December 19-én Ferenc pápa a karácsonyról tartotta katekézisét. Hangsúlyozta, hogy nem könnyű jól karácsonyozni, el is véthetjük azt. Akkor karácsonyozunk helyesen, ha engedjük, hogy megszólítson, meglepjen, felrázzon bennünket az állandó meglepetésekkel szolgáló, sosem szokványos Isten.
Engedjük, hogy meglepjen bennünket Jézus ezen a karácsonyon!
December 19-én Ferenc pápa a karácsonyról tartotta katekézisét.
Hangsúlyozta, hogy nem könnyű jól karácsonyozni, el is véthetjük azt. Akkor
karácsonyozunk helyesen, ha engedjük, hogy megszólítson, meglepjen, felrázzon
bennünket az állandó meglepetésekkel szolgáló, sosem szokványos Isten.
Ferenc
pápa katekézisének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Hat
nap múlva itt a karácsony. A fák, a díszek és a fények mindenütt emlékeztetnek,
hogy idén is eljön az ünnep. A reklámgépezet azt sulykolja belénk, hogy újabb és
újabb ajándékokkal lepjük meg egymást. De kérdezem: vajon az ilyen ünnep tetszik
Istennek? Ő milyen karácsonyt, milyen ajándékokat, milyen meglepetéseket
szeretne?
Nézzük meg a történelem első karácsonyát, hogy megismerjük Isten ízlését! A
történelem első karácsonya tele volt meglepetésekkel. Máriával kezdődik,
aki József jegyese volt: érkezik az angyal, és megváltoztatja az életét. Szűzből
anya lesz. Folytatódik Józseffel, aki arra kap meghívást, hogy egy gyermek apja
legyen anélkül, hogy nemzette volna őt. Egy olyan gyermeknek az apja, aki – és
itt a fordulat! – a legkevésbé sem várt időpontban érkezik, vagyis amikor Mária
és József még csak jegyesek, és a törvény értelmében nem élhettek még egy fedél
alatt. A készülődő botrány elkerülésére a kor jó ízlése azt parancsolta
Józsefnek, hogy taszítsa el magától Máriát, és védje meg saját nevének jó hírét,
ezzel szemben ő, bár joga lett volna Mária eltaszítására, meglepetést tartogat:
hogy ne okozzon kárt Máriának, azt gondolja, hogy majd titokban elbocsátja,
feláldozva ezzel saját nevének becsületét. Csakhogy itt egy újabb meglepetés:
álmában Isten összekuszálja a terveit, és azt kéri tőle, hogy vegye magához
Máriát. Jézus megszületése után Józsefnek megvannak a maga elképzelései családos
életéről, de egy újabb álomban utasítást kap, hogy keljen fel, és induljon
Egyiptomba. Látjuk tehát, hogy Jézus születése, az első karácsony váratlan
változásokat hozott az életben. És ha mi meg akarjuk élni a karácsonyt, akkor
meg kell nyitnunk a szívünket, és késznek kell lennünk a meglepetésekre, vagyis
a váratlan változásokra életünkben.
Karácsony éjszakáján pedig megérkezik a legnagyobb meglepetés: a Magasságos egy
kisded. Az isteni Szó egy csecsemő (infante), melynek szó szerinti jelentése:
„szólni nem tudó”. Tehát az isteni Szó „szólni nem tudóvá” válik. A Megváltó
fogadására pedig nem az akkori kor és hely vezetői, nem is a nagykövetek
érkeznek, hanem az egyszerű pásztorok, akiket éjszakai munkájukban meglepnek az
angyalok, s azon nyomban futásnak erednek. Ki számított erre? A karácsony nem
más, mint Isten váratlanságának ünneplése, jobban mondva egy váratlan
Isten ünneplése, aki feje tetejére állítja logikáinkat és várakozásainkat.
Karácsonyozni tehát
azt jelenti, hogy befogadjuk a földön a Menny meglepetéseit. Nem élhetünk
„földhözragadtan”, amikor a Menny a világba hozta meglepetéseit! A karácsony új
korszakot nyit, amelyben az életet nem tervezzük, hanem odaajándékozzuk;
amelyben többé nem önmagunkért, a saját kedvünk szerint élünk, hanem Istenért és
Istenben, mert Jézus születése óta Isten a „velünk lévő Isten”, aki együtt él és
együtt jár velünk. A karácsony megélése azt jelenti: engedjük, hogy felrázzon
bennünket a karácsony meglepő újdonsága. Jézus születése nem kandallómeleget
kínál, hanem isteni borzongást, mely felrázza a történelmet. A karácsony az,
amikor az alázat elégtételt vesz a pökhendiségen, az egyszerűség a gazdagságon,
a csend a lármán, az imádság az „én időmön”, Isten ideje az én időmön.
