"Ma számos ügyet a feje tetejére állítottak az Európai Unióban. Akkora zűrzavar támadt, hogy minden intézmény saját maga próbálja kijelölni a hatáskörét, megszerezve azt a jogot, hogy mások helyett dönthessen. Áldozatul esik ennek az Unió politikai rendszere, amely logikátlan, vagyis értelmetlen lesz. Ennek következményeit a tagállamok polgárai viselik, akik egyre inkább úgy érzik, hogy sanyargatja őket a hatalom, amelyet nem tudnak befolyásolni. Ne higgye senki, hogy hosszabb ideig maradhat változatlan ez a helyzet. Ellenkezőleg, már érzékelhető a változás dinamikája. A társadalom reakciója sem várat sokáig magára, ez pedig véget vethet az egyesült Európának" - Dobos Marianne könyvismertetője.
Dobos
Marianne
Noé
metaforája
„Ma
számos ügyet a feje tetejére állítottak az Európai Unióban. Akkora zűrzavar
támadt, hogy minden intézmény saját maga próbálja kijelölni a hatáskörét,
megszerezve azt a jogot, hogy mások helyett dönthessen. Áldozatul esik ennek az
Unió politikai rendszere, amely logikátlan, vagyis értelmetlen lesz. Ennek
következményeit a tagállamok polgárai viselik, akik egyre inkább úgy érzik, hogy
sanyargatja őket a hatalom, amelyet nem tudnak befolyásolni. Ne higgye senki,
hogy hosszabb ideig maradhat változatlan ez a helyzet. Ellenkezőleg, már
érzékelhető a változás dinamikája. A társadalom reakciója sem várat sokáig
magára, ez pedig véget vethet az egyesült Európának”
A
FELCZAK KÖNYVEK SOROZAT kereteiben új kötet jelent meg a napokban:
A mű lengyel eredetiben az elmúlt
évben, nem véletlenül, hatalmas könyvsiker lett Lengyelországban. Remélem, hogy
nem különben itthon is széleskörű olvasótáborra fog találni. Mindenesetre ezt
már a bemutató is előre jelezte. A Lengyel Intézetben, a résztvevők száma jóval
meghaladta az érdeklődők egyébként is szokásosan magas létszámát.
Amit a szerzőről megtudhatunk,
abból a legfontosabb következtetésként levonható, hogy nemcsak elméleti
szakember, aki doktora a politika tudományának, hanem igen magas szinten
gyakorlója is annak a lengyel és az európai politikában. 1973-ban született
Krakkóban. 1997-ben a Jagelló Egyetemen szerzett politikatudományi diplomát,
majd 2001-ben doktori fokozatot. 2013-tól a Jagelló Egyetem docense. 1998-tól
2001-ig a Miniszterelnöki Hivatal munkatársa volt, 2007-08-ban külügyi
államtitkár, 2009-10-ben miniszterelnöki tanácsadó, majd a szejm alelnöke
2011-től 2015-ig. 2015 januárjában a lengyel parlament képviselője az Európa
Tanács Parlamenti Közgyűlésében. 2015 augusztusától Andrzej Duda lengyel elnök
kabinetvezetője.
Mit is jelent a szó, hogy utópia?
A lexikon szerint:
„Az
utópia (a görög u fosztóképző és toposz ’hely’ szóból,
melynek jelentése ’seholsincs-ország’) a szó eredeti, legszűkebb jelentésében
olyan átfogó társadalomelméleti-államelméleti elképzelés, amely az adott korban
megvalósíthatatlannak látszó, eszményi társadalmi berendezkedést rögzít. A
kifejezés Morus Tamás Utópiájának (1516) címéből származik, de a mű
előzményei már az ókorban megtalálhatók; a legnevezetesebb közülük Platon
Állama.”
Gondoljunk csak bele a szó fent
leírt jelentésébe! Sőt gondoljunk bele a jelentésébe, a kötet címéül adott
jelzős szerkezetben: Európai Utópia! Az ismert tény, és ezzel kezdi a kötet
előszavát Zdzisław Krasnodebski is, amikor megfogalmazza: „Manapság általánosan
elterjedt az a vélemény, hogy válságba került az Európai Unió. Ebben mind az
euroszkeptikusok, mind az eurorajongók egyetértenek.” A válságból pedig kiutat
kell keresni, de nem mindegy, hogy milyen kiutat, és erről már különböznek, és
összecsapnak egymással a vélemények. A kötet „eurorealista” szerzője nemcsak
leírja a betegséget, a válság okait, de kivezető utat is ajánl a lengyel
történelmi tapasztalat alapján, amely csaknem azonos a kelet-, közép-európai
rabállamok tapasztalatával. A 123 évig tartó feloszlatása után, éppen száz éve
függetlenségét kivívó lengyel állam tapasztalatából, szakrális nemzetállami
tapasztalatából tudja, hogy a legfontosabb megőrizni a közép-európai államok
alanyiságát, és külön-külön mindegyiket, de a régióét, mint egészet is.
