Nem személyes ellentétek vezérlik a mostani európai tusakodásokat, talán nem is érdeket ütközéséről van szó, hanem az értékek és az értéktelenség összecsapásáról.
Surján László
Isten, Család, Haza
Örök emberi vágy, hogy megértsük ki miért tesz vagy épp nem tesz valamit. Tudni szeretnénk, hogy mi van a tettek és a szavak mögött. A klasszikus példa a magyar irodalomból Arany Jánostól való: Gondolta a fene – írta széljegyzetként az újságra, ahol arról írtak, hogy a nagy költő itt azt gondolta…
Valóban nehéz belelátni a szándékokba. Mostanában nehéz átlátni, hogy miért indult hazánk ellen mondhatni egész pályás letámadás. Orbán Viktor és kormánya úgy tartja, a migráció elutasítása van a háttérben. A liberálisok első embere, Guy Verhofstadt hangosan tiltakozik. Szerinte Orbán megint hazudik, hiszen a Magyarországot támadó jelentésben egy szó sincs a migrációról. Valóban nincs, de ettől még miniszterelnökünknek igaza lehet. Mélységesen szomorú, hogy egy európai országban miniszterelnök lehet, majd európai vezető politikusi posztot tölthet be valaki, ki nem érti, hogy a szándékok vizsgálata nem azonos a létrehozott mű tartalmával. Még nagyobb baj, ha érti, de esélyt lát politikai ellenfele elleni támadásra, ezért butugyának teteti magát, miközben minket néz le, feltételezvén, hogy nem látunk át a szitán.
Honnan ez az indulat? Egy liberális vezető miért nem tudja azt mondani, hogy ti így, mi úgy látjuk a dolgokat, széles a világ, elférünk egymás mellett? Miért ez a „tiporjátok el a gyalázatost” hangulat, ami nagyon nem illik az eredeti liberális felfogáshoz. Baltával akarnak liberálist faragni belőlünk. Miért? Igaza volna Orbán Viktornak, hogy a migráció miatt? Annyiban biztosan, hogy a migráció miatt is. De a bevándorlás ügye túl mutat önmagán. Miért vagyunk mi bevándorlás ellenesek? Mert attól tartunk, hogy Európa is úgy jár, mint a Kolumbusz előtti Amerika: elpusztul. A bevándorlóknak most nincs meg az a fejlettségbeli fölénye, mint az európai hódítóknak volt, de számbeli fölényük lehet, ha sokan elindulnak. Ezen kívül van értékbeli fölényük is, hiszen Istenhívők az európai nihilizmussal szemben, közösségben gondolkodnak az európai individualizmussal szemben és gyermekszeretők, az európai demográfiai katasztrófával szemben. Na és? Verhofstadt szemében nem érték, ami miatt mi elutasítjuk a tömeges bevándorlást. Nem számít neki a nemzet, a kereszténység, nem kötődik jobban az európai kultúrához, mint mondjuk az afrikai népművészethez. Ehhez még joga van, mondhatjuk. Ám meg kell magyaráznunk, hogy miért támadja oly szenvedélyesen a mi saját értékeinkhez való ragaszkodásunkat. Alighanem saját lelkiismeretét piszkálja a mi kiállásunk. A saját démonaival harcol. Ha mi nem lennénk, ha beállnánk abba a sorba, amiben ő is masíroz, nem lenne velünk baja. Szegény Verhofstadt, a személye a legkevésbé sem számít. Értékek állnak szemben értéktelenséggel, ha tetszik a jó és a rossz harcát látjuk. Viszont senki nem szereti elismerni, hogy az értéktelenség érdekében tevékenykedik. Ezért születtek meg azok az állítólagos értékek, amelyeket most számonkér rajtunk a sargentinik és verhofstadtok világa.
De ne bízzuk el magunkat. Ha egy politikai erő elutasítja a migrációt, mert a maga gazdagságát érzi veszélyeztetve, azaz a vagyonát védi és nem a spirituális értékeit, akkor nem lesz belőle haszna a világnak. Ráadásul veszíteni is fog. A valódi európai értékek mellett kiállni, nem pusztán jelszavak kiabálása, hanem értékes élet: erkölcs, kultúra, vallás. Isten, Család, Haza. Kapnak-e ezek a fogalmak többséget valaha a világon?