Karácsonyozni azt jelenti, hogy úgy cselekszünk, mint Jézus, aki értünk,
rászorulókért jött, vagyis leszállunk a rászorulók felé. Karácsonyozni azt
jelenti, hogy úgy cselekszünk, mint Mária: tanulékonyan bízunk Istenben
anélkül, hogy tudnánk, mit fog tenni. Karácsonyozni azt jelenti, hogy úgy
cselekszünk, mint József: felkelünk, hogy megvalósítsuk, amit Isten akar,
még ha az nem is a mi terveinket tükrözi. Szent József meglepő módon sosem
beszél az evangéliumban: egyetlen szó sem hangzik el József ajkáról az
evangéliumban; az Úr a csendben beszél hozzá, az álmában szólítja meg. Akkor
vesszük komolyan a karácsonyt, ha jobban szeretjük Isten csendből szőtt szavát,
mint a fogyasztói zsibongás hangzavarát. A karácsony akkor lesz számunkra is
meglepetés, és nem valami megszokott dolog, ha el tudunk csöndesedni a betlehemi
jászol előtt. Megállni csöndben a betlehemi jászol előtt: erre kapunk meghívást
karácsonykor. Szánj rá egy kis időt, állj oda csöndben a betlehemi jászol elé,
és megérzed, meglátod majd a meglepetést!
Sajnos azonban eltéveszthetjük az ünnepet, ha a Menny újdonságai helyett
a szokásos földi dolgokra figyelünk. Ha a karácsony csak egy szép hagyományos
ünnep marad, amikor a középpontban mi vagyunk, és nem ő, akkor elveszített
alkalom lesz. Kérlek benneteket, ne tegyük világiassá a karácsonyt! Ne
tegyük félre az Ünnepeltet, mint annak idején, amikor „övéi közé jött, de övéi
nem fogadták be” (Jn 1,11). Az adventi időszak első evangéliumától kezdve az Úr
figyelmeztetett bennünket, és arra kért, nehogy elnehezedjék a szívünk
„kicsapongásban” és „az élet gondjaiban” (Lk 21,34). Ezekben a napokban
futkorászunk, talán többet, mint az év során bármikor. Így azonban épp az
ellenkezőjét tesszük annak, amit Jézus szeretne. A napjainkat megtöltő ezeregy
teendőt és a felgyorsult világot hibáztatjuk érte. Jézus viszont nem a világot
hibáztatta, hanem minket kért, hogy ne engedjünk a sodrásnak, és imádkozva
virrasszunk minden pillanatban (vö. Lk 21,36).
Akkor lesz tehát karácsonyunk, ha Józsefhez hasonlóan teret adunk a csöndnek, ha
Máriához hasonlóan azt mondjuk Istennek, hogy „itt vagyok”; ha Jézushoz
hasonlóan közel leszünk azokhoz, akik egyedül vannak; ha a pásztorokhoz
hasonlóan kilépünk karámunkból, hogy Jézussal legyünk. Akkor lesz karácsonyunk,
ha rálelünk a világosságra a szegényes betlehemi barlangban. De nem lesz
karácsonyunk, ha a világ csillogó fényeit keressük, ha elhalmozzuk magunkat
ajándékokkal, ebédekkel, vacsorákkal, de nem segítünk legalább egy szegényen,
aki Istenhez hasonlít, mert karácsonykor Isten szegényként jött közénk.
Kedves testvéreim! Áldott karácsonyt, Jézus meglepetéseivel teli karácsonyt
kívánok nektek! Kellemetlen meglepetéseknek is tűnhetnek, de Isten ízlése már
csak ilyen! Ha elfogadjuk őket, saját magunknak okozunk ragyogó meglepetést.
Mindnyájan ott hordjuk szívünkben a meglepődés képességét. Engedjük, hogy
meglepjen bennünket Jézus ezen a karácsonyon!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Magyar Kurír 2018.12.19.