A románok decembere elseje előtt is arra hivatkoztak, hogy Erdély sorsát teljesen a wilsoni elvek szerint fogják alakítani. A mai centenáriumi retorikában is elő-előfordul ez a hivatkozás. Ugyanakkor magyar oldalról is volt egyfajta reménykedés, hogy amit minden népnek felkínáltak ezek az elvek, azok a magyarokra is vonatkoztathatók.
Wilson
A románok
decembere elseje előtt is arra hivatkoztak, hogy Erdély sorsát teljesen a
wilsoni elvek szerint fogják alakítani. A mai centenáriumi retorikában is
elő-előfordul ez a hivatkozás. Ugyanakkor magyar oldalról is volt egyfajta
reménykedés, hogy amit minden népnek felkínáltak ezek az elvek, azok a
magyarokra is vonatkoztathatók.
Ezt
a lassan kétkedésbe forduló reménykedést 1918. november 28-án így fogalmazta meg
a Budapesti Hírlap:
„A
hosszú háború alatt az antant s főleg Wilson, az amerikai Unió elnöke sok szép
és zengzetes igét hangoztattak azokról a célokról, a melyeket követnek s a
melyeket a kiöntött tenger vér árán valósággá akarnak varázsolni a földön. A
jog és igazság uralma és az emberiesség diadala: ezek voltak azok a fényes
csillagzatok, a melyeket az antant vezérei szózatos-nyelven csillogtattak
Európa és az egész föld népeinek vértől elborult, fáradt szemei előtt. Sokan
voltak a hívők, sokan a kétségeskedők. Sokan vakon bíztak a világmegváltó igék
erejében; még többen erős szkepszissel várták az események fejlődését.Most
győzött az antant s a hívők jámbor serege várja az igék testté válását, várja
az emberiesség szent nevében s a jog és igazság jegyében tett ígéretek
beváltását, Főképp a legyőzött fél néz sóvárogva, segítségért kinyújtott
kézzel, a remény és kétségbeesés érzelmei között hánykódva a győztes felé - s
mély fájdalommal látjuk, hogy a kért segítség rémes nehézkességgel késlekedik,
— ha ugyan egyáltalán szándékozik is közeledni felénk. A Vae victis keserű
érzése hatalmasodik el szívünkön; de a reménység csillogó fonalát görcsösen
szorongatjuk a kezünkben s mint a fuldokló az utolsó szalmaszálat, erőnk végső
megfeszítésével fogjuk és el nem eresztjük.”
Wilson elnök 14 pontja már 1918 januárjában is címlapra került, a Borsszem Jankó
karikaturistája hamarabb meglátta, hogy e pontok valamiért inkább csak
porhintésre valók:
A
névtelen rajzoló javaslatát peresze jobb lett volna már 1914-ben megszívelni.
Összeállította: Surján László