A beszéd a gondolatok eltitkolására való – tartja a mondás. Vannak esetek, amikor nincs is titkolózó szándék, mégis mást ért az egyik, mint amit mondani akar a másik.
Egy nemzet?
A beszéd a gondolatok
eltitkolására való – tartja a mondás. Vannak esetek, amikor nincs is titkolózó
szándék, mégis mást ért az egyik, mint amit mondani akar a másik.
Ha szlovák lennék,
hihetetlenül rosszul esne, ha ezt olvasnám:
Once the same nation, the
Czech Republic and Slovakia…
Valaha egy nemzet, a Cseh
Köztársaság és Szlovákia? Felháborodás előtt bele kell gondolni, hogy a nation
nemcsak a mi nemzet szavunk megfelelője. Gyakran, mint itt is, országnak
célszerű fordítani. A magyar szóhasználatban a nemzethez tartozás és az
állampolgárság két fogalom, két szóval. Az angolnak is van két szava, a
nationality és a citizenship, de náluk ezek szinonimák.
Egy szó, mint száz, nem
érzelmeket akarok felpiszkálni, noha először olvasva a fent kiemelt szavakat egy
amerikai cikkben, dühös lettem: ennyire ismernek ezek minket? Ezzel a tudással
döntenek Közép-Európáról? Most persze mondhatja a tisztelt olvasó, hogy ezzel az
angol tudással ne olvasson az ember angol szöveget, de ez csak egy ügyes riposzt
volna.
Ismertetem végre
a cikket, amiről beszélek.
A Pew Research Center egy 2016-17 folyamán végzett felméréséből kiemelték a
csehek és a szlovákok vallási hozzáállására vonatkozó adatokat. A Közép-Európát
kicsit is ismerőknek nincs bennük semmi meglepő. Ide másolom az eredeti
összefoglaló ábrát:
A két ország között valóban
nagy az eltérés, de ez voltaképp köztudott. Ami engem meglepett, az az, hogy az
amerikaiak számára nem tűnt fel, hogy Csehszlovákia nem egy történelmi ország,
hanem egy épp az ő hathatós közreműködésükkel összetákolt, bár némi kulturális
kapcsolattal rendelkező terület. Valamelyes relatív önállósága a szlovákoknak a
két háború között is kellett volna legyen, a kommunista időkben ez már kirakatba
is került, ami a szlovákokat persze nem elégítette ki, ezért is jött létre a
bársonyos válás. Az elválás békés voltát emlegetik a cikkben, az összeházasítás
kényszerét azonban nem. Pedig sokak véleménye szerint, ha a szlovákokat engedték
volna 1920 előtt szabadon, népszavazással dönteni arról, hogy akarnak-e Prágához
tartozni, legalábbis kétséges, hogy létre jött volna Csehszlovákia. (A délszláv
egységnek is voltak hívei, de a valódi népakarat ott is bizonytalan, ahogy az
azóta szétesett Jugoszlávia bizonyítja.)
Visszatérve a
gondolatébresztő cikkre, a csehek és a szlovákok soha nem alkottak sem egy
nemzetet, sem egy országot. Legalábbis nem a maguk jószántából. De nagyobb
térségben gondolkodva van lazább összetartozás közöttük is, de a lengyelekkel,
sőt tetszik, nem tetszik, a magyarokkal is. Napjainkban épp ezekre a gyökerekre
támaszkodva akarunk a közelgő viharban menedéket adni egymásnak.
Surján László