"Ünnepe lehet a magyar könyvkiadásnak Száraz Miklós György látomása a székelyekről. Olyan könyv, amely a téma vitapartnereit is békés beszélgetésre hívja. Mert nemcsak a jelen, meg a közelmúlt, meg az adatolható történetek hordozzák az ellentéteket, hanem az őstörténetek Arany János szavával „ködös, homályos” történetei is." - Kabdebó Lóránt írása
Kabdebó Lóránt
Megmaradni, szeretetben
Ünnepe lehet a magyar könyvkiadásnak Száraz
Miklós György látomása a székelyekről. Olyan könyv, amely a téma vitapartnereit
is békés beszélgetésre hívja. Mert nemcsak a jelen, meg a közelmúlt, meg az
adatolható történetek hordozzák az ellentéteket, hanem az őstörténetek Arany
János szavával „ködös, homályos” történetei is. Elköteleződő viták, de az ezeket
helyettesítő ironikus számontartások is csak az ellentéteket éltetik. Ehelyett
az író a békés tájékozódást ajánlja. Baráti, bölcs eszmecserét. Ezt üdvözöltem a
Magyar Idők szombati Lugas melléklete karácsonyi Olvasólámpájában.
Megmaradni, szeretetben
(Száraz Miklós György látomása a székelyekről)
Közép-Európa népeinek története az ősidők
homályába vész. A közös csak az, hogy ütik egymást. Bizottságok időnként
felállnak, de könyvek, amelyekben a legendákat és a tényeket is megírják, és a
másik nemzet sértődését is segítenek elkerülni, nem igen születnek. Akkor hát
hadd mondjam ki véleményemet Száraz Miklós György legújabb kézikönyvéről:
remekmű, mert benne van adatszerűen, tényeket sorakoztatva minden, amit a
székelységről a tájékozott embernek tudnia kell, és ami még fontosabb:
előadásában akár Bukarestben is megjelenhetett volna, értő fordító segítségével.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy a maguk
őstörténete iránt elfogult románok közül többen nem fordulnának szembe
elbeszéléseivel. Csak azt – és éppen ez a nagy mai hiánycikk! – hogy olyan
bölcsességgel, tárgyszeretettel és kellő öniróniával meséli a történeteket, hogy
ugyanannál az asztalnál ugyanezzel a hangnemmel szomszéd népeink képviselői is
elbeszélhetnék saját jól bejáratott – eddig véresen komolyan előadott –
meséiket. Közben meg énekelhetnék: „Én is kerekítem, te is kerekíted.” Mert
hogyan is volt – vagy egyáltalán volt-e – a Nibelungok világa, a dákok meg a
rómaiak története, no meg a hun, magyar, és a székely krónikás történelem. Arany
János hangnemében, a népdalok derűjével hívja közénk a mesemondó
asztaltársaságot nagy írónk, Száraz Miklós György. Hogyan is mondja? „Ugye, azon
sem ámulnának el, ha kimondanám, hogy a moldvai csángók eredete néhol éppúgy a
mítosz gyöngyházfényű ködébe vész, akár a székelyeké vagy a magyaroké? A
história ettől a ragyogó, talányos bizonytalanságtól méltóságos és gyönyörű.”
Persze ennél az asztaltársaságnál lehet
valóságos tényeket, buktatókat is megemlegetni. Magyarok részéről is, szomszédok
tetteiből is sorolni. Oda is, vissza is. Az író jól képzett történész, oklevelek
világának alapos ismerője. Ha ő mondja, elhiszem, hogy „hiszen egy eredetinek
mondható irat is tartalmazhat történeti valótlanságokat, ahogy a hamisítványok
is tartalmazhatnak igazat.”
Móricz évekig gyászolta Trianont azzal, hogy a
veszteségnek feléje se nézett. Amikor ráébresztették, meg kell ismerni őket,
elutazott közéjük. És megszületett az Erdély trilógia. Száraz Miklós Györgyöt
gyermekként elvitte Erdélybe apja, a neves szerkesztő, író drámaszerző,
politológus, azóta – szimbolikusan mondva – vissza se jött. Jobban ismer minden
udvarházat, harangtornyot, balladát, vallást és székely kaput, mint sok helyben
lakó. És érzi mindennek az előtörténetét. Ismer rengeteg embert a múltból és a
jelenből. Az egyik legnagyobb magyar regény, a Lovak a ködben – bárha felvidéki
a története – a székelység körében leélt élete nélkül nem születhetett volna
meg. És most minden tudást és megfejtésre váró nem tudást összeírt nekünk.
Leltárt egy népről. „Ne firtassuk hogyan, fogadjuk el, hogy ott vannak, és hogy
túlélték a nehéz századokat.”
Miért írta meg ezt a könyvét? „Mint örökké,
most is kérdés: túlélik-e a jelent?”
Amikor éjjel emailben gratuláltam, befejezve a
könyv olvasását, ekként válaszolt reggelre: „Akkor hát azt mondod, aki
végigolvassa, esetleg össze tud rakni valami székely-képet a könyvből? Holott
sok kérdésre nem adok választ, mert nem is adhatok, ellenben a mentalitásra
igen, a különösségre, ami a perifériahelyzetből, az örök, szüntelen
szabadságharc kényszeréből fakad, függetlenül genetikától meg egyebektől, aztán
meg a szigetlétből, és annak a lélekre, a tudatra való visszahatásából, és ez
egy valóban létező különösségtudatot eredményez... Na, jól belegabalyodtam!”
Belegabalyodtunk, mondhatom vele. A könyv zárószavai szellemében: „teljesíteni a
feladatot. Megmaradni. Szeretetben.”
(Száraz Miklós György: Székelyek.
Történelemről és hagyományról,
Scolar, Budapest, 2018, 259 oldal. Ára: 3999 forint.)
A cikkre kattintva
olvasható méretet kapunk