"Nem figyeltem az országgyűlés munkáját, nem tudom tehát, hogy milyen indokkal utasították el a Trianon-emlékév javaslatot. Azt viszont tudom, hogy én miért nem szavaztam volna meg, ha képviselő vagyok."
Surján László
Szégyen? Gyalázat?
A HÍR
Szégyennek, gyalázatnak nevezte keddi sajtótájékoztatóján Szávay István
országgyűlési képviselő, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetjének elnöke, hogy a
kormánypártok – a DK-val együtt – nem szavazták meg egy frakciótársával közösen
jegyzett javaslatát arról, hogy tegyék Trianon-emlékévvé 2020-at.
Hangsúlyozta: az
„igazságtalan, gyalázatos és
az egész világtörténelemben páratlan diktátummal” a magyar nemzet közel egyharmadát hajtotta idegen uralom alá, ezzel a magyar
történelem egyik legnagyobb, máig fájó tragédiájává vált, amelynek
következményei meghatározzák nemzetünk jelenét, jövőjét. Minden negyedik magyar
gyermek az ország határain túl születik, és az elszakított területeken élő
magyar közösségek a mai napig sem kapták meg azokat az egyéni és kollektív
jogaikat, amelyek őket megilletnék – fogalmazott, hangsúlyozva: nem ünnepelni
vagy gyászolni, hanem emlékezni akarnak a századik évforduló alkalmából.
A KOMMENTÁR
Nem figyeltem az
országgyűlés munkáját, nem tudom tehát, hogy milyen indokkal utasították el a
javaslatot. Azt viszont tudom, hogy én miért nem szavaztam volna meg, ha
képviselő vagyok.
Első problémám: Trianon az a
kérdés, amellyel kapcsolatban nem lenne szabad pártbéli feszültségeket
gerjeszteni. Ha a javaslattevők nem egyéni pecsenyesütögetésre használják az oly
sok magyar életét tönkre tevő diktátumot, akkor nem állnak elő egyoldalú
javaslattal, hanem összehívják a frakciókat és megpróbálnak egy konszenzusos
javaslattal élni.
Második problémám: Azt
mondja Szávay képviselő úr, hogy nem ünnepelni vagy gyászolni, hanem emlékezni
akarnak. Emlékezni helyes, kell is, de ennél több kell.
Harmadik problémám: Szávay
képviselő úr nem abból indul ki, hogy
a magyar törvényhozás már
régen, 2010-ben megfogalmazta,
hogy miként viszonyulunk Trianonhoz és a határon kívül élő nemzettársainkhoz.
Úgy tesz, minta a nemzeti összetartozásról szóló törvény nem is léteznék.
Egyetlen ponton tudok
azonosulni a képviselő úr felvetésével, hogy a határon túli nemzettársaink jogai
máig nem érvényesülnek. Ezen javítani itthoni emlékülésekkel nem lehet. Hogy
rendezzük végre közös dolgainkat, ahhoz alapos előkészületekre és hosszú
tárgyalásokra van szükség. Aminek a sikeréhez az vezethetne, ha a parlamenti
pártok egyike sem próbálná pecsenyesütögetésre használni ezt a kérdést. A magam
részéről azt szeretném, ha e tárgyalásokon négy résztvevő volna: a két többségi
nemzet képviselete mellett megjelenne az adott országban élő kisebbség is.
Voltaképp minden országnak a maga területén élő kisebbséggel kell dűlőre jutnia.
Visszatérve Szávay
kiindulópontjához, az a szégyen és gyalázat, hogy egy magát nemzeti érzelműnek
tartó párt Trianont pártügyként kezeli, s érzelmek felkavarásán túl nem járul
hozzá a helyzet megoldásához.