Ha a gyulafehérvári álom a la Goldis megvalósult volna, talán még a magyarok is részt vennének a centenáriumi megemlékezéseken.
Gyulafehérvári álom
Többen
felkapták a fejüket, amikor Ioan Aurel Pop a kolozsvári egyetem rektora, - még a
román tudományos akadémia elnökévé való megválasztása előtt - arról beszélt,
hogy Gyulafehérváron 1918-ban semmit nem ígértek. Nagyképűen ajánlotta a
nyilatkozat elolvasását.
Tudós történészhez nem illő dolog valamiről azt állítani, hogy nem az, ami. Erre
a politikában láttunk példát: ez nem kerítés, hanem kapu nagy szárnyakkal, védte
álláspontját az azóta már letűnt osztrák kancellár. Amikor Pop úr nyilvánvaló
hazug kijelentésről beszélgettem egy ugyancsak román történésszel, csak
legyintett: ugyan Pop csak egy nacionalista.
Pop
szófacsarásának higgyünk, vagy a józan eszünknek? Költői a kérdés. De vannak
elfogultság nélküli érveink. Ha egy törvény végrehajtásakor értelmezni kell a
normaszöveget, a jogalkotói szándékra szoktak hivatkozni. Abban a szerencsés
helyzetben vagyunk, hogy a Gyulafehérvéri Nyilatkozat jogalkotói szándékáról
hiteles, korabeli forrásunk van.
Az
Est 1918. nov. 26-án megszólaltatta Goldis Lászlót, azaz Vasile Goldișt, aki
görög-keleti pap volt és az 1906-os választásokon képviselő lett a magyar
országgyűlésben. A Román Nemzeti Bizottság részéről jelen volt a Jászi Oszkár
vezette kormánydelegáció és az erdélyi románok közötti tárgyalásokon és keményen
védte a román álláspontot: a teljes elszakadást. A tárgyalások így kudarccal
végződtek.
Goldis László az újságnak arra a kérdésre, hogy milyen határozatot hoz a
december elsejére összehívott nemzetgyűlés, ezt felelte:
— El
fogjuk határozni, hogy a magyarországi román nemzet, helyesebben a románok
által lakott terület, Romániához csatlakozik.Erre
nézve Romániával már teljes megegyezésre jutottunk. Románia teljes autonómiát
ad nekünk addig az ideig, a míg a román királyság régi területen a
demokratikus átalakulás teljesen megtörténik. Ezt az országrészt valószínűleg
a Nagyszebenbe letelepülő kormány fogja igazgatni, épp úgy, mint az egynéhány
nappal ezelőtt Csernovicban megalakították a bukovinai kormányt. Mi ugyanis
teljesen a wilsoni elv alapján akarjuk berendezni a jövendő magyarországi
román államot. Ennek a fő elvei a következők:
Az
általános, egyenlő és titkos, mindkét nemre kiterjedő proporcionális
választójog.
Nyelvét minden nemzet a legszabadabban használhatja, iskoláiban és általában
összes intézményeiben. A magyarok által lakott vármegyék élére magyar
prefektus kerül.A
legdemokratikusabb birtokreform. Minden földműves család annyi földet fog
kapni, amennyit saját maga a családtagjaival együtt, meg tud művelni.
Mihelyt a család növekedik, a növekedés arányában kapnak újabb földterületét
abból a nagy birtok tartalékból, a melyet e célra hagyunk meg részben a
mostani tulajdonosoknál. Ebből a tartalékból azután a földműves nép
szaporulatához képest fogunk fokozatosan elvenni.
Vallását minden felekezet a legszabadabban gyakorolhatja és az államtól a
lélekszám arányában kap pénzbeli segélyt. Természetes, hogy a görög-keleti
vagy görög-katolikus egyházak sem fognak több segélyt kapni, mint akár a
zsidó, akár a római katolikus vagy református felekezet.Az
általános, egyenlő, titkos választójog alapján választandó képviselők tagjai
lesznek a Nagyszebenben székelő, tartomány gyűlésnek, a melyen minden
képviselő a saját nyelvén beszélhet. Bukarestben az úgynevezett birodalmi
gyűlés működik, hasonlatosan a volt osztrák Reichsrat-hoz. Ebbe a birodalmi
gyűlésbe a volt magyarországi és teljes autonómiát élvező román nemzet
szintén fog képviselőket küldeni, de természetesen a román királyság
választójoga alapján. Megjegyzem, hogy Románia már elkészítette az
általános, egyenlő, titkos, mindkét nemre kiterjedő választójogi
törvényjavaslatot, a melyet éppen tegnapelőtt küldtek el hozzám.
Megállapíthatom, hogy ez valamivel liberálisabb, mint a most nyilvánosságra
került magyar választójogi törvényjavaslat, mert az írástudatlan nőknek is
megadja a választójogot.—
Megjegyzem, hogy ez a külön test csak addig marad szeparatisztikus
állapotában, amig Románia teljesen hozzánk idomul. Mihelyt ez megtörténik,
akkor semmi szükség sem lesz arra, hogy külön állami életet éljünk.
Való igaz, hogy az autonómia, amit terveztek, területi alapú volt, Erdélyre és a
csatolt részekre vonatkozott, de Goldis 2. pontjában ott az etnikai elem: szabad
nyelvhasználatról, iskolákról, a magyarok lakta területeken magyar
adminisztrációról is beszél. Amit mi ma autonómiának nevezhetünk.
Azt
pedig, hogy mennyire nem tartották meg azt, amit egymás között elterveztek, mi
sem mutatja jobban, hogy az elkeseredés Trianon után pár évvel olyan nagy lett
az erdélyi románok között, hogy egyesek már felvetették a gyulafehérvári
nyilatkozat visszavonását, és a területnek ismét Magyarországhoz csatolását.
Amit persze senki nem vett komolyan. Ha a „mi lett volna, ha” történelmi
játékban megkérdeznék, hogy mi lett volna Erdély sorsa, ha Bukarest elfogadja a
feltételeiket, egyet biztosan mondhatunk: Erdély és Románia jobb állapotban
lenne, mint ahogy most van. De a király átlépett rajtuk.
Ha
a gyulafehérvári álom a la Goldis megvalósult volna, talán még a magyarok is
részt vennének a centenáriumi megemlékezéseken.
Surján László