"A DPA német hírügynökség december 1-én megírta: „Románia Erdély bekebelezésének századik évfordulóját ünnepli”. Megállapította azt is, hogy ezzel Románia addigi területe a harmadával bővült. A román külügy szerint nem a történelmi igazságot tükrözi a megfogalmazás; a berlini nagykövet levélben fordult a DPA hírügynökséghez."
Árulkodó érzékenység
A
DPA német hírügynökség december 1-én megírta: „Románia Erdély bekebelezésének
századik évfordulóját ünnepli”. Megállapította azt is, hogy ezzel Románia addigi
területe a harmadával bővült. A román külügy szerint nem a történelmi igazságot
tükrözi a megfogalmazás; a berlini nagykövet levélben fordult a DPA
hírügynökséghez.
A
külügyminisztérium azt írta: „Az említett hírben tapasztalható, tudatlanságból
vagy rossz szándékból fakadó súlyos hibák sértik a történelmi igazságot és a
versailles-i (1919) és a trianoni (1920) békeszerződéseket. A külügyminisztérium
a berlini román nagykövetségen keresztül a DPA-hoz és a ZDF-hez fordult a
helyzet tisztázása és a hírek pontosítása végett”.
Emil Hurezeanu berlini nagykövet tehát levélben fordult a
DPA-hoz:
„Ha az 1918. december 1-jei, az önrendelkezés elvén és a többség demokratikus
voksán alapuló, a versailles-i és trianoni békeszerződések által elismert
határozat egyenértékű Hitler 1938-as (Ausztriát bekebelező) Anschlussával, akkor
mi – én, mint a NATO- és EU-tag Románia nagykövete és Ön, a német DPA
vezérigazgatója – teljesen eltérő korban és világban élünk”.
Ezzel szemben Erdélyben nem volt semmiféle szavazás, ami megerősítette volna a
magyarországi románok elszakadási vágyát. Gyulafehérváron 1228 román küldött
volt jelen, akiket állítólag helyben választottak, tehát fogadjuk el, hogy
valóban küldöttek voltak. De sem a szászok, sem a magyarok nem voltak
hivatalosak, tehát nem Erdély népe, hanem csak az erdélyi románok nevében
nyilatkozhattak. Az
1910-es népszámlálási adatok szerint
anyanyelvét tekintve Erdély, a Bánság, valamint Arad, Bihar, Szatmár, Szilágy és
Máramaros megye lakosságának 53,8 százaléka volt román. Kétlem, hogy ez a 2,8
millió ember egy népszavazáson száz százalékban az egyesülés mellett szavazott
volna. A szászok a maguk autonómiáját biztosítandó, mindig a többséggel
tartottak, de ha Erdély népe szabadon dönthetett volna a saját sorsától,
megjósolhatatlan, hogy hová álltak volna. Egy szó, mint száz: szó sem volt a
Wilsoni elvekről, sehol, így Erdélyben alkalmazták azokat. Döntő jelentősége
lett volna az esetleges népszavazás időpontjának. Ha arra az után került volna
sor, amikor kiderült, hogy a gyulafehérvári határozatoknak csak egy pontját
iktatták Bukarestben törvénybe, a magyarországi románok esetében biztosan nem
lett volna meg a száz százalékost támogatás a csatlakozáshoz. Olyasmi helyzet
alakult volna ki, mint most a Brexitnél. A britek vékony többsége ki akart lépni
az Európai Unióból, ám amikor szembesült ennek következményeivel, a
közvéleménykutatások szerint ez a többség elenyészett, s mára a többség maradna,
ha maradhatna.
Ha
a román diplomácia a németektől a helyzet tisztázását és a hírek pontosítását
kérte, akkor álljunk elébe és valóban tisztázzuk a tényeket. Gyulafehérváron a
románok lakta területen élő nem románok egyetemlegesen kizárattak az
önrendelkezésből. A határozatokat nem semleges helyzetben hozták, hanem akkor,
amikor már napokkal korábban a román hadsereg betört Erdélybe. Ferdinánd király
már 1918. november 24-én felhívást intézett a hadsereghez:
Katonák!
A régvárt óra
elérkezett. A szövetségesek átlépték a Dunát, ez az óra arra int, hogy mi is
szövetségeseink oldalán fegyvert fogjunk. Harcra hívlak benneteket, hogy
megvalósítsuk régi álmunkat, hogy az összes románok egyesítessenek, amiért
1916., 1917. évben annyi vitézséggel harcoltatok. … Mutassátok meg, hogy a
várakozás ideje nem tudta meggyengíteni a román harcos karját. A mi bukovinai és
erdélyi testvéreink hívnak az utolsó harcra, hogy vitézségitekkel hozzátok meg
az idegen járom aluli szabadulást. A győzelem a miénk és a jövő biztosítani
fogja az egész román nemzet békés és boldog életét. Ezért előre ősi vitézséggel.
Az Isten velünk van!
Ferdinánd
A hadsereg pedig ennek
megfelelően járt el: november 25-én a Gyimesi szoroson át betört Erdélybe.
Biztos, hogy olyan képtelenség ezt a betörést, ami egyben a nem is oly régen
megkötött béke durva megsértése volt, egy kalap alá venni az Anschlussal?
A románok ahelyett,
hogy elismernék: erővel szerezték meg Magyarországtól Erdélyt, egy olyan mítoszt
gyártottak korábban, hogy nekik ez a terület jár. Ennek egyik fajtája volt a
mára megbukott dákoromán elmélet, a másik pedig amit most hangoztatnak, hogy a
wilsoni elvek alapján meghozott demokratikus döntés. Ma a mítoszgyártás oka nem
lehet más, mint a félelem: amit erővel szereztünk, erővel el is lehet venni.
Ahogy 1940-ben is féltek, hogy egész Erdélyt elvesztik, ezért ide adták a felét.
A német sajtó elleni kirohanásuk erről a fortélyos félelemről árulkodik. Nem
veszik észre, hogy ma nem területre, hanem emberhez méltó életre, a megmaradás
esélyére vágyik a magyarság. Ha ebben megegyeznénk, akkor ők maguk is
erősödnének és nem kellene félniük többet.
Surján László