Ebben az írásban egészen friss, mindössze százéves hírekkel találkozhatsz. Egy régész, mint modern ócskaságot eldobná, vagy észre sem venné. Te ne tedd. Nem minden tanulság nélküliek e sorok.
VISSZAPILLANTÓ
Késő
bánat
Minden
fegyveres erőnek, hogy értékes legyen, szüksége van belső erkölcsi rugóra. A
hadsereg értékét nem csupán a szervezés, a technikai fölkészültség és a kiképzés
határozzák meg, hanem az eredményes harcnak feltétele a hadsereg erkölcsi ereje.
Ez az erkölcsi erő csak egy eszményi hitből fakadhat. Valamikor a vallás, majd a
nacionalizmus hevítette, lelkesítette a katonát. Ma ezek a jelszavak elkoptak,
lejárták magukat, ma a militarizmust is gyökeresen ki akarjuk irtani, tehát oly
hitre van szükségünk, amely a nép egyetemét újra átfogja, magával ragadja,
fáradt letargiájából fölrázza, amely jogfosztás helyett „szabadságot”,
osztályuralom helyett „testvériességet" hirdet. Ezt a hitet csak a szocializmus
tanaiból merítjük és e tanok emberséges igéinek megvalósítására igenis kell a
szociális fegyveres erő.
Így
értekezett a Népszava hasábjain száz éve az a Linder Béla, aki pár hónappal
korábban, mint hadügyminiszter nem akart többé katonát látni.
Ezen a napon adták hírül a lapok, hogy a cseh légionáriusok Pozsonyban egy
engedélyezett népgyűlésen belelőttek a tömegbe, legalább 16 halott és 44
sebesült volt az eredmény.