Közép-Európának új helye és új szerepe van – kell, hogy legyen –, Európában.
Regionális szolidarításra van szükség, sorolja fel a közös érdekeinket mintegy
katalógusba foglalva, mert anélkül „előbb lesz itt Mitteleurópa, mint
Közép-Európa”. Sors-közösségünkből fakad, hogy mennyire fontos a „hétköznapok
közössége”, amely nem a versengésről, de a gazdasági, kulturális stb.
együttműködésről szól.
Különösen fontos ez azért, mert a
lisszaboni egyezményben nincs egyértelműen eldöntve, hogy milyen relációk
legyenek az Unió, mint az egész és a tagállamok között. Kit illet az intézményes
elsőség az európai politikai döntésekben részt vevő alanyok közül?
A föderalisták által erőltetett
Európai Utópia, azaz egy „sehol-sincs” ország, egy nemzetek feletti szintér
hatalmas demokrácia deficittel. Ezzel szemben kell megteremteni a demokráciák
demokráciáját, ahol a „demokráciák” alatt az egyes nemzetállamok értendőek. Az
egyes államok demokráciája alatt pedig az a joguk értendő, hogy azonos elvek
alapján vehetnek részt a döntésekben. Így kialakítható a nemzeti demokráciák élő
közössége, amely garantálni tudja magának a szabadság megőrzését, az alanyisága
védelmét, mert nem egy elvi alapon létező közeg része csupán.
Miután a történelem során
Kelet-Európa országai megtapasztalták, hogy minden nemzetközi konfliktusban a
vesztesek mindig a kisebb, és a fejletlenebb országok, egy instabil – mint a mai
– Európa, a számukra jár nagy veszedelemmel. Amikor pedig kimondható, hogy az
egész világot jellemzi az instabilitás, akkor a nemzeti identitást megőrizve,
kell egységben maradni egy a jog és igazság alapján működően kialakítandó
közösségben. A „Nép” a Demos, az Állampolgárok megkérdezésével működik a
demokrácia. Mennyire szükséges a nép megkérdezése, mikor ilyen súlyos a
migrációs fenyegetettség! A kis államokra rá akarják kényszeríteni a nagy
államok vezetőinek a nézőpontját, ebben a kérdésben is, miközben nem kérdezik
meg ezeknek az államok népeinek a véleményét sem. Kimondható, hogy Brüsszel
olyan messzire került az átlagos európai élettől, mint még soha. Az európai
politika nem vonzó az európai polgárok számára.
Marx „meglátásai”-hoz – melyeket
Engels rendszerezett és népszerűsített – Owen, Saint-Simon, Fourier utópista
szocialisták, valamint Hegel, Feuerbach filozófiája, Malthus, Ricardo, Smith
közgazdaságtana alapján jutott el, miszerint a „tudatot a lét határozza meg.” A
szerintük fejetetejére állítottnak nevezett világról azt állították, hogy ők
talpra állították. Ilyen talpra állított világ az a mai is, melyben nincsenek
leszögezve Európa keresztény gyökerei. Európa pedig, ahogyan ezt az európai
integrációt megálmodó, megteremtő atyák tudták, lélek nélkül halott. A
függetlenség szentje, Szent II. János Pál tanításai azt hirdették Európa
számára, hogy civilizációs és mindenekelőtt szellemi egységének értékei mind a
keresztény identitásban gyökereznek. Az útnak, – Európa vagy keresztény lesz,
vagy nem lesz – vissza kell vezetnie a keresztény hagyományokhoz. Az európai
utópia nem helyezhető az európai nemzetek és államok valódi identitása, és
valódi szükségletei fölé. A kontinens nem áll két részből, régi és új Európából.
Nem lehet kétsebességes Európa, amelyet a valóságtól elszakadt, a pozíciójukban
önmagukat megerősítő brüsszeli eurokraták utópista elitje ural. Önámítással,
hamis képmutatóan.
