Nemzeti konzultáció ’18 - VIII.


VIII. Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyermekeink szellemi, lelki és fizikai fejlődése
olyan érték, amelyet a magyar államnak védenie kell?


Nemzeti konzultáció ’18

VIII.
Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyermekeink szellemi, lelki és fizikai fejlődése
olyan érték, amelyet a magyar államnak védenie kell?

Látszólag
egyszerű kérdés, arra is alkalmas, hogy az ellenzék hívei gúnyolódjanak, a
nemzeti konzultáció feleslegességét bizonygassák erre (is) hivatkozva. Pedig, ha
belegondolunk, roppant mélységek tárulnak fel. Társadalmunkban a gyermekről több
felfogás létezik. Vannak, akik a magánélet területére száműzik a gyermekvállalás
kérdését, s annyi igazságuk van, hogy ez az intim szférába tartozik, kívülről
senkinek nincs joga ítélkezni a másik ember felett sem azért, mert nincs
gyermeke, sem azért, mert van. Vannak, akik az emberi élet kiteljesedését látják
a gyermekvállalásban, saját gyermekeikben a maguk örömét, éltük egyik értelmét.
Mások túlzásokba esnek, majomszeretet, ez a találó magyar kifejezés és ezzel a
gyermek egész életét tönkre teszik, a későbbi bajokat látva jön a „pedig én
mindent megadtam neki”. Sokfélék vagyunk tehát.

Abban
azonban egyet lehetne értenünk, hogy az ország jövője gyermekeink számától és -
rossz szóval - minőségétől függ. Ezt a minőséget jelzi a kérdésben a szellemi,
lelki, fizikai fejlődés említése. Reményik Sándor 1924-ben arra tett ígéretet,
hogy olyan nemzedéket nevelünk,

hogy mind
az idők végezetéig megemlegettetünk. Ez persze csak magánemberi összefogással
keservesen nehéz, ha valahol, itt indokot az állami segítség. Már akkor, ha
valaki érez felelősséget az újabb nemzedékek iránt. Ami egyben a nemzeti iránt
felelősséget is jelenti. Azok, akik nem érzik ezt a felelősséget, nyilván nemmel
szavaznának, ha vállalnák a maguk véleményét. Az eddigi tapasztalatok alapján
nem ezt teszik, hanem távolmaradásukkal tüntetnek.

A földi
élet alaptörvényének látszik, az egész élő világban, növényben állatban egyaránt
kimutatható az élet továbbadása. Az ember esetében az „ivadékgondozás” túl mutat
a biológiai léten, célja, hogy az új nemzedék is képes legyen az emberhez méltó
életre. Erre fogok igent mondani.

Surján
László