"A szerelem kétszer ér el egy párt Temesi Ferenc új regényében: először gimnazista éveik végén, a múlt század hatvanas éveiben, majd pedig öregségüket megelőzően századunk elején. Mindkétszer szertefoszlik a nagy intenzitással megélt kapcsolatuk: szerelmi közellétük az ifjúságban, majd életre szólónak tervezett kapcsolatuk a kapuzárás pillanatában. Mi köti össze a párokat, majd mi oldja szét kapcsolatukat? Ennek a vizsgálata a regény, a megdöbbenés a dupla sikertelenség bekövetkeztekor." - Kabdebó Lóránt könyvismertetője.
Kabdebó Lóránt
Temesi
Ferenc szerelmes regénye
A
szerelem kétszer ér el egy párt Temesi Ferenc új regényében: először gimnazista
éveik végén, a múlt század hatvanas éveiben, majd pedig öregségüket megelőzően
századunk elején. Mindkétszer szertefoszlik a nagy intenzitással megélt
kapcsolatuk: szerelmi közellétük az ifjúságban, majd életre szólónak tervezett
kapcsolatuk a kapuzárás pillanatában. Mi köti össze a párokat, majd mi oldja
szét kapcsolatukat? Ennek a vizsgálata a regény, a megdöbbenés a dupla
sikertelenség bekövetkeztekor. A történetben létezésünk alapkérdései
fogalmazódnak meg. És egyben mindez a két kor valóságának felidézése is. A
könyvben jelentkező problémákat, Temesi nagyszerű írói szerkezetben végigélt és
átgondolt történetét a Magyar Idők 2018. november 10-i számának Olvasólámpa
rovatában értelmeztem. Jellemeztem bemutatásával életünk sorsszerűségét.
Követtem Temesi Ferenc küzdelmét életünk esélyeinek és buktatóinak megértéséért.
A cikkre kattintva
olvasható méretet kapunk
Fellángolások
(Temesi
Ferenc szerelmes regénye)
Temesi Ferenc az a
prózaíró, aki úgy tud rákérdezni valamilyen emberi viszonylatra, hogy felmutassa
általa az örök emberi sajátosságok megélésének módozatait. Ugyanakkor életre
kelti személyes emlékezéssel azt a konkrét történelmi időszakot, amelyből
vétetett az általa elbeszélt történet. Ezt az önmagába nézést a történet
író-szereplője jellemzi is: „Bárhová mész, magadba botlasz. Nem kéne annyit
beszélni magadról, ha volna valaki, akit jobban ismernél. Szerelmekbe menekülsz,
de mindig véget érnek. Szerelmeid elhagytak, barátaid meghaltak. Magadba zártak,
és a kulcsot velük temették. Mintha költő lennél, magadon átszűrve mutatod a
világot.”
És Temesi mindezt egy
példásan megszerkesztett rendszert építve adja elő. Valaha ifjúságában a Por
világirodalmi sikerét azzal az enciklopédikus szerkezettel éri el, amellyel egy
közép-európai kis-nagyváros világát bemutatta a huszadik század történelmi
kiszolgáltatottságai közepette. Jelen regényében egyszerre követem két korszak
dokumentáló leírását, ugyanakkor azt a történetelbeszélői esélyt, amely ritkán
adódik egyetlen ember életében: egy páros szerelmének kétszeri
megjelentetésével. A kamaszidőkben, és az öregkor kezdetén. Egy érettségi
előtti, szinte gyermeki szerelemre emlékeznek, amikor évtizedek múlva interneten
indul újra a kapcsolat az akkor már Norvégiában magára maradt orvosnő és az
itthon hírneves író között. Az ifjonti szerelmet felváltja a beteljesült
együttlétek bölcs összeköttetése. Az ifjonti szerelmek igen gyakran szinte ok
nélkül bomlanak fel hirtelenjében. Az öregkori találkozásokat pedig megterhelik
a már múlóban lévő élet emlékei.
A baráti körükben feltálalt
kétszeri kapcsolat képtelen véglegesen összekötni az elbeszélő Márknak és az
élete értelmét kereső Illnek a sorsát. A kamasz elégedetlenségtől hajtva valaha
a fiú szakított, utóbb pedig az asszony érzi kihűlőnek kapcsolatukat. A sors az
asszonyt a hirtelen halállal távozó norvég szerelmével köti össze véglegesen, az
elbeszélő Márkot pedig egy közös baleset ifjúkori emléke avatja magányos
gyászolóvá. Titokzatos kiválasztottságuk nem a kellemesen megélt élet
kalandsorozata felől fordítja el a szereplőket, azt folyamatosan megélhetik,
sajátos kapcsolatuk is csak ilyennek marad meg. Hiszen mindkét szereplő
végigköveti életét kapcsolatokkal, házassággal és utódokkal is összekötve, csak
azt nem tudják egymás között véglegesíteni, amire valójában vágynának.
Temesi Ferenc könyve így a
beteljesületlenség megdicsőülése. Egy-egy tragikusan zárult kapcsolat az örök
mérték, és helyettük, mellettük maradnak mulandó kapcsolatok. Miért? Ezt akarja
megérteni a regényben az író-főszereplő. Hiszen amilyennek leírja a
környezetüket, az nem akadályozza a pár kapcsolatának beteljesülését, a hatvanas
évek diákvilága éppúgy szervezően segítő körülöttük, mint a „gatyaváltás” utáni
újjászerveződő világ. De a sors másképp alakítja kapcsolatuk történetét.
Temesi Ferenc regényében az
író felidézi a múlt század hatvanas éveit, és megmutatja az életet mostani
századunk elején. Mindkét korban keresi egy kétszer is fellángolt kapcsolat
helyét, reméli tartósságát. De hiába mondják az újrakezdés pillanatában: „A mi
kapcsolatunk egy egzotikus virág, és titkos is. Már magába a történetünkbe is
bele lehet szeretni.” Mint valaha a sokat vitatott Szerelmesfilm, most ez a
szerelmes regény is a szétválás útját magyarázza. Korokat lehet túlélni,
emlékeinket lehet felidézni – de a sorsunkba beleírt elválasztó mozzanatokat
megkerülni, úgy látszik, mégsem sikerülhet. Hiába a címben is jelzett kétszer 49
fejezet, utána kéredzkedik még egy, a meghatározó: a zárás kimondása. Annak
tudata: „nem győzök le mindent”.
(Temesi
Ferenc: 49/49, Scolar, Budapest,
2018. 432 oldal. Ára: 3999 forint)