Január 13-án, Jézus megkeresztelkedésének ünnepén Ferenc pápa Jézus hármas „alámerüléséről” elmélkedett a déli Mária-imához kapcsolódó beszédében: Jézus „belemerül” a tömegbe, „belemerül” a vízbe, „belemerül” az Atyával való imádságos kapcsolatba.
Tanuljuk meg gyakrabban hívni a
Szentlelket!
Január 13-án, Jézus megkeresztelkedésének
ünnepén Ferenc pápa Jézus hármas „alámerüléséről” elmélkedett a déli
Mária-imához kapcsolódó beszédében: Jézus „belemerül” a tömegbe, „belemerül” a
vízbe, „belemerül” az Atyával való imádságos kapcsolatba.
Ferenc pápa beszédének fordítását
teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma, a karácsonyi liturgikus időszak végén
az Úr megkeresztelkedésének ünnepét üljük. A liturgia arra hív bennünket, hogy
jobban megismerjük Jézust, akinek nemrég ünnepeltük születését; és ezért az
evangélium (vö. Lk 3,15–16.21–22) két fontos dolgot mutat be: Jézus kapcsolatát
az emberekkel és Jézus kapcsolatát az Atyával.
A Keresztelő János által Jézusnak a Jordán
vizében kiszolgáltatott keresztségről szóló elbeszélésben mindenekelőtt a nép
szerepét látjuk. Jézus ott van elvegyülve az emberek között. A nép nemcsak a
jelenet háttere, hanem az esemény lényegi szereplője. Mielőtt a vízbe merülne,
Jézus „belemerül” a tömegbe, csatlakozik az emberekhez, teljesen magára
vállalva az emberi létállapotot, osztozva mindenen, kivéve a bűnt. Isteni,
kegyelemmel és irgalommal teljes szentségében Isten Fia testté lett, hogy magára
vegye és elvegye a világ bűnét: magára veszi nyomorúságainkat, emberi
létállapotunkat. Ezért a mai nap is epifánia, mert azáltal, hogy elmegy
megkeresztelkedni Jánoshoz, népének bűnbánó tagjai között Jézus feltárja
küldetésének logikáját és jelentését.
Azáltal, hogy Jézus csatlakozik a néphez,
amely a megtérés keresztségét kéri Jánostól, Jézus a belső megújulás mély vágyán
is osztozik. És a rá „testi alakban, mint egy galamb” leszálló Szentlélek (Lk
3,22) a jele annak, hogy Jézussal egy új világ, egy „új teremtés” kezdődik,
amelybe beletartoznak mindazok, akik befogadják Krisztust életükbe.
Mindannyiunkhoz, akik Krisztussal újjászülettünk a keresztségben, hozzánk is
szólnak az Atya szavai: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk
3,22). Az Atyának ez a szeretete, amelyet mindannyian megkaptunk keresztségünk
napján, olyan láng, amelyet a Lélek gyújtott meg szívünkben, és megkívánja, hogy
imádsággal és szeretettel tápláljuk.
A második dolog, amit Lukács evangélista
hangsúlyoz, az, hogy az emberek közé és a Jordán vizébe való elmerülése után
Jézus imába, vagyis az Atyával való közösségbe „merül alá”. A keresztség
a kezdete Jézus nyilvános életének, az Atya küldötteként a világban teljesítendő
küldetésének, hogy kinyilvánítsa az Atya jóságát és emberek iránti szeretetét.
Ezt a küldetést az Atyával és a Szentlélekkel való állandó és tökéletes
egységben teljesítette. Az Egyház küldetésének és mindegyikünk küldetésének is,
hogy hűséges és gyümölcsöző legyen, „bele kell oltódnia” Jézus küldetésébe.
Folyamatosan újra kell szülni az imában az evangelizációt és az apostolkodást,
hogy világos keresztény tanúságot tudjunk tenni, nem emberi projektek, hanem
Isten terve és stílusa szerint.
Kedves testvéreim, az Úr
megkeresztelkedésének ünnepe kedvező alkalom arra, hogy hálával és
meggyőződéssel megújítsuk keresztségi ígéreteinket, és elkötelezzük magunkat,
hogy nap mint nap azokhoz hűen élünk. Az is nagyon fontos, ahogy többször
mondtam, hogy ismerjük keresztségünk időpontját. Megkérdezhetném tőletek: „Ki
ismeri keresztségének dátumát?” Biztosan nem ismeritek mindannyian. Ha valaki
nem tudja, kérdezze meg otthon a szüleit, nagyszüleit, nagybátyját, nagynénjét,
keresztszülőjét, a család barátait… Kérdezze meg: „Engem mikor kereszteltek
meg?” Aztán pedig sose felejtsd el: őrizd meg szívedben azt a dátumot, és
ünnepeld meg minden évben!
Jézus, aki megmentett bennünket, nem saját
érdemeinkért, hanem hogy a valóságba ültesse az Atya mérhetetlen jóságát, tegyen
irgalmassá bennünket mindenki felé! Szűz Mária, az irgalom anyja legyen vezetőnk
és példaképünk!
A Szentatya szavai az Angelus
elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Szeretettel köszöntelek mindannyitokat,
kedves rómaiak és zarándokok!
Üdvözlöm a spanyolországi Los Santos de
Maimona-i és a Talavera la Real-i tanárokat és diákokat; a Lengyelországból jött
egyházközségi csoportokat, a Neokatekumenális Út lengyel tagjait – biztosan Kiko
születésnapjának megünneplésére jöttetek! –; és üdvözlöm a loretói és a rieti
tartományból érkezett vallemarei híveket.
Ma délelőtt, a mai ünnephez kapcsolódó
szokás szerint, újszülötteknek
egy elég szép számú csoportját volt alkalmam megkeresztelni.
Imádkozzunk értük és családjaikért! És ehhez kapcsolódóan ismét arra hívok
mindenkit, hogy mindig tartsa elevenen saját keresztségének emlékét. Ott vannak
életünk gyökerei Istenben; örök életünk gyökerei, amelyet Jézus
megtestesülésével, kínszenvedésével, halálával és feltámadásával nekünk adott. A
keresztségben vannak a gyökerek! Sose felejtsük el keresztségünk dátumát!
Holnap, a karácsonyi időszak befejezése
után, a liturgiában újrakezdjük az évközi időt. Mint keresztsége után Jézus, mi
is engedjük, hogy a Szentlélek vezessen bennünket mindenben, amit teszünk. De
ehhez hívnunk kell őt! Tanuljuk meg gyakrabban hívni, mindennapjainkban a
Szentlelket, hogy szeretettel tudjuk megélni a mindennapos dolgokat, és így
rendkívülivé tudjuk tenni azokat.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Ne
feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Forrás: Magyar Kurír