"Élni a házasság szentségét azt jelenti, hogy együtt haladunk afelé a csodálatos hely felé, amelyet Jézus készít nekünk: „Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.”” - Bíró László püspök úr februári levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2019.
február
Törekedjetek nagy
életcélokra, legyetek szentek! Az életszentségre törekvés a keresztény ember
mindennapi életútja, nem néhány kiválasztott kiváltsága, mindenki előtt nyitva
áll. A keresztény élet egy hegyre vezető ösvény, amelyen nem mindig könnyű
haladni, de ha Jézus társaságában tesszük meg az utat, ha táplálkozunk az
Oltáriszentséggel, amelyben Jézus Testét és Vérét vesszük magunkhoz, célba
érkezünk – mondta XVI. Benedek pápa 2012 júniusában a fiataloknak.
A keresztény élet nemcsak
személyes, hanem közösségi élet is. Az Eucharisztia nem csak a személyes
keresztény életet építi, hanem a közösségi keresztény életet, az egyházi életet
is. Az Eucharisztiával kapcsolatban áll és reá irányul a többi szentség, így a
házasság szentsége és a házasságra alapuló család is. Az életszentségre vezető
út fontos állomása a vasárnapi szentmise, amikor az egész közösség imára gyűl
össze, hogy meghallgassa Isten szavát és közösen vegyen részt az eucharisztikus
áldozatban.
A házasság szentségében a
férfi és nő annak jelévé teszi önmagát, hogy kölcsönös szerelemükkel egy életen
át bemutassák Isten Krisztusban megjelenő szeretetét az Ő Egyháza iránt. Ez a
teljes és kölcsönös önátadás, a "felette nagy titok", maga a szentség. Tehát a
házasság szentsége alapvetően az adás szentsége. Valahányszor egy házasság meg
akar újulni, a házasság ezen alapvető vonásában kell megújulnia: ismét kész
vagyok önmagamat maradéktalanul odaajándékozni a másiknak, ismét kész vagyok
maradéktalanul az ő boldogsága lenni.
A
házasság szentségének kiszolgáltatója nem a pap, hanem a férfi és a nő, akik
kölcsönösen önmagukat ajándékozzák egymásnak. A házasság szentségének
kiszolgáltatása tehát nem ér véget a templomi esküvővel. Az esküvői szertartás
után a szertartást végző pap ünnepélyesen kikíséri az ifjú párt a templomajtóig,
jelképezve: Krisztus szentségi módon elkísér benneteket a mindennapokban, hogy
azután egy életen át a szentség kiszolgáltatói legyetek. A házasság szentségének
e szüntelen elevenségéből fakad a házasság lelkisége. Míg más szentségeknél, pl.
a kiengesztelődés szentségénél, vagy az Eucharisztiánál a hitét gyakorló a
szüntelen ismétlés által jut egyre mélyebbre a szentség titkában, addig a
házasság szentségénél az Egyház azzal bocsátja útjára az ifjú párt, hogy ők
maguk ismerjék meg annak elevenen lüktető, életet alakító titkát.
Mennyiben változott
meg az életszentségre vonatkozó elképzelésetek akkor, amikor házasságot
kötöttetek? Milyen jelek mutatnak arra, hogy egy házasság megújulásra szorul?
Élni a házasság szentségét
azt jelenti, hogy a férfi és a nő kegyelmi közösségben marad Krisztussal. A
szentség a maga teljességében gyümölcsözően csak azok számára tud jelen lenni,
akik valóban egyek Vele, akik nem csak mellette, vagy külsődleges követőként,
hanem Vele eleven közösségben élnek.
Élni a házasság szentségét
azt jelenti, hogy személyes szeretettel fordulunk egymás felé. Jézus kérése:
"Úgy szeressétek egymást, ahogy én
szerettelek titeket."
