"Azok közé tartozom, akik nyomon követik s bizonyos fokig gazdagítják a Kalejdoszkóp című magazin útját megfogamzásától napjainkig. Hasonló figyelemmel követem szerkesztője, Dancs Telch Rózsa munkásságát, kezdetben a Magyar Életen keresztül, később sok más forrásban. Az első írásaitól kezdve az volt a benyomásom, hogy erre a fiatal íróra jó lesz odafigyelni."
Dancs
Telch Rózsa és a Kalej
Azok
közé tartozom, akik nyomon követik s bizonyos fokig gazdagítják a
Kalejdoszkóp című magazin útját megfogamzásától napjainkig. Hasonló
figyelemmel követem szerkesztője, Dancs Telch Rózsa munkásságát, kezdetben a
Magyar Életen keresztül, később sok más forrásban. Az első írásaitól kezdve
az volt a benyomásom, hogy erre a fiatal íróra jó lesz odafigyelni.
Mint említettem, a
kéthavi lapot a gondolat megfogamzása idejétől ismerem. Ugyanis Rózsa és férje,
Telch György telefonon felkerestek húsz évvel ezelőtt Victoriában, s elmondták
tervüket egy művészeti és irodalmi lap kiadásáról. Véleményt kértek róla.
Akkoriban, mint ma is, minden lelkesített a kanadai magyar szellemi élettel
kapcsolatban. Buzdító választ kaptak. Részben azért, mert nagy szűkiben voltunk
egy olyan magazinnak, talán nevezhetnők folyóiratnak is, amely átfogó képet
nyújt a kanadai magyar szellemi és kulturális életéről. Voltak hasonló
vállalkozások az országban, változatos sikerrel. Kanadában az 1900-as évek
elejétől több mint 400 sajtóorgánum jelent meg magyar nyelven. A mi időnkben is
több publikáció látott napvilágot, az irodalmi igényűek közül a torontói Magyar
Ház Krónikája, Simándi Ágnes Pythagorász Füzetek, Béky-Halász Iván
Tanú című lapja, nem is szólva a magyar kultúrcsoportok kiadványairól. De
ezek valahogy nem nyerték meg az olvasók figyelmét, s tiszavirágéletűek voltak.
A Kalej, ahogy
kedveskedve becézzük a lapot, első számától kezdve megnyerte érdeklődésünket.
Három nagy forrásból merítkezett: a kanadai magyar kulturális és irodalmi
életből, a gazdag erdélyországi örökségből és természetes, a magyarországi és
diaszpórai termékekből. Mindhárom forrás ismerős terület volt a fiatal
szerkesztő számára. Kanadában, s különösen Torontóban, megérkezése óta lelkesen
vetette magát a társadalmi életbe. A Magyar Házban vezető beosztásokat vállalt,
cikkeit, esszéit, sőt monográfia-terjedelmű tanulmányait közölték a lapok,
némelyiket különkiadásban, rangos kitüntetésben részesítették. Emellett
sikeresen kiépítette szerkesztői bázisát is.
Engem némi aggodalom
fogott el a nagy vállalkozás láttán. Gyakorlatból tudtam, hogy egy ilyen időt és
energiát igénylő munka, mint egy lap szerkesztése, megtépázza a szerkesztő/író
energiáját. Mint kiderült, semmi ok nem volt aggodalomra. Rózsa kiapadhatatlan
munkabírása inkább nőtt, mint apadt a kettős munka folytán. A kétnyelvű, magyar
és angol Kalejdoszkóp megtelt színvonalas cikkekkel, esszékkel,
szépirodalmi írásokkal a kanadai magyar szépművészetről, zenéről, nevelésről.
