"... a vendég rég várt látogatása gerjesztője lehet azoknak a folyamatoknak, elősegítői, jó esetben biztosítékai lehetnek a két nagy erdélyi óhaj megvalósulásának: magyar mise a moldvai csángóknak és a Csíksomlyói búcsú világörökség részévé nyilvánítása. Egy legfelsőbb szintű egyházi látogatás után talán könnyebb lesz „lobbizni” mindkét ügyben a megfelelő döntéshozóknál."
Pálmai Tamás
Metamorfózisok
Lengyelországba szervezett adventi zarándoklatot a KÉSZ. Menet, a buszon
kisfilmet néztünk, mely a Czestochowába tartó Fekete Madonna-zarándokvonatról
szólt. Beszélgetés foszlányai hallatszottak, kicsit háttérbe szeorult a vetítés.
Pedig ugyanide tartott kis csapatunk is.
Ahogy
telt-múlt az idő, csendes, számunkra is – csak utólag visszagondolva észrevehető
– átalakulás kezdődött. Az ország minden tájáról összeverbuválódott, egymást
talán csak látásból ismerő társaság közösséggé kezdet szerveződni. Talán az
elsuhanó Szentlélek szelíd, kedves simogatása váltotta ki e kis csodát. Csodát,
melynek bekövetkeztéhez hozzájárult mindaz, ami ezután következett.
E
metamorfózis építőköve volt Krakkó ódon, hitet és ősiséget sugárzó szelleme, a
Lengyelországban tapasztalt rend és tisztaság, az emberek nyugodtsága és
mosolya, segítőkészsége, az élő, lüktető nyüzsgés, a fiatalok nagy száma, a sok
gyerek. De ilyen volt a közös történelmünk megszámlálhatatlanul sok jele és az a
tény, hogy ahová mentünk, mindenhol kisütött a nap. És ilyen volt egész
Czestochowa maga is, és a csíksomlyói Madonna ajándék másának égi mosolya.
Mindez építő kő és gombóc a torokban egyszerre.
Vagy a
tömeg a czestochowai bazilikában, mely befogadott, udvarias volt, láthatóan élő
hittel telíttetett, komoly, de mégis derűs és megdöbbentően fiatal. Vagy a
szentmise alatt fegyelmezetten, rendezetten vonuló ezer nyelvű zarándoksereg,
kik óvatosan araszolnak el a mennydörgő szentbeszédet mondó püspöktől alig fél
méterre, és mindez természetes: misének lennie kell a hazáért, de a zarándoknak
is látnia kell a Fekete Madonnát.
A
szusszanásnyi időben bekapott falat, a forralt bor, a csapolt jó sör, a buszos
pálinkácska is vérré vált bennünk, hisz a zarándok is csak emberből van. Az út
elején egyikük görögkatolikus, a másik római, a harmadik református vagy
evangélikus. A végén pedig, mikor pisszenés nélkül, könnyekkel a szemekben és
gombócokkal a torokban megnéztük a Boldogasszony-zarándokvonatról szóló
csíksomlyói filmet és együtt énekeltük az elhangzó himnuszokat, döbbentünk rá:
nem a filmek közül volt egyik jobb vagy rosszabb: mi változtunk meg. A
metamorfózis megtörtént.
Eddig a
beszámoló. Friss hír viszont a következő: „Június 1-jén tart szabadtéri
szentmisét a csíksomlyói hegynyeregben Ferenc pápa, ott, ahol a pünkösdi búcsú
miséjét is szokták tartani. Mivel a búcsú az idén egy héttel későbbre esik,
felmerült a két esemény összevonásának lehetősége.” A szervezők végül úgy
döntöttek, hogy mindkettőt megünneplik. Örömhír tehát, hogy a pápa Erdélybe is
ellátogat végre. Sokakban felmerül: megtörténik-e június 1-jén
az a metamorfózis, amiről előbb beszéltem, és ami minden Csíksomlyói búcsún
bekövetkezik? Bár Ferenc pápa tevékenysége, megnyilatkozásai olykor – a
„jóakaratú média” által is szítva – vitát váltanak ki, jó eséllyel igen,
megeshet e csoda. Többek között azért is, mert a vendég rég várt látogatása
gerjesztője lehet azoknak a folyamatoknak, elősegítői, jó esetben biztosítékai
lehetnek a két nagy erdélyi óhaj megvalósulásának: magyar mise
a moldvai csángóknak és a Csíksomlyói búcsú világörökség részévé nyilvánítása.
Egy legfelsőbb szintű egyházi látogatás után talán könnyebb lesz „lobbizni”
mindkét ügyben a megfelelő döntéshozóknál.