Elhangzott 2018. december 15-én, a Magyar Örökség Díj átadásakor
Matl Péter
méltatása
Elhangzott 2018. december 15-én, a
Magyar Örökség Díj átadásakor
Mi sem lenne természetesebb, mint
fiatal kollégám Matl Péter szobrász kitűnő képességeit elemezzem. Gazdag,
magától értetődő formaalakítását, szimbólumteremtő képességét, az anyaggal való
bánásmódban az anyag tiszteletét. De mégis itt valami hiányérzetem támadt. Mi az
ami mindezt megelőzi, mi az ami ennél is fontosabb? Ez pedig a magyar sors és
ezen belül is a legkegyetlenebb, a kárpátaljai sors, ahol a háború végén minden
18 és 50 év közötti magyar férfit módszeresen ki akartak
irtani és ez nagyrészt sikerült.
Erről szólt a tavalyi „Po pjaty – Ötösével” c. kiállítása a Duna
Palotában, ahol szinte hallottam a „Po pjaty!” ordítozásokat, amit a magyarok
nem értettek. Ötösével! Mert a magyarság már csak darabszámot jelentett, és hogy
könnyebb legyen az ötös sorokba állította magyarok számba vétele. Matl Péter
ebből a világból jött és ezt a sorsot vállalja, mely egyben keresztényi sors:
"Népek Krisztusa Magyarország", ahol az ember számára az örök példa a Golgotai
Áldozat.
Az őrült trianoni diktátum után egy
lehetőség még mindig van: felépíteni egy gyönyörű, szép szellemi
Magyarországot, melyet nem tudnak elvenni tőlünk, mely nem függ fizikai
határoktól. Ezt azonban csak hittel lehet. Matl Péter ehhez a szellemi
Magyarországhoz tette le a maga építőkövét és ennek a szellemi Magyarországnak
feladata, ami mindig is volt, védeni a keresztény értékeket, ami ma aktuálisabb,
mint valaha.
Matl Péter egy rendkívül tehetséges
szobrász, de nehogy azt higgyük, hogy a tehetségek csak úgy véletlenül
születnek. Azt ki kell érdemelni. Tekintsük ezt egy nép szenvedéséből született
ajándéknak, mert az igazán nagy művek a szenvedésből születnek. Életélvező
jólétből, szórakozásból legfeljebb világhírű sztárok születhetnek, melyek
csillognak, mint az üveggyöngyök, de igazi értéket aligha jelentenek.
E gazdag életművet végigtekinteni
most nincs mód, de mindenki által ismert főbb műveire kitérnék. Bár aki, teheti
nézzen utána a mester kevésbé ismert, templomokban található plasztikáinak. Ezek
a művek üdítő látványok a mára sokszor elfáradt és olykor kiüresedett
egyházművészeti alkotások között. A művek közt gyakran megjelenik a család
fontossága és miközben magabiztosan és élvezettel alakítja szoborrá a fát,
követ, bronzot és ha nem ezt teszi akkor szenvedélyesen fest képeket. Hála
bőséges alkotó kedvének, szobrai eljutottak a világ számos helyére.
Matl Péternek megadatott, hogy a
Kárpát medence három szent helyére is készíthetett emlékművet. Ilyen az
Ópusztaszeri Nemzeti Összetartozás Emlékműve, ahol is egy mészkő oszlopon, mely
ősi magyar díszítő motívumokkal ékesített, rajta a fenséges Turul, karmai között
a "védő kard" Sajnos az utóbbi években született turul szobrok nagy része
méltatlanul dilettáns. Ezért is örülök ennek a szobornak, mert ez végre jó és
ilyen módon válik méltó emlékművé.
Másik szent helyünk a vereckei
szoros, ahol honfoglaló őseink döntő része hazaérkezett és ahol Péter megalkotta
azt az emlékművet, amely mára nemzeti szimbólumunkká vált, amit persze az
elvakult szélsőségesek nem értenek. Pedig, ahogyan Matl Péter fogalmazott: "Én
békét terveztem bele a Vereckei Emlékműbe". Hiszen szöveg sincs rajta, mert ez
mindenkié. Az emlékmű békésen illeszkedik bele a gyönyörű tájba. Számos
asszociációra ad lehetőséget. A fenyő forma a tájban, nyitott kapu Galícia és
Kárpátalja felé, mely egyaránt a barátság felkínálása. A hét emelkedő kőtömb a
hét vezér szimbóluma. Alatta a kereszttel megjelölt gránit tömb, mint oltárkő.
Ne felejtsük, hogy mindkét oldalon keresztények élnek, ami ugyan realitás, csak
éppen még nem realizálták. A lépcsősen emelkedő kőtömbök akár Jákob lajtorjáját
is eszünkbe hozhatják, ami további asszociációkat indíthat el.
Ez a csodálatosan tájba illő
absztrakt formákból létrehozott mű mégis beszédes és valamennyien szívünkbe
zárhatjuk.
Matl
Péter tehetségét dicséri, hogy egy ilyen elvont, nonfiguratív alkotás mellett
képes volt megalkotni egy teljesen reális, figuratív, lírai hangulatú szobrot is
az ugyancsak számunkra szent helyen, a munkácsi várban.
Zrínyi Ilona és fia, az ifjú
Rákóczi Ferenc szobráról van szó. Egy öntudatos, gyönyörű nagyasszony és a
serdülő, elhivatottságára ráébredő fenséges ifjú. Anya és fia megrendítően szép
együttléte, melyet csak fokoz történelmünk ismerete és elborzaszt a tudat, hogy
ezen a helyen néhány évtizede még traktorokat javítottak, beszennyezve a szent
földet. Adjon nekünk reménységet, hogy hála Matl Péter szép szobrának újra
ünnepélyes áhítattal léphetünk a munkácsi várba és lelkünkben bontsuk ki a
zászlót: "CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE"
Rieger Tibor