"Ne értékeld túl a bajokat, kis ember, bár valóban fogjuk a fejünket olykor mi is. Meghirdettük, hogy a megbékélési mozgalmunk Együtt az úton: románok és magyarok címmel konferenciát rendez. Első reakcióként valaki kijelentette, hogy ez nem időszerű. Mindenkinek joga van a véleményéhez, nekünk is, neki is. "
Jaj,
hová születtem!
Ne
értékeld túl a bajokat, kis ember, bár valóban fogjuk a fejünket olykor mi is.
Meghirdettük, hogy a megbékélési mozgalmunk Együtt az úton: románok és magyarok
címmel konferenciát rendez. Első reakcióként valaki kijelentette, hogy ez nem
időszerű. Mindenkinek joga van a véleményéhez, nekünk is, neki is. Jött azután
egy másik vélemény is, ami szerint, „aki ilyen körülmények között megbékélésről
beszélni mer, az nem magyar! Magyarul beszélő idegenekre pedig nincs családon
belül s
zükségünk!”
Varga László, a 2002-ben megújult KDNP elnöke szokta mondani, hogy mindenkivel
szóba állni, kevesekkel tárgyalni és csak néhánnyal megegyezni. Mi most a szóba
állás fázisánál tartunk. A tárgyalás és a megegyezés ráadásul nem is egyesületi,
hanem kormányzati feladat. De aratás előtt van a vetés, vetés előtt a talaj
előkészítés. Nekünk most ez az utóbbi a feladatunk. Elindulni egy normális és
őszinte párbeszéd felé. Nem a Kádár-kori szőnyeg alá söprés útját járni.
Őszinteség nélkül nincs semmiféle kapcsolat. Az illető, aki kizárt minket a
magyarok közösségéből, egyfajta megoldásfélét is mondott: „Kivárok. Hiszek az
Isteni örök igazságban.” Bár az Isten örök igazságában hinni valóban fontos és
reményt adó dolog, de az Úristen nem sültgalamb várásra teremtette az embert.
Sokan vannak kemény, konok magyarok, akik az igazságtalanságra elzárkózással
reagálnak, és kivárnak. Ám, amíg ők el patópálkodják az életük, addig szép
lassan elfogy a határon túli magyar. Beolvad, kivándorol, illetve meg sem
születik. Aki ilyen körülmények között nem próbál segíteni, az nézzen magába.
Tegyen valamit, hogy ne fogja a fejét egyetlen magyar baba sem, aki a
Kárpát-medencében jött a világra.
Surján László