A Kárpát-medencében nem minden nemzetiségi konfliktus kapcsolódik a magyarokhoz. Amikor mi békés életet kívánunk régiónk minden lakójának, akkor a horvát-szerb viszonyra is figyelnünk kell.
Horvátok és szerbek
A mikor
1914 nyarán a hadüzenet nyilvánvalóvá lett, Zágráb népe lobogó harci tűzzel a
város legnagyobb kávéházának, a Narodna Kavana-nak (nemzeti kávéház)
helyiségeibe tört, egy pillanat alatt a kávéház előtt elterülő főtérre hordotta
a kávéház minden székét, asztalát és egyéb bútorát, aztán egy másik pillanat
alatt egy szerb nagykereskedő közeli petróleumos pincéjét fosztotta ki, most a
bútorok leöntése következett, végül egy égő-gyújtószál s a bútor halom recsegve-
ropogva égett. Az ok: „Pusztuljon szerb gazdástól és szerb vendégestől a szerb
kávéház és minden egyéb, a mi szerb!”' Ezekben a napokban a zágrábi horvát nép
lelkében a gyűlölet egyetlen szóban olvadt égve össze: Szerb!
Ezekkel
a szavakkal kezdődött 1918. szeptember 24-én Rákosi Jenő lapjának, a Budapesti
Hírlapnak a vezércikke.
Az ember
elgondolkodik: ebből a durván szerb ellenes hangulatból 1918-ra már érezhető
szerb barátság lett, lelkileg már összeállt a délszláv állam, a horvátok
kileptek a nyolc évszázados államszövetségből. A Budapesti Hírlap a fordulat
okát a magyar (és részben az osztrák) kormány gyengeségében látta, azaz
belpolitikai megfontolásból azt is a kormány szemére vetette, amihez viszonylag
kevés köze volt. Rákosi Jenőék erőskezű kormányra vágytak, de helyre lehet-e
állítani egy kihűlt szerelmet erővel?
De
hagyjuk a száz évvel ezelőtti belpolitikát. Figyeljünk inkább arra, hogy a
Kárpát-medencében nem minden nemzetiségi konfliktus kapcsolódik a magyarokhoz.
Amikor mi békés életet kívánunk régiónk minden lakójának, akkor a horvát-szerb
viszonyra is figyelnünk kell. Mint láttuk, a szerbekkel szembeni ellenségeskedés
már 1914-ben is csúcsra járt, a 18-ra megérett szerelem lángja hamar elhamvadt,
a II világháború alatt ismét nyílt összecsapássá alakult, amit a világháborúban
győztes Jugoszlávia erővel elfojtott ugyan, de a kilencvenes évekre ismét véres
háború tört ki, s a hajdan oly kívánatosnak látszó nagy délszláv állam úgy
látszik véglegesen darabokra tört.
Mi
viszont nem nézhetjük ölbe tett kézzel a horvát-szerb marakodást.
Mindkettőjükkel jó kapcsolatot szeretnénk, de olykor ez szinte reménytelennek
látszik. Mégse adjuk fel. Építsük az emberi kapcsolatokat, a gazdasági
kapcsolatokat és a politikaiakat is mindkettőjükkel.
Surján
László