„Támogatja-e Ön azt, hogy az állam ismerje el a valódi főállású anyaság intézményét?”
Nemzeti konzultáció ’18
V.
Támogatja-e Ön azt, hogy az állam
ismerje el a valódi főállású anyaság intézményét?
Jó lenne
tudni, hogy pontosan mik a kormányzati elképzelések. Jelenleg a legkisebb
gyermek nyolcéves koráig kaphat az anya ellátást. Kvázi főállású anyaság tehát
létezik. Feltételezhető, hogy a kormány ennek továbbfejlesztését akarja. Az
egyik irány lehetne a rendszer egyszerűsítése. Eldöntendő kérdés, hogy hány
gyermektől lehessen valaki főállású anya. Fogyatékos gyermek nevelése esetén ne
kössük több gyerekhez, egyébként háromtól lehetne kezdeni. További kérdés a
támogatás összege. Függjön-e a gyerekszámtól, vagy a gyerekek után járó
támogatás ezt a terhet rendezi? Mennyi időre járjon? Mi legyen azokkal, akik a
főállású anyaságból már kiesnek, de nyugdíjjogosultságuk még nincs? Mekkora
nyugdíj jár egy főállású anyának? Azt szokták mondani, hogy az ördög a
részletekben van. Nekünk azonban most csak igen vagy nemet lehet mondani.
Mondjunk
igent.
Vannak,
akik azt mondják, hogy a főállású anyaság ne legyen vonzó a diplomás asszonyok
számára. Hiszen, ha ők otthon maradnak, kidobott pénz volt, amit a közösség a
tanításukra költött. Erre a vádra egy ötgyermekes diplomás édesanya, aki otthon
nevelte a gyerekeit, azt válaszolta, hogy az a tény, hogy egyetemi végzettség
birtokában nevelte a gyerekeit, sokszorosan kamatozik majd az ő munkájukban.
Mivel ismerem a már felnőtt gyerekeket, bizton állítom, hogy igaza volt.
Vizsgáljuk meg részletesebben, mit jelent az állam elismerése? Ha lenne még
közveszélyes munkakerülés, mint büntetendő cselekmény, akkor ez az elismerés
mentesítené az érintetteket? Többről kell szó legyen, mint egy jogi helyzetről.
Az állami elismerésnek valamiképp el kell érnie, hogy a társadalom megbélyegezze
azokat, akik ezt az utat választják. Ismerős a vád: Otthon maradt a fakanálnál…
Emlékezzünk a viharra, amit Ákos nyilatkozata váltott ki, amelyben hitet tett a
hagyományos anyaszerep értéke mellett.
Aki
négy-öt gyermeket nevel, kevés szabadidővel rendelkezik. Mégis elő kell
segíteni, hogy részt vegyenek a helyi társadalmi életben, hogy legyenek civil
szervezi kapcsolataik. Nagy feladat hárul az egyházakra is, gondoskodjanak
lelkigondozásukról, vegyék figyelembe élethelyzetükből fakadó különleges
igényeiket. Csodálatos kezdeményezések léteznek, ahol magányos időseket
összekötnek gyermekes családokkal. Hiszen egy 24 órás szolgálatot ellátó
asszonynak is el kell mennie olykor fodrászhoz, orvoshoz, bevásárolni. Nem is
működik a család, ha az édesanyát négy fal közé zárják. Sokszor, de nem
mindenkor viheti magával a gyerekeit. A három generáció együttélése ritka, mint
a fehér holló. Másrészt sok a teljesen egyedül álló idős, de még sok feladat
ellátására alkalmas ember. Az állami elismerés tehát nemcsak az anyagiakat
jelenti, hanem a társadalmi háló szövögetését is.
Surján
László