(Jn 13,34) Ő önmagát adta
értünk, semmit sem tartva meg magából önmagának. Egy kortárs gondolkodó arról
panaszkodik, hogy a mai ember személy-tudatát felülmúlja individuum-tudata, és
az egészet be tudja fedni biológiai lény-tudata. Az individuális kapcsolatban az
ember csak a felszínen találkozik a másikkal úgy, ahogy a tárgyak érintkeznek
egymással, ahogy például az egyik biliárdgolyó ütközik a másikkal, ahogyan az
autóbuszon összekoccan két ember válla. Sok kortársunk a házasságban is
individuálisan éli meg kapcsolatát, ezért tud olyan könnyedén elválni. A
személyes kapcsolatban az ember részt vesz a másik életében. A személyes
kapcsolatot legplasztikusabban Jézusnak ez a szava fogalmazza meg:
"Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat.
Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála."
(Jn 14, 23) A
személyes kapcsolatban állók kölcsönösen lakást vesznek egymásban, mennél inkább
szereti az egyik a másikat, annál inkább egymásban léteznek, így mindegyikük
nagyobb mozgásteret nyer. Sajnos sokszor a házasságban élők feledik személy
voltukat és beérik pusztán biológiai együttléttel anélkül, hogy ezt felismernék
vagy megfogalmaznák. A pusztán biológia síkján álló házasságnál könnyen
megszületik az elv: ma veled, holnap vele. A megfogant élet abortusz áldozatává
válik, hisz az csak egy biológiai aktus nem kívánt mellékterméke, amelyet
biológiai úton el lehet távolítani. Korunk veszélye ez: az ember önmagát
biológiai lénnyé fokozza le, vagyis megfosztja önmagát transzcendens
távlataitól, ami egyszerre hat ki személyes kapcsolataira, szexualitására és az
élethez való viszonyára.
Hogyan tudjátok gyerekeiteket úgy nevelni, hogy a másik emberben a személyt
lássák és ne csupán a biológiai lényt, vagy egy hasznos eszközt? Tudjátok-e
ilyen értelemben befolyásolni párkeresését és párválasztását?
Élni a házasság szentségét
azt jelenti, hogy megelőzően szeretünk. Krisztus már akkor szeretett bennünket,
amikor még bűnösök voltunk. A házasság és a család élete akkor erős, ha
leggyengébb tagjában is él a megelőző szeretet. Jézus az ószövetségi "amit nem
akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd"-el szemben (l. Tób 4, 15) az
újszövetségi "amit akarsz, hogy neked tegyenek, te is tedd"-et állítja elénk (l.
Mt. 7,12) A Tóbiás könyvéből származó ószövetségi tézist követők életében
stagnál a szeretet, nincs kezdeményezés, pusztán nem bántjuk egymást, nehogy a
másik is bántson minket. A jézusi tézis a szeretet szüntelen növekedésével
ajándékoz meg. Ha a másiknak nincs is ereje a kezdeményezésre, én mindig
kezdeményezhetek szeretettel, megbocsátással, és így szüntelenül adott a
szeretet növekedésének lehetősége.
Élni a házasság szentségét
azt jelenti, hogy nem szűnik meg a kommunikáció a házasságban és a családban. A
szentháromságos Isten közössége szüntelen kommunikáció. Olyannyira az, hogy
háromságos egy Istenről beszélünk. A házasság szentsége teremtette egység csak
úgy lesz megtapasztalható mind a házasságban élők, mind a család, mind a
külvilág felé, ha a szeretet eleven kommunikációja él a férj és feleség között.
Az a szeretet, amelyet nem kommunikálnak, nincs.
Mondjatok példát a családi életben megvalósuló megelőző szeretet gyakorlásáról!
Hogyan lehet a szeretet lanyhuló kommunikációját felszítani, milyen módon tudod
a lanyhulást megelőzni?
Élni a házasság szentségét
azt jelenti, hogy együtt haladunk afelé a csodálatos hely felé, amelyet Jézus
készít nekünk: „Az én Atyám házában
sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek
helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem
nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti
is ott legyetek. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.”
(Jn 14, 2-4)
Bíró
László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista