"A valódi, a nemes tett az „csípőből, zsigerből” jön, nem lamentálás után. És ezek summája a nettó, az igaz ember. Ez a végső mérlegelés végeredménye. Tisztán."
Pálmai Tamás
Tisztán
Gyakran használjuk e szót. Általában tisztát értünk alatta. Tán - ha fizetésről
van szó - leginkább azt gondoljuk: mennyi marad a zsebünkben, ha „meghámozzák”
a bruttónkat? De érdekes másért is ez a szó. Értelmezését kutatván a „hálón”,
alig talál az emberfia valamit, hisz annyira közszájon forgó, mindennaposan
használt kifejezés, mindenki érti, ergo minek annyit firtatni a mögöttesét,
gondolhatnánk. S e vélekedés tán jogos is, de. De, mert azért lehet itt is egy
kicsit kutakodni, kötekedni, habitustól függően.
Merthogy - elmélkedjünk - ha elkezdjük másra is alkalmazni, érdekes dolgok
sülhetnek ki. Az egyszerű, hogy egy autó, hajó ennyi tonna üresen (nettó), ennyi
tonna megpakolva (bruttó). Az is „megvan” ugye, hogy egy disznó élőben (bruttó)
ennyi, levágva meg mennyit dobunk a szemétre (epehólyag, bélsár, leégett szőr,
stb.), mennyi marad feldolgozandó (nettó). Ám, a feldolgozandó tétel rögtön
bruttóvá válik, ha azt nézzük, nettó mennyi szalonna, hús, zsír, stb. lesz
belőle. No de, ha a például a szalonnát elkezdjük osztani, azonnal kiderül,
mennyi paprikás, abált, zsír- vagy császárszalonna lesz nettó belőle netán. És,
ha mondjuk, az egyik fajtáját (ami ekkor már bruttó) felfüstöljük, szikkasztjuk,
a végén megtudjuk, mennyi lett az asztalunkra kerülő nettó. És a sor végtelen,
jól látszik e példából is.
A
neheze viszont most jön. A fekete leves. Mert most alkalmazzuk az egészet egy
politikai pártra, egy kormányra, vagy egy társadalmi alakulatra például. Egy
párt bruttója a tagok létszáma. Eddig tiszta. Egy kormány bruttója a benne
dolgozók létszáma. Ez is rendben. De mi a nettójuk? Na? Hogy hány fizető, hány
külsős, hány pártoló tag van? Egyik sem. Egy bármilyen ilyen - úgymond közért
dolgozó - társadalompolitikai formáció nettója az őt alkotó személyek (vezető,
vezér is ide tartozik!) pozitív emberi kvalitásainak és az ebből eredő építő
tevékenységnek az összeadódása. Ennyi. Láttunk a történelem során - és látunk ma
is - sok nagy bruttójú pártot igencsak negatív előjelű nettóval, azaz ártó,
kártékony, gyalázatos tevékenységgel.
Végül, mi lesz, ha egy embert akarunk így mérlegelni? Hisz az ember nem disznó.
Általában. Erre a kérdésre a választ egyik vasárnap Nagy Tibor atya adta meg a
misén, ki elmesélte (persze nem ezekkel a szavakkal), hogy a megmérettetéskor a
bruttó egy emberből annyi lesz a nettó - értsd az érték - amennyi jót
cselekedett életében. Mert gyarlók vagyunk, vétkezünk. Gondolattal, szóval,
cselekedettel és mulasztással. A negatív, rossz gondolat engem mérgez lassan, a
gonosz szó ölni is tud akár, a cselekedetről nem is beszélve. A mulasztás pedig
a meg nem tett jót jelenti. A jót cselekvés lehetőségének elszalasztását. A
mindennapi életben nem lehet kimazsolázni, hogy milyen kényelmes és tetszetős
jót akarok tenni, amit látnak, amiért megdicsérnek. A valódi, a nemes tett az
„csípőből, zsigerből” jön, nem lamentálás után. És ezek summája a nettó, az igaz
ember. Ez a végső mérlegelés végeredménye. Tisztán.