhalmozza a megtermelt
értéket, és e vagyon gyarapítása életcéljává lesz. Nálunk a társadalom peremére
szorul, aki segélyből él, az iszlám világában az ember a mindenható Allah és a
közösség segítségére számít, amiben semmi szégyenkezni való nincs. Ezért nem
jelent számukra gondot, ha egy családban már a harmadik generáció élvezi a
jóléti állam szociális gondoskodását. Mivel ezeket Európában törvények rögzítik,
mértékük pedig többszöröse annak, amit Európán kívül kapni lehet, érthető, hogy
iszlám tömegek vágyódnak Európa után. A vonzerő nem a munkalehetőség, hanem az
ellátás. Európa a rendelkezésre álló tőkét forgatja, azaz gyarapítja, az iszlám
kincseket halmoz fel. Az egyik tőke öröme a gyarapodás, a másiké a
gyönyörködtetés.

Az
iszlám arra neveli az embereket, hogy ők az igazság birtokosai, ezért például
hitbeli kérdésekről érdemi vitát nem lehet velük folytatni. Létezik ugyan
teológiai párbeszéd a monoteista vallások között, ebben ki lehet emelni azt,
amiben közösen hiszünk, de egyéb tételekben nincs elmozdulás.

Van
három olyan különbség az európaiak és az iszlámhoz tartozó migránsok között, ami
lehetetlenné teszi, hogy ők integrálódjanak a befogadó nemzetekbe. A migránsok
istenhívők, közösségi emberek és van jövőképük, azaz családot, gyermeket
akarnak. A mai európai hitetlen, még a templomba járók sem fogadnak el minden
alapvetőnek tekintett hitigazságot, individualista és a gyermeket tehernek érzi.
Ezek a sajátosságok ellentétesek az emberi természettel, hiszen sokakban van
spirituális igény; az ember természeténél fogva közösségi lény; és sokaknak a
gyermek az egyik legnagyobb örömforrás. Könnyen megtörténhet tehát, hogy akiben
felébrednek ezek az igények és azokat saját közösségükben nem tudják
kielégíteni, az iszlámhoz fordulnak.

Ezek alapján nagyobb esély van arra, hogy az európaiak integrálódjanak az
iszlámba, mint fordítva. 

Európa megmentésén Európa kulturális örökségének megmaradását értem. A szellemi
értékekre, tárgyi emlékekre és az épített öröksége gondolok. Nem tudom ezt
elképzelni a maga teljességében megélt kereszténység nélkül, már csak azért sem,
mert a mai tengő-lengő langyos állapot miatt épp legértékesebb embereink
fordulhatnak - a fentiek alapján - az iszlámhoz. Az első tehát, amit meg kell
tanulnunk az iszlámtól, az saját vallásunk komolyan vétele, fejtette ki egy
tanulmányában Maróth Miklós[1].
Lelkipásztoraink gyakori panasza, hogy nem tudják az ifjúságot megszólítani. Úgy
tűnik, hogy az ő világképüket nem a család, nem az egyház formálja, hanem a
silány tömegkultúra. Mennyire lehet, és egyáltalán szabad-e a ma divatos
módszereket átvenni és keresztény tartalommal megtölteni – erre nincs jó
feleletünk. Egy jeles pap mondta, hogy meztelen nők képével csak nem hívhatom az
embereket templomba.

Volna egy surranópálya, addig is, amíg a megfelelő módszereket meg nem találja
az Egyház, ez pedig a latin kultúra. (Természetesen a latin és görög világ
tudósa, Maróth professzor hívja fel erre a figyelmet.)  A latin világ hanyatlás
előtti erkölcséhez olyan fogalmak tartoztak, mint például a bátorság,
kötelességteljesítés, engedelmesség, kitartás. Nem kell latinul tudni ahhoz,
hogy a latin gondolkodást megismerjük, ahogy indiánosdit is lehet játszani a
sziúk vagy az apacsok nyelvének ismerete nélkül. Az viszont nem ártana, ha
nemcsak a jogászok ismernék a római jog alapjait. A római szellem felélesztése
tudatosítaná európaiságunkat és ez védelem lenne a globalizáció ellen is.

Az
iszlámmal való együttélés ma már Európa több részén kényszerű valóság. Sok példa
van arra, hogy ez zökkenő mentes. Kinek van baja a Magyar Iszlám Közösséggel? Az
iszlám túl széles kategória, sokféle irányzat harcol egymással is, és különféle
csoportjaik másképp élik meg a maguk iszlámhoz tartozását. Európának, ha meg
akar maradni, nem volna szabad tűrnie, különösen nem – ahogy már néhol
megtörtént - hivatalosan elfogadnia a párhuzamos társadalom olyan kiépítését,
hogy az ország saját törvényei mellett/helyett működjék a saríjá törvény. Ahol a
vallásilag semleges állam ezt elfogadja, ott követelni kell, mondja ismét Maróth
professzor, hogy a többi felekezet egyházjogát is iktassák állami törvénybe.  

Végezetül néhány szó arról, hogy van néhány olyan terület, ahol a kereszténység
megmaradása érdekében nagyon is jól lehet az iszlámmal együttműködni.  Ilyen a
család kérdése. Iszlám közösségben a homoszexuális család elképzelhetetlen, bár
maga a homoszexualitás nem ismeretlen náluk sem. Társaink lehetnek annak
kikényszerítésében is, hogy az állam tartsa tiszteletben a vallásos emberek
érzékenységét és érdekeiket. Együtt tudunk működni velük a természetjog
érvényesüléséért, ami a józan ész uralmát jelenti az agyafúrt jogászkodással
szemben, és erősíthetik ellenállásunkat a globalizmus veszélyével szemben is.

Európa kultúrája a görög-római hagyományból és a zsidó-keresztény tanításból
alakult ki. A megmaradás feltétele, hogy a mai európai ember cserélje anyagias,
individualista szemléletét a közösségi szolidaritásra, és Istenbe kapaszkodva
élje az életét, ahogy Nagy Szent Teréz fogalmazott: Négyszemközt Istennel.

Ha
pedig ezt az iszlám agresszív terjedésétől való félelemből teszi meg, akkor
hálát adhatunk a mai krízisnek, hiszen ismét azt tapasztaljuk, hogy minden
krízis alkalom, hogy jobbá tegyük a világot.