Szellemi és kulturális tudósítások jelentek meg benne a festészetről,
érmészetről, pedagógiáról, könyvekről. Kanadában virágzott a magyar irodalom a
’70-es, ’80-as években. A nevezett időszakban több mint 140 versgyűjtemény,
közel 100 regény és ugyanannyi kisepikai és színművészeti gyűjtemény jelent meg
Kanadában magyar nyelven. Mindemellett ekkortájt hódította meg a befogadó
országot a kétnyelvűség és multikulturális kormányintézkedés. Kanada virágkorát
élte. Büszkeségszámba ment etnik-kanadainak lenni. Rózsa és Gyuri ebbe a gazdag
érába cseppent bele. A kanadai magyar irodalom angol nyelvű ágazata a magyar
nyelvűhöz hasonló eredményeket ért el költészetben és szépprózában. A
Kalejdoszkóp ennek ismeretében vállalta a magyar- és angolnyelvűséget. S
nagyszerű eredményeket értek el merész vállalkozásukban. Érdekes, izgalmas
anyaggal látták el az erdélyi és hazai olvasókat Kanadáról, de a kanadai
magyarokat is az előbbi kettőről.
Röviddel a lap
beindulását követően egyéni gyűjteménnyel is jelentkezett, mely a saját
kiadóvállalatuk gondozásában jelent meg. Engem ért a megtiszteltetés, hogy
előszót írjak a szép kiállítású és gazdag tartalmú Vaddisznók törték a
törökbúzát című gyűjteményhez. Méltattam Rózsa szépírói munkásságát, a
szemléleti stílusban írott novelláit, a gazdag kifejezőerejű tanulmányait.
Élvezettel töltötte el az olvasót a jelen erdélyi szellemiség bemutatása és a
szülőhazában játszódó társadalmi és politikai élet alakulása. Nem sokkal később
bővített kiadásban is megjelent a gyűjtemény Magyarországon. Megtiszteltetést
jelentett számomra, hogy az Add tovább a lángot című, ’56-os
gyűjteményhez előszót írhattam, hangsúlyozva a tényt, hogy miért éppen
Kanadában, s miért éppen Dancs Rózsa gondolatából és bábáskodásából születhetett
meg ez a munka.
Hangot kaptak a lapban
múltszázadi és jelen korunk írói. Megőrizte tematikai gazdagságát és irodalmi
színvonalát. Tekintélyes kitüntetéssel, állami stipendiummal jutalmazták. A
szerkesztő ma a kanadai magyar közélet egyik legismertebb alakja. Több mint húsz
éve ismerjük egymást telefonon és drótpostán keresztül. 2015 nyarán találkoztunk
először személyesen, budapesti házunkban. Itt dedikálta nekünk Pokoljárás
című könyvét, melyben életsorsunkra kiható problémákra figyelmezteti nemzedékét.
Közel két évtizeddel
ezelőtt ezt írtam a Vaddisznók törték a törökbúzát-ban: „...Esszéiben
nemcsak szubjektív értékelése tapintható ki, hanem elmondhatjuk azt is, hogy a
kanadai magyar művészekről kevesen írtak hozzá hasonló szakavatottsággal és
szeretettel. Pédery-Hunt Dóra művészetére úgy hívja fel a figyelmet, hogy
állásfoglalásra is kényszeríti környezetét: a pénz világában nem pazarolhatjuk
el értékeinket. Oly módon mutatja be Dálnoki Veress Károly és Bényei András
szobrait, G. Simon Erika és Gottlieb Péter festményeit, hogy előhívja
mindegyikük alkotásaiban az egyetemes emberi üzenetet is. Pozitív
életfelfogásának tulajdonítható, hogy mindenben és mindenkiben felkutatja a jót,
s a becsületes emberekben kivetíti a példamutatót. Bizalommal bocsátjuk útjára
Dancs Rózsa írásainak válogatását mint az új évszázad első fecskéjét. Hogy
lesz-e jövője a kanadai magyar irodalomnak, arra munkásságával éppen ő ad
biztatásul zálogot.”
További sikereket
kívánok a kiadó/szerkesztő asszonynak.
Miska János
író, bibliográfus, hungarológus,
Budapest