Adventjeink


Ha ebben az adventben nemcsak azon dolgozunk, hogy végre hozzánk jöjjön el az Úr, hanem a Bangha féle második fajta eljövetelt (Hazánknak, társadalmunknak, az egész emberiségnek ádventjét) is szeretnénk, nos akkor van miért fohászkodni, illetve kinek-kinek tehetsége szerint tenni is.

Adventjeink

Egy részletet idézek Bangha
Béla adventi prédikációjából. Elhangzott 1927. nov. 27-én. (forrás: A Pesti
Napló 1927. nov. 29. száma)

Három Úrjövetet
várunk


Valóban, ma is várjuk Jézus Krisztus
eljövetelét. Három Úrjövetet

várunk. Az egyénnek, a léleknek az ádventjét. Hazánknak, társadalmunknak, az
egész emberiségnek ádventjét. És az Ítélet napjának eljövetelét, amikor az Úr
Jézus nem a betlehemi kisded mosolygásával érkezik hozzánk, hanem az örök Ítélő
szigorú, villámló tekintetével.

A modern pogányság
örvényében élő mai léleknek nagy szüksége van, Krisztusra, az igazi, élő hit
világosságára. Jöjjön el hozzánk Jézus az ő kegyelmével, vagy ha itt van, akkor
gyarapodjék bennünk! Ismerjük Öt, de még mindig nem áll úgy előttünk, mint ahogy
kellene és érdemelné! Szeretjük és mégis mindig ingadozásban telik el az
életünk! Hol vagyunk a szentek mély és őszinte hitétől! Az őskeresztények
vallásosságától! Vajon élünk-e az evangéliumi eszközökkel úgy, ahogyan kellene!
Imádkozunk-e! A Szentségekhez járulunk-e! íme, ezért van szüksége a léleknek
Úrjövetre, hogy a mai, Krisztust megtagadó életben az ö kegyelme mutassa meg
nekünk az igazi utat.

Az Úrjövet szó nem
terjedt el, ma adventet mondanánk. Bangha is felváltva használja. De ettől
függetlenül a prédikáció nemcsak érthető, hanem meg is érintő gondolatokat üzen
ma is, kilenc évtized távlatából.

Nemrégiben Kiss Rigó
László püspök úr egy összejövetelen azt fejtegette, hogy a különféle felmérések
nem tudnak tiszta képet adni a vallásosságról, mert ami az ember és az Isten
között zajlik, abba nem lát bele a közvéleménykutató. Ez kétségtelen, ám a
vallásszociológia több oldalról közelíti meg a kérdést, és eredményeit nem
helyes teljesen elvetni. Az európai emberek vallásosságáról

egy 2015-17 közötti felmérés

összegzése az egyes országok vallásosságát
próbálta összehasonlítani. Íme az eredmény:


A képen szöveg, térkép láthatóEz egy automatikusan létrehozott leírás.


Minél sötétebb a színezés, annál vallásosabb az adott ország. A
felmérés azt próbálta tisztázni, hogy az egyes országokban


  • hányan jelentik ki, hogy a vallás nagyon fontos része az
    életüknek,


  • hogy legalább havonta részt is vesz istentiszteleten,


  • hogy naponta imádkozik,


  • hogy szilárdan hisz-e Istenben.

Nézzük miként válaszoltak a
magyarok:

A vallás nagyon fontos
része az életemnek:

Legalább havonta ott
vagyok az istentiszteleten:

Naponta imádkozom:

Fenntartás nélkül hiszem
Isten létét:

14 %

17 %

16 %

26 %

 Az
eredményeket átlagolták és az egyes országokat összehasonlították. A tárkép
világosan mutatja, hogy Európa keleti fele inkább gyakorolja a vallását, mint a
nyugati. Ebben az ortodoxok vezetnek. Négy színárnyalat van, mi a harmadik
kategóriában vagyunk, a spanyolokkal, norvégokkal, olaszokkal egy csoportban. Ha
tehát ebben az adventben nemcsak azon dolgozunk, hogy végre hozzánk jöjjön el az
Úr, hanem a Bangha féle második fajta eljövetelt is szeretnénk, nos akkor van
miért fohászkodni, illetve kinek-kinek tehetsége szerint tenni is.


Surján László