Földrészünk, de legalább az Európai Unió lakosai álomba süllyedtek, nem észlelik a fenyegető veszélyt. Pedig a brexit népszavazás maga és a megvalósulása körüli, olykor már-már kabaréba fulladó sok zűr is jelzi: baj van. Közösségünk, az Európai Unió nem arra tart, amerre polgárai szeretnék.
Surján László
Európa, ébredj!
Földrészünk, de legalább az Európai Unió lakosai álomba süllyedtek, nem észlelik
a fenyegető veszélyt. Pedig a brexit népszavazás maga és a megvalósulása
körüli, olykor már-már kabaréba fulladó sok zűr is jelzi: baj van. Közösségünk,
az Európai Unió nem arra tart, amerre polgárai szeretnék.
Az
Unió vezetése olyan, mint a Szovjetunió szétesése előtti szovjet politikai
bizottság. Ukázokkal próbálja mederben tartani a folyamatokat, miközben egyre
világosabb, hogy a király mezítelen. Ám, ha nem sikerül felébreszteni az
alvókat, akkor az Európai Unió is követni fogja az 1991-es szovjet példát:
darabjaira hullik.
A
bajokat tetézi, hogy az európai pártok többnyire a XIX. és XX. századi munka és
tőke közötti konfliktus termékei. A ma kérdése azonban más: vagy meg akarjuk
őrizni Európát, vagy nem bánjuk, illetve akár elő is segítjük a pusztulását. A
történelmi pártok maguk is megosztottak ebben a kérdésben s ekként aligha
alkalmasok a mai problémák kezelésére, nevezzék őket egyre kevésbé érthető
okokból bal vagy jobboldalinak.
Ha
meg akarjuk védeni Európát külső és belső ellenségeitől, az első feladatunk,
hogy felismerjük a veszély nagyságát. A második, hogy felébresszük az Európa
párti többséget, hogy a májusi választásokon védjék meg azokat az értékeket,
amelyekre az Európai Unió alapul, különben az európai egység álma a XXI. század
rémálmává lesz.
Ha
a fentiek egy doktori értekezés részei lennének, hamar kiderülne, hogy az egész
plágium. Mert az. Ha nem is szószerinti az idézet, de amit eddig írtam az Soros
György február 11-én megjelent írásából való. (Europe, Please Wake Up.
www.project-syndicate.org) Igen, még a mai isiászos európai vezetésnek az
kommunista gerontokráciához való hasonlítása is az ő megfogalmazása.
Tisztázzunk tehát két dolgot. Nem álltam be Soros György szolgálatába, és Soros
sem sorolt be Orbán Viktor hívei köze. Továbbra is éles szembeállásunk lényege,
hogy mást tartunk Európa értékeinek és mást a fenyegető veszélyeknek. Ha ezeket
néven nem nevezzük, látszólag ugyanazt mondjuk. De ha ketten mondják ugyanazt,
az nem ugyanaz, tanítják a régiek.
Az
értékekkel lehet handabandázni és lehet azok alapján cselekedni. Nem engedhetjük
át a másik félnek az értékekre való hivatkozást, mert hamis a portákájuk.
Szerintük mi lebontjuk a jogállamot, az európai egyesülésnek, sőt minden
demokráciának az alapját. Vádjaik légből kapottak vagy tévesek. Mi azt
kérdezzük: Milyen jogállam az, ahol a határellenőrzést minden további nélkül
megszűntetik a józan ész és a schengeni egyezmény semmibevevésével?
A
migráció az egyik fő kérdés, ami ma Európát veszélyezteti. Soros szerint például
azért, mert az Unió mereven ragaszkodott a dublini egyezményhez, előírva, hogy a
menedékkérelmek elbírálása annak az országnak a feladata ahová a menekült
érkezik. Lehet, hogy ez 2015-ben meghaladta például Olaszország képességeit, de
erre nem a határellenőrzés megszűntetése a válasz. Ha nem megy, segítsünk:
pénzzel vagy emberrel is, ha kell. De nevetséges, ha valaki úgy áll ki a
jogállamiság mellett, hogy közben az érvényes jogot semmibe veszi.
Az
Európa egységéért és liberális jövőjéért aggódók-károgók rendszeresen az
alapértékek megsértésével vádolják politikai ellenfeleiket. Mit is akartak az
alapítók? A Schuman nyilatkozat pontosan fogalmaz: „Európát nem lehet egy
csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával
integrálni.” A szovjet politikai bizottságra emlékeztető brüsszeli bürokraták
viszont gyorsan rá akarják kényszeríteni a tagállamokra azt a közös szerkezetet,
amely integrációs igába hajtaná őket. Nem lehet – mondja határozattan az alapító
nyilatkozat. Mikor szebb a virágoskert: ha minden virág akkorára nő, amekkora a
maga természetéből adódik, vagy ha végigmegy a fűnyíró?
A
közösség helyett egységet prédikálók gyakorta a szolidaritásra hivatkoznak.
Hiányolják a szolidaritást a bevándorlókkal és a migránsokkal már csordultig
megtelt országokkal. A szolidaritás szerepelt a Schuman nyilatkozatban, de az
alapítók idején az a tagállamok egymás iránti tiszteletére és egymás érdekeinek
a kölcsönös figyelembevételére alapult. Ma az erősek diktálni akarnak. Az
európai együttműködés és a mai brüsszeli ambíciók között épp az a különbség,
mint a szerelem és az erőszak között. Az utóbbi nem működik, a brexit a példa
rá. A Sargentini, Tavares és hasonlók által fémjelzett értékekből hiányzik a
lényeg. Martonyi János egy interjúban az értékek közül az antikvitás közös
örökségét, a zsidó-keresztény világnézetet és értékvilágot emelte ki. Ezeket a
mai politikai boszorkányüldözők elfelejtették. Nem tudnak mit kezdeni Robert
Schuman azon kijelentésével, hogy az európai demokrácia vagy keresztény lesz,
vagy nem lesz. Óriási erővel lökik a közös Európát a nem lét felé. Okkal féltjük
tőlük a jövőt.
A
mi szolidaritásunk nem hív be nyakló nélkül ismeretlen nevű, életkorú és
képzettségű embereket az Unióba, hanem elébe megy a bajoknak. Nem a migráció az
alapjog, hanem a szülőföldhöz való jog. Ha a szülőföld nem ad emberhez méltó
megélhetést, akkor a fejlett világnak nem a még több profitot hajtó olcsó
munkaerőt kell importálnia, hanem az eredményes termelő munka esélyét
exportálnia. Mert nem azzal a pár millió emberrel kell szolidaritást vállalni,
aki bebocsátásért dörömböl Európa ajtaján, hanem azzal a pár milliárddal, akinek
ma reménytelen a jelene, és a klímaváltozás miatt előreláthatóan a jövője is.
Lehetne még fejtegetni Európa bajait és a megoldási javaslatok közötti
eltéréseket, de a lényeg ennyiből is érthető. A májusi választásokon nem a mai
európai vezetéshez lakájként dörgölődzők és az érdemi változásokat elutasítók az
Európa pártiak, hanem azok, akik szerint minden erőnket összeadva, egymást
kölcsönösen tisztelve hozzá kell járulnunk Európa, sőt az egész földkerekség
égető problémáinak a megoldásához. Soha európai választásnak ilyen nagy tétje
nem volt. Ébresztő tehát! A migráció csak a jéghegy csúcsa. Érthető jelzés, hogy
kinek érdemes, és kinek öngyilkosság odaadni a voksunkat.