Visszapillantó


Az Est 1918. november 28-én közölte a csehek november 25-i és a románok november 26-i bevonulását Magyarország területére.


Visszapillantó

Az
Est 1918. nov. 28-én közölte az alábbiakat

A
csehek Nagyszombatban

Csíkszereda
megszállása

A csehek november 25-én
délelőtt fél tízkor a várost megszállották. Legelsősorban a
postahivatalt szállották meg.
A főgimnáziumban is megjelentek, a honnan a tanulókat elkergették, és
kijelentették, hogy ezentúl cseh lesz a tanítás nyelve. A gimnáziumi tanulók
közül többeket, akik annak idején a cseh ellenes tüntetésben részt vettek,
letartóztattak.
Hétfőn délután megkezdődött a városban a cseh garázdálkodás. A cseh csapatok
a város csőcselékének vezetése mellett razziára indultak és akiket a
csőcselék mint kétes elemeket jelölt meg, azokat letartóztatták és a
barakkokba hurcolták. Természetesen előbb házkutatás és az elrejtett
fegyverek után való nyomozás ürügye alatt elszedték a pénzüket és
értéktárgyaikat. Túszokat is magokkal vittek, igy többek között Báthy érseki
helynököt, Dolnoy rendőrfőkapitányt, Borovánszky városi főügyészt, Box
ügyvédet. Csapkovics Gábor ügyvédet és igen sok tekintélyes zsidó polgárt”.

Csíkszeredára kedden (nov. 26.) délben egy órakor vonultak be a románok. A
bevonulás zeneszóval történt. Egy gyalogezred, egy üteg tüzér és megfelelő
trén jött be a városba. A legénységet az ottani honvédlaktanyában, a
tiszteket pedig magánlakásokban szállásolták el. A kormánybiztos nyomban
tárgyalni kezdett a román csapatok parancsnokló tábornokával és ennek
eredménye az volt, hogy a románok a postát, távírdát és a vasutat meghagyták
az eddigi vezetés alatt, csak az ellenőrzést tartották fenn maguknak és
kijelentették, hogy a lapokat cenzúra alá helyezik.
Megkezdték nem sokkal később bevonulásuk után a rekvirálást is. Szénát és
zabot rekviráltak a román csapatok, de mindent készpénz ellenében és
ugyanekkor kijelentették, hogy a rekvirálás csak addig tart, amig a
Gyimespalánkán levő trénjük megérkezik, ami körülbelül három nap múlva fog
megtörténni és akkor maguk élelmezik magukat. A városban a hivatalok tovább
működnek, a románok azokat nem zavarják. Az iskolákban is zavartalanul
folyik tovább a tanítás. A románok általában barátságosan viselkedjek és ti
tisztek is udvarias magatartást tanúsítanak a lakossággal szemben.

Egy
percig sem gondolom, hogy a román megszállás bármivel is jobb, mint a cseh. Azt
sem állíthatom, hogy ez a két jelentés jellemző az egész folyamatra. Mégis
érdemesnek vélem felidézni ezt a százéves híradást, mert a magyarországi
köztudatban a csehek sokkal kulturáltabb, demokratikusabb népként élnek, mint a
„balkáni”, még az erdélyi románok által is lenézett regáti (ó-romániai) népség.
A cseh arrogancia egyébként szlovák szemmel is elfogadhatatlan. Ha elveszik a
magyaroktól az iskoláikat, akkor szlovák iskoláknak kellene teret nyitni –
gondolnám, ha szlovák volnék, a csehek maradjanak Csehországban. Még meg sem
száradt a tinta Csehszlovákián, még jóval a békekötés előtt vagyunk, de a
szlovákok elnyomása már megkezdődött: nem csoda, hogy ketté vált az egynek
képzelt ország.


Surján László