December 2-án a déli Mária-imádság alkalmával Ferenc pápa arra biztatta a hívőket, hogy virrasztással és imával készüljenek a karácsonyra és Krisztus dicsőséges eljövetelére. Kérte, hogy vizsgálják meg életvitelüket, ne önmaguk körül forogjanak, hanem tárják ki szívüket és segítő kezüket mások felé.
Ha
csak vásárolunk, Jézus elmegy mellettünk!
December
2-án a déli Mária-imádság alkalmával Ferenc pápa arra biztatta a hívőket,
hogy virrasztással és imával készüljenek a karácsonyra és Krisztus dicsőséges
eljövetelére. Kérte, hogy vizsgálják meg életvitelüket, ne önmaguk körül
forogjanak, hanem tárják ki szívüket és segítő kezüket mások felé.
Ferenc
pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Ma
kezdődik az advent, az a liturgikus időszak, amely felkészít bennünket
karácsonyra. Arra hív, hogy emeljük fel tekintetünket és nyissuk ki szívünket,
hogy befogadjuk Jézust, akire várnak a népek. Adventben nemcsak Jézus
születésére, karácsonyra várakozunk, hanem fel kell ébresztenünk magunkban a
Krisztus dicsőséges visszatérésére való várakozást is – az idők végén ugyanis
visszatér –, koherens és bátor döntésekkel készülnünk kell a vele való végső
találkozásra. Visszaemlékszünk Jézus születésére, várjuk Krisztus dicsőséges
visszatérését és a mi személyes találkozásunkat is vele: azt a napot, amikor az
Úr elszólít bennünket [ebből a világból]. Ez alatt a négy hét alatt ki kell
lépnünk beletörődő és megszokott életmódunkból, táplálnunk kell a reményt,
táplálnunk kell az álmokat egy új jövőről. A mai vasárnap evangéliuma (vö. Lk
21,25–28.34–36) épp ebbe az irányba mutat, óv bennünket, nehogy engedjük, hogy
eluralkodjon rajtunk az önös életmód és a felgyorsult, szétszakító életritmus.
Különösen élesen hangzanak Jézus szavai: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék
szívetek tobzódásban, részegeskedésben és e világi gondokban. Így majd nem ér
készületlenül benneteket az a nap. […] Virrasszatok hát és imádkozzatok
szüntelenül” (Lk 21,34.36).
Virrasztva és imádkozva:
így kell megélnünk ezt a mától karácsonyig tartó időszakot. Virrasztva és
imádkozva. A belső elálmosodás abból fakad, hogy mindig magunk körül forgunk és
életünk bezárul a maga nehézségeivel, örömeivel és fájdalmaival. Mindig csak
magunk körül forgunk. Ez pedig elfáraszt, elálmosít, elzár a remény elől. Itt a
gyökere az elnehezedésnek és a lustaságnak, melyről az evangélium beszél. Az
advent virrasztó magatartásra hív bennünket, vagyis arra, hogy nézzünk szét
magunk körül, tágítsuk ki elménket és szívünket, hogy megnyíljunk az emberek,
testvéreink szükségletei előtt és eltöltsön bennünket a vágy egy új világra. Ez
a vágya az éhségtől, az igazságtalanságtól és a háborútól meggyötört népeknek;
ez a vágya a szegényeknek, a gyengéknek, a magukra hagyottaknak. Alkalmas ez az
időszak arra, hogy megnyissuk szívünket, hogy konkrétan rákérdezzünk, hogyan és
kikért éljük életünket.
A
második magatartás ahhoz, hogy jól éljük meg az Úrra való várakozás idejét, az imádság.
„Emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett szabadulásotok” (Lk 21,28),
figyelmeztet Lukács evangéliuma. Fel kell kelnünk és imádkoznunk kell,
gondolatainkat és szívünket az érkező Jézus felé kell fordítanunk. Akkor
szoktunk felkelni, amikor várunk valamit vagy valakit. Mi Jézust várjuk, és
imádságban akarjuk várni, ami szorosan kapcsolódik a virrasztáshoz. Imádkozni,
várni Jézust, megnyílni mások előtt, ébernek lenni, nem bezárkózni magunkba. De
ha a fogyasztás légkörében gondolunk a karácsonyra, ha azt keresem, mit tudnék
megvásárolni, hogy ezt meg azt tegyem, vagyis mintha egy világi ünnepet
tartanánk, akkor Jézus elmegy mellettünk, és nem találunk rá. Mi Jézust várjuk,
és imádságban akarjuk várni, ami szorosan kapcsolódik a virrasztáshoz.
De mi a
horizontja imádságos várakozásunknak? Ezt a Bibliában főleg a próféták szavai
mutatják meg. Ma Jeremiást halljuk, aki a száműzetésben sok megpróbáltatást
elszenvedő néphez beszél, ahhoz a néphez, amelyet önazonosságának elvesztése
fenyeget. Minket, keresztényeket is, akik Isten népe vagyunk, fenyeget a
veszély, hogy elvilágiasodunk és elveszítjük önazonosságunkat, sőt, hogy
„elpogányosítjuk” a keresztény életmódot. Ezért szükségünk van Isten szavára,
mely a prófétán keresztül meghirdeti nekünk: „Íme, jönnek majd napok […], amikor
teljesítem a jót, amelyet […] megígértem. Azokban a napokban és abban az időben
igaz sarjat támasztok Dávidnak, aki ítélkezik majd és igazságot szolgáltat a
földön” (Jer 33,14–15). Ez az igaz sarj pedig Jézus, aki jön, és akit várunk.
Szűz
Mária, aki elhozza nekünk Jézust, a várakozás és az imádság asszonya, segítsen
megerősíteni reményünket az ő fiának, Jézusnak ígéreteiben, hogy
megtapasztalhassuk, hogy Isten a történelem viszontagságai közt is mindig
hűséges marad, és az emberi hibákat is felhasználja arra, hogy megmutassa
irgalmasságát.
A
Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Az
advent a remény időszaka. Most szeretném magamévá tenni a szíriai gyermekek
békevágyát, a szeretett Szíriáról van szó, amely nyolc éve tartó háborútól
szenved. Ezért csatlakozva a Szükséget Szenvedő Egyház [Kirche in Not]
segélyszervezet kezdeményezéséhez most
meggyújtok egy gyertyát, együtt sok gyermekkel, akik ugyanezt teszik. Szíriai
gyermekek és számos hívő a világon meggyújtják ma gyertyáikat. [Meggyújtja a
gyertyát.]
A
reménynek ez a lángja és a többi sok-sok láng oszlassa el a háború sötétségét!
Imádkozzunk, és segítsük a keresztényeket, hogy az irgalmasság, a megbocsátás és
kiengesztelődés tanúiként megmaradjanak Szíriában és a Közel-Keleten! A remény
lángja érje el azokat is, akik napjainkban konfliktusoktól és feszültségektől
szenvednek a világ sok, közeli és távoli részén. Az Egyház imája segítse őket
átérezni a hűséges Isten közelségét, és érintse meg minden ember lelkiismeretét,
hogy őszintén dolgozzon a békéért! Isten, a mi Urunk pedig bocsásson meg
azoknak, akik háborúznak, azoknak, akik fegyvereket gyártanak, hogy elpusztítsuk
egymást; térítse meg szívüket! Imádkozzunk a békéért a szeretett Szíriában!
[Üdvöz légy, Mária…]
Szeretettel köszöntelek benneteket, rómaiak és zarándokok, akik itt vagytok!
Külön is üdvözlöm azokat, akik Valenciából, Pamplonából és az egyesült
államokbeli Lindenből érkeztek, hasonlóképpen a madridi „Claret” iskola tanulóit
is tanárait. Köszöntöm a modicai vegyes kart, az altamurai, conversanói és
laterzai hívőket.
Kellemes
vasárnapot és szép adventi utat kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne
feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás:
Magyar Kurír 2018.12.02