December 9-én délben Ferenc pápa elimádkozta az Úrangyala imát a Szent Péter téren egybegyűlt zarándokokkal. Hangsúlyozta, hogy nekünk is tudnunk kell változtatni magatartásunkon, nyitnunk kell mások felé, reményt és vigaszt kell vinnünk az embereknek.
Gondolkodjunk el, miben tudnánk változtatni magatartásunkon!
December 9-én délben Ferenc pápa elimádkozta az Úrangyala imát a Szent Péter
téren egybegyűlt zarándokokkal. Hangsúlyozta, hogy nekünk is tudnunk kell
változtatni magatartásunkon, nyitnunk kell mások felé, reményt és vigaszt kell
vinnünk az embereknek.
Ferenc
pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Múlt vasárnap a liturgia arra hívott, hogy virrasztással és imádsággal éljük meg
az adventi időszakot, az Úrra való várakozást: „virrasszatok” és „imádkozzatok”.
Ma, advent második vasárnapján, arra kapunk útmutatást, hogyan töltsük meg
tartalommal, hogyan tegyük konkréttá ezt a várakozást: elindulva a megtérés
útján. Az út vezetőjeként az evangélium Keresztelő János alakját állítja
elénk, aki „bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a
bűnök bocsánatára” (Lk 3,3). A Keresztelő küldetésének bemutatására Lukács
evangélista Izajás ősi jövendölését használja fel, mely így szól: „A pusztába
kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket
töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el!” (Lk 3,4–5).
Az
érkező Úr előtti út készítéséhez számot kell vetni a megtérés követelményeivel,
melyre a Keresztelő hív. Melyek a megtérés követelményei? Mindenekelőtt be kell
tömködnünk azokat a repedéseket, amelyeket rideg és közönyös magatartásunk
okozott, meg kell nyílnunk mások felé, ugyanazokkal az érzelmekkel, amelyek
Jézust töltötték el, vagyis azzal a szívélyességgel és testvéri odafigyeléssel,
mely magáénak érzi a felebarát szükségeit. Tehát be kell tömködnünk a ridegség
okozta repedéseket! Nem lehet szeretetkapcsolatunk, testvéri kapcsolatunk
felebarátunkkal, ha „kátyúk” vannak, ahogyan nem tudunk haladni olyan úton sem,
amely tele van kátyúval. Változtatnunk kell magatartásunkon! S mindezt úgy, hogy
különösen odafigyelünk a rászorulókra. Aztán le kell csiszolnunk a büszkeség és
gőg okozta érdességet is. Sokan vannak, akik anélkül, hogy észrevennék, büszkék
és fanyarok, nem ismerik a szívélyességet. Ezt le kell győzni, és konkrét
gesztusokkal ki kell békülni testvéreinkkel, bocsánatot kell kérnünk bűneinkért.
Nem könnyű kiengesztelődni. Mindig arra gondolunk: „Ki teszi meg az első
lépést?” Az Úr segít nekünk, ha jó szándék vezet bennünket. A megtérés ugyanis
akkor teljes, ha alázatosan beismerjük hibáinkat, hűtlenségeinket,
mulasztásainkat.
Hívő ember az, aki közelítve testvéréhez, Keresztelő Jánoshoz hasonlóan utakat
készít a pusztában, vagyis a remény távlataira mutat a kudarctól és vereségtől
terhelt, kiúttalan élethelyzetekben. Nem adhatjuk meg magunkat a bezárkózás és
elutasítás negatív helyzetei előtt, nem hagyhatjuk, hogy legyőzzön bennünket a
világ mentalitása, mert életünk középpontja Jézus és az ő világosságot,
szeretetet és vigasztalást adó szava. Ő a középpont! A Keresztelő erélyesen,
szigorúan szólította fel korának embereit megtérésre. Ugyanakkor tudott
meghallgatni, képes volt gyengéd gesztusokra, a megbocsátás gesztusaira az
emberek sokasága felé, akik hozzá járultak, hogy megvallják bűneiket és
megkeresztelkedjenek nála a bűnbánat keresztségével.
Keresztelő János tanúságtétele segít bennünket, hogy tudjunk fejlődni
életvezetésünkben megmutatkozó tanúságtételünkkel. Prédikálásának tisztasága,
igazságot kimondó bátorsága fel tudta ébreszteni a régóta szendergő reményteli
várakozásokat a Messiásra. Ma is, Jézus tanítványainak is az a feladata, hogy az
ő alázatos, mégis bátor tanúi legyenek, hogy reményt öntsenek az emberekbe,
megértessék, hogy mindenek ellenére Isten országa nap nap után folytonosan épül
a Szentlélek erejében. Gondolkodjunk el mindannyian: hogyan tudok változtatni
valamit magatartásomon, amivel készíteni tudom az utat az Úr előtt?
Szűz Mária segítsen, hogy nap nap után készítsük az Úr útját, magunkon kezdve;
és hogy a béke, az igazságosság és a testvériség magjait hintsük rendíthetetlen
türelemmel magunk körül!
A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:
Kedves testvéreim! Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, Rómából,
Olaszországból és a világ sok részéből érkezett zarándokok!
Külön is üdvözlöm az Orvieto-Todi-i egyházmegye számos fiatalját. Köszönöm,
[hogy eljöttetek] szép adventet!
Köszöntöm a trapani, caltagironei és brontei híveket, valamint a Bergamo
melletti Almè oratóriumának bérmálkozóit.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el
imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Magyar Kurír 2018.12.09.