Vagy ha mégis… Igen az is
megtörténhet… Minden forgatókönyvre fel kell készülni. Adott ugyanis a
hétköznapi eseménysor, ahogyan Jézus az idők végezetét megjövendöli. Az egyik
oldalon, a társadalmi fővonulat, az emberek, nem vesznek észre semmit, mert csak
a hétköznapi eseményekre figyelnek: esznek, isznak, házasodnak. A másik oldalon
épül a bárka. mielőtt kitör a mindent elsöprő özönvíz.
Krzysztof Szczerski kötetének
bevezetője a Noé napjai címet viseli. Telitalálat. Fenyegető, vészterhes
„idők jeleinek” felismerése. Útkeresés, vagy még több, Isten, haza, család
szellemében útmutatás a megújulásra.
A záró sorok is a Noé metaforára
rímelnek: „Legyen ezért ez a könyv felhívás vitára, töprengésre, gondoljuk végig
az európai megújulás útjait. Mi pedig építsünk egy elsüllyeszthetetlen
Lengyelországot, hogy minden forgatókönyvre fel tudjunk készülni. Mint Noé.”
A lengyel politikai irodalom új
remekműve a kötet.
És közben itthon is hallok
hasonlóan fogalmazó, méghozzá mára már klasszikus értékű figyelmeztetéseket. A
Napút 20 éves évfordulóján éppen tegnap este hallottam Báthori Csaba előadásából
Hamvas Béla levelének részletét, amely a folyóiratban fog megjelenni, most
hazai és történelmi párhuzamként epilógusként ide idézek belőle: „A másik:
szellemi ember számára kötelező a remény elvének csalhatatlan megőrzése (Ernst
Bloch és Boros László alakja ködlik fel tudatunkban), a vízözön elképzelése,
beköszönte és elvonulása után egyaránt. Legalább egyetlen jószándékunknak örökké
meg kell maradnia, annak, hogy minden válság elhaladása és lemúlása után ki
tudjuk mondani a plussz egy szót, értelmet adjunk a Kezdetnek. Hamvas
tehát ezt írja Szabó Irmának 1955. április 23-án: A sors által nyújtott
feltételek ellen nem szabad fellázadnom, mert akkor hibát követek el. Ha
elfogadom, nem leszek boldog, de ez másodrendű. Számomra a föld úgysem lehet a
boldogság helye. Önmagamat odáig szeretném érlelni, hogy életem végén olyan
legyek, mint a cukor legmagasabb fokát elért szőlő. Mert a túlvilágon a szőlőből
bor lesz, és nagyon szeretném, ha jó bor lenne. Jelen embertelen és
antikrisztusi világot sem tartom értelmetlennek. Csak annak lenne joga ezt a
kort elvetni, aki felidézésében nem részes. Nos? El tudja magáról mondani? Én
nem. Tehát viselnem kell, és úgy kell élnem, ha valami más rossz jön, abban
ártatlanabb legyek. (in.: Levelek, 218). Mivel zárjam? Talán ezzel:
ma már tudjuk, hogy Hamvas Bélának igaza volt, noha igazságságát nem tudta
érvényesíteni. Nekünk viszont ehhez rendelkezésünkre áll az egész sérthetetlen
jövő.”
És ezzel megerősítve ismétlem meg
a magam véleményét:
ajánlom olvasásra Krysztof Szczerski AZ
EURÓPAI UTÓPIA című, lengyelül 2017-ben, és a napokban magyarul is megjelent
kötetét. A lengyel politikai irodalom új remekműve. A fordító, Pálfalvi Lajos
fantasztikus munkabírását, és a téma iránti elkötelezettségét illetően, nincs az
a dicséret, ami ne bizonyulna kevésnek. Sorban egymást követő fordításaival a
magyar nyelven belül egy sajátos, korszerű, szellemesen érvelő politikai
beszédet teremtett a számunkra. A legkorszerűbb nyelvezetű érveléshez
megteremtette a legkorszerűbben érvelő magyar nyelvezetet is. Hiszen ezek a
kötetek a közép-európai térségből, a függőség állapotában élt nemzetek közül a
lengyelek történelmi tapasztalatára támaszkodva, receptet adnak Európa számára –
Isten, haza, család –, merre van az arccal előre, ha életben akar maradni...
(Krzysztof Szczerski: Az európai utópia. Az
integráció válsága és a lengyel reformkezdeményezés, fordította Pálfalvi Lajos,
Rézbong Kiadó, Felczak Könyvek sorozat, Budapest, 2018, ára: 3200 forint)