" Itt az újabb Nemzeti Konzultáció. Várom az ellenzéki hőbörgést, hogy semmi értelme, hogy kidobott pénz, hogy a kormány csak a valós bajokról akarja elterelni a figyelmet."
Konzultáljon a nemzet!
Itt
az újabb Nemzeti Konzultáció. Várom az ellenzéki hőbörgést, hogy semmi értelme,
hogy kidobott pénz, hogy a kormány csak a valós bajokról akarja elterelni a
figyelmet.
Emlékeztetek arra, hogy egy nemzeti konzultáció állította meg azt a választójogi
változást, hogy a kiskorú magyar állampolgárnak is legyen szavazati joga, amit
helyette az édesanyja gyakorolhatna. (Igent mondtam, a többség nemet.) Van tehát
súlya annak, amit mondunk.
Nézzük rögtön az első kérdést.
Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok
erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?
Erről sok szó esett, senkinek nem lehet kétsége arról, hogy a kormány
bevándorlás helyett a családtámogatások útját választja.
Bármit mondanak a mindent kritizálók, ez valós kérdés, amire nem egyértelmű a
felelet. Nyugat-Európában a legtöbb kormány bevándorlás párti. Évtizedek óta
észlelik a népszaporulat csökkenését, de egy percig nem izgatták magukat: a
bevándorlás megoldja, vélték. Nem kétséges, hogy a hiányzó munkaerő pótlására a
bevándorlás jobb eszköz, mint a népesedés politika. A bevándorló azonnal munkába
állhat, a most született gyermeket még fel kell nevelni, ki kell tanítani, 18-25
év múlva lehet rá számítani. A bevándorló képzésére nem kell költeni, hozza
magával. A választástól választásig gondolkodó politikusoknak ezek meggyőző
érvek. Amúgy sem tudunk beavatkozni a családok belső életébe, teszik hozzá.
Nálunk az a helyzet, hogy mi sem tudunk, nem is akarunk olyan döntéseket hozni,
ami az emberekre tartozik. Azonban az a szerencsés helyzet, több alapos
tanulmány által bizonyítottan, hogy a magyar nők több gyermeket szeretnének,
mint ahánynak végül a felnevelésére vállalkoznak. Az állami családpolitika tehát
nem tesz mást, mint ennek a létező vágynak a megvalósulása előtti akadályokat
lebontja.
Magyarországon a népesség jelenleg évente mindegy negyvenezer emberrel fogy.
Ennyi bevándorló természetesen nem változtatná meg hazánk kulturális
identitását, és ezek a bevándorlók viszonylag könnyen integrálhatók lennének.
Hacsak nem egy tömbben telepednek le, hacsak családegyesítésre, mint alapvető
emberi jogra hivatkozva el nem utasítanák a beolvadást, a megmaradás útját
választva. Nyugat-Európa sok példát szolgáltatott arra, hogy a muszlim
bevándorlók évtizedek alatt sem integrálódnak. Lehet, hogy a családpolitika nem
lesz eredményes, de ez feltételezés. A bevándorlás eredménytelensége viszont
tény. Ezért számomra egyértelmű, hogy az első kérdésre igen fogok mondani, és
nagyon remélem, hogy nem csalódok majd a többségben sem, amint történt ez a
szavazati jog kiterjesztésének már említett kérdésében.
Surján László