"Ma a totális ukránosítás hívei győztek az ukrán parlamentben, első olvasatban elfogadták az új ukrán nyelvtörvényt. Jaj neked Ukrajna kisebbsége, ezzel hadat üzentek az ország területén élő nemzetiségi kisebbségeknek, nyelvhasználatukat teljesen a perifériára kívánják szorítani. Jóformán családi használatra ítélték"
Nehéz idők
Rossz hír rossz hír hátán. Erdélyben a románok nem viselik el a Községháza
feliratot. Kis ügy, mégsem a Duna deltába visznek, mondhatnád. De ez a
meghódolás szava. Ugyanis, ha a magyar felirat is látható, az józanul nem
fájhat senkinek. Ha mégis leparancsolják a falról, akkor annak csak az az
indoka, hogy el akarják tüntetni a magyar jelenlétet. Ha egy nyári táborban a
történelmi térképet, jelesül a Magyar Szent Korona országainak hajdanvolt
térképét rajzolják fel, annak semmi köze nincs a revízió követeléséhez. De a
rossz hírek hosszú sorában most egy nagyon fájdalmas érkezett.
Honnan máshonnan, mint Kárpátaljáról. Dupka György facebook oldalán olvashattuk
a következőt:
Ma a totális ukránosítás hívei győztek az ukrán parlamentben, első
olvasatban elfogadták az új ukrán nyelvtörvényt. Jaj neked Ukrajna kisebbsége,
ezzel hadat üzentek az ország területén élő nemzetiségi kisebbségeknek,
nyelvhasználatukat teljesen a perifériára kívánják szorítani. Jóformán családi
használatra ítélték, mert végét veti a nemzetiségi iskoláknak, sajtónak, rádió
és TV adásoknak, a nyelvhasználatnak az üzletekben, hivatalokban stb. Mindezt
külön intézet szabályozza majd, fizetett alakulatok fogják felügyelni, és
komoly pénzbírságokat fognak kiszabni stb. stb.
Nem
sok reményünk lehet, hogy a második olvasatban a lényeg megváltozik. Ahhoz sem
fűzök nagy reményt, hogy Európa felhördül és odacsap. Nem szokása. Még az
oroszok által megcsonkított Ukrajna is fontosabb nekik, mint a mi alig több,
mint százezres kisebbségünk. Hogy az ukrán állampolgárságú oroszoknak is fáj az
új nyelvtörvény, annak meg Nyugaton talán még tapsolnak is. Mert nem elvek
irányítják őket, hanem a rövid távú politikai és gazdasági haszon. Emberi jogok?
A magyar kormányt, a lengyeleket, horvátokat, szerbeket oly szívesen ostorozó
szervezetektől mély hallgatásra számítok. Elvárni persze a hangos tiltakozást,
nagy tüntetéseket várnék, de eddigi ténykedésükből azt látom, hogy minden
távolabb áll tőlük, mint egy ilyen fellépés.
Van-e értelme
megbékélésről beszélni, megbékélésre törekedni ilyen körülmények között?
Tehetünk mást? Hosszú távú érdekünk alapján békére van szükségünk. Szeretetre.
De ne feledjük Székely János püspök szavait: „A bibliai szeretet-törvény nem
valamifajta bárgyúságot jelent. Nem azt jelenti, hogy a feketét is mondjuk
fehérnek, a rosszat is mondjuk jónak, hogy mindenre kedvesen mosolyogjunk. Jézus
például olyat is mond, hogy ha vét ellened a felebarátod, akkor fedd meg. Nem
azt mondja, hogy nyeld le, hanem azt mondja, hogy szólj neki. Néha, amikor nem
szólunk, nem mondjuk ki az igazságot, ez nem is annyira szeretetből fakad, hanem
kényelmességből.”
Konzulok jönnek és mennek, az acsarkodás nő, de minden olyan többnemzetiségű
állam elbukik, amelyik nem adja meg a tisztességes élet lehetőségét
állampolgárainak. Etnikai megkülönböztetés nélkül. Az ukrán nacionalizmus most
ünnepelheti a maga győzelmét. Sekély e kéj, még akkor is, ha amit most tesznek,
élő húsba vág. A rossz hírek ismét csak azt erősítik meg, hogy nem a hivatalos
szervekkel, hanem az egyes emberekkel, esetleg településekkel, civil
szervezetekkel kell kapcsolatot építenünk.
Surján László