utolsó napjai az évnek
kétezer éve így szokás
nem törtetünk számolunk
az ünnep eljön
nincs semmi számítás
Radnai István:
Jóakaratú békesség
Karácsonyi vers Surján Lászlónak
téli napsütés
fáradt pamacsok ülnek fent
felhők a szelíd kékben
semmi nem fenyeget
a fagyról elfeledkezünk
széttárjuk a kabátot
kényelmesen járunk
egy lépésünk sem siet
nem huzakodunk a fákon
melyik halott fenyő
lesz éji illat-áldozat
utolsó napjai az évnek
kétezer éve így szokás
nem törtetünk számolunk
az ünnep eljön
nincs semmi számítás
utolsót üt megszólal
az éjféli harangszó
aki most kisistennel érkezik
előtte az élet
mennyből angyalt hív
sok elaggott lélek
nyugtázza a legrosszabb
karácsonykor
rontani el a család örömét
ha elámít ez a fáradt kékre
feszített paplan párna
még nem
még jön a gyertyagyújtás
nem vágyik senki felhő-fehér ágyba
ha nap az égről leszalad
hogy gyújthassuk a gyertyát
valaki emlegeti a dédanyámat
kilencven lett volna éppen
de nem várta meg a karácsony
pedig ilyenkor feledkezve a fagyról
gyerekként a szobában
húzgáljuk fel-alá